Ki tudja már hányadszor, de újra egy vallomással kell kezdenem, ugyanis meglehetősen furcsa a viszonyom a manapság igen nagy népszerűségnek örvendő ifjúsági regények áradatával.
„A romantikus szál, a külső megítélése, a kinézettel való foglalatoskodás sok esetben gyenge pontja ezen regényeknek, ezúttal viszont pozitív csalódás ért. Az alaphelyzet (amiről a fentiek miatt nem szólhatok bővebben) mindenképpen megkívánja azt, hogy szó essék a főhősök külsejéről, testi változásairól, mindarról, ami ezek kapcsán lelkileg és érzelmileg lejátszódik bennük – az lett volna a furcsa, ha mindezt teljesen a szőnyeg alá söpri a szerző. De szerencsére nem esik túlzásba: aminek kínosnak kell lennie, ott érezhető a kínos feszültség, hogy a főhős mennyire zavarodott a hirtelen változások miatt. A romantika még viszonylag minimálisan jelenik csak meg – gyanítom ez később még változni fog, de egyelőre ezzel sem éreztem komolyabb problémát, igaz itt is a műfajra már annyira jellemző toposz jelenik meg újra (lehet tippelni, mire gondolok).
Tetszett az információk folyamatos adagolása, ahogyan a főhős szemén és gondolatain át fokozatosan, a főhőssel egy időben tudunk csak meg bármit, nincsenek rettentő bosszantó, sehonnan sem előkerülő plusz információk – így vele együtt fedezhetjük fel a titokzatos, furcsa helyszínt, vele együtt ötletelhetünk arról, vajon mi is történik, milyen döntést kellene meghoznunk az adott helyzetben, vajon volna-e más út? A kirakós darabkáit oldalról oldalra találhatjuk meg, ezzel gyakorlatilag folyamatos feszültséget tart fent az olvasóban is, így könnyebben a főhős helyébe képzelhetjük magunkat.
A Nemzedékek-trilógia első kötete kerek egész. Nem feltétlenül ajánlanám csak önmagában való olvasásra, de a történet első szakasza lezárul, és feltételezésem szerint a folytatásban jól elkülöníthető, teljesen új jellegű kalandok várnak a hősökre. Előnyösnek tűnik ez a fajta történetfelépítés és építkezés, hiszen az első kötet erejének jelentős részét az ismeretlen felfedezése jelentette, és a folytatásban újra megteremtette ennek lehetőségét Scott Sigler, így minden esély megvan rá, hogy hasonló színvonalú, kellemesen szórakoztató, feszes tempójú folytatást várhatunk a továbbiakban is. Kíváncsian várom, mi mindent tartogat a folytatás számunkra.”
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
Figyelemmel olvassák el Nagy Bandó mondatát, mert a humorista ezzel végleg kiiratkozott a közéletből.
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
