Ha valaki húsz év múlva előkapja a Star Wars-gyűjteményét, és azt akarja megmutatni a gyerekének/unokájának, hogy miért rajongott annyira még a 2010-es években is egy akkor lassan 40 éves történetért, simán előveheti majd a Zsivány Egyest.
„A Zsivány Egyes úgy tudott egy mikrosztorit elmesélni, hogy a franchise legjobban megtervezett és megcsinált, több síkon játszódó csatajelenetét tette hozzá, és megőrizte a családtörténeti elemet, csak éppen most nem Anakin, Luke és Leia van a középpontban hanem Galen és Jyn. Aki úgy ül be a filmre, hogy egy előzetest sem látott de a többi filmet igen, az első percben két sokkot is fog kapni (nyugi, nem spoiler), hiszen nincs felkúszó szöveg, ami elmagyarázza, hogy hol tartunk a galaktikus sagában, és John Williams helyett a dettó Oscar-díjas Michael Giacchino zenéje szólal meg, ami viszont stílusában és hangulatában egyáltalán nem lóg ki az eddig megszokottból, és nagyon sok konkrét elemet még át is emel. Az első képsorok után nyilvánvalóvá válik, hogy a film nem akar nagyon kilépni a franchise-ból, visszautalások és kalaplengetés-hegyek vannak a 130 perces film szinte minden második jelenetében, ami biztos idegesít valakit, engem viszont kifejezettem szórakoztatott. Kíváncsi vagyok, hogy annak, aki időrendben nézi a filmeket, hogy jönnek le az olyan jelenetek, melyekben a sorban negyedik, és mostantól kettős értelmű címmel bíró Új remény pár mellékszereplője látható, azaz mennyivel másabb az élmény visszafele, már ha értik mire gondolok. (…)
Amit a Zsivány Egyes egyébként zseniálisan csinál, az az, hogy a Lázadókat úgy taszítja le a saját maguk alá emelt piedesztálról, hogy ihaj. Egy meglepő kimenetelű jelenet rögvest az elején képbe hozza az embert: az ilyen ellenállásosdi nem a gyenge gyomrú és/vagy a lelkiismeret által sűrűn baszkurált harcosok játéka. Ez azért új, eddig a Lázadók voltak a jók, a Birodalom meg a rossz, szó sem volt frakciókról és belső széthúzásról, parancsmegtagadásról és egymás furkálásáról, ami persze csak szőrmentén, de megjelenik a filmben, én meg nagyon örültem neki, mert végre valami olyat húztak, amire nem lehetett számítani. Jyn meg ráadásul leginkább leszarja a lázadókat, ő az az átlagpolgár a Birodalomban, akinek mindkét fél csak szenvedést okoz, csak éppen ugye nincs szerencséje a vezetéknevével, és mehet megmenteni a világot, amire persze van személyes motivációja is, az apja.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
