Tudósok régóta töprengenek az időutazáson. Az ausztrál Queensland Egyetem kutatói viszont nemcsak kinyilatkoztatták, hogy lehetséges, hanem megoldással is előrukkoltak.
Rájöttek, hogy az időutazó fotonok hogyan viselkednek, és hogy a jelenség kvantumszinten kivitelezhető. Fényfotonok egyszerű részecskéivel szimulálták a kvantumrészecskék időutazását. E részecskék tulajdonságai eléggé bizonytalanok ahhoz, hogy elég sok lehetőséget adnak a nem logikus, nem következetes időutazás-szituációk elkerülésére. A kutatók tanulmányából kiderül, hogy a természet hol és hogyan viselkedhet másként, mint ahogy különféle elméletek előrejelzik.
A kísérlet során az időutazó foton régebbi énjével folytatott interakcióit elemezték. A „normális” téridőn átutazó fotonokra és az időbe beragadt más fotonokkal való interakcióikra, az úgynevezett zárt időszerű görbületre (closed timelike curve, CTC) fektették a hangsúlyt.
Az időutazás az egyelőre egymással inkompatibilis két elmélet, Einstein általános relativitáselmélete és a kvantummechanika közötti interfész. Az általános és a speciális relativitáselmélete is kimondja, hogy az időutazás lehetséges. A tér és az idő ugyanahhoz, a téridő kontinuumhoz tartozik, az idő felgyorsulhat, lelassulhat. Az időutazás korábbi időbeli kiindulópontját elérő téridő-utat, például CTC-t követve valósítható meg.