Legózni tanul a robot

David Vogt, a német Freibergi Bányászati és Technológiai Egyetem robotika tanárának a fia imád legózni. Őt nézve ugrott be neki, hogy robotokat is meg kellene tanítani összerakosgatni a játékelemeket.

Kollégáival beszereztek egy Kinect mélységi kamerával felszerelt ipari robotkart, a gép legózásban jártas és mozgáskövető címkékkel ellátott személyt figyelt rakétaépítés közben. Egyetlen foglalkozás elég volt, hogy a következőn már partnerként segédkezzen. Olyan problémákat is abszolvált, amikor egy-egy építőelem nem pont ott volt, ahol számított rájuk.

Vogt robotkarja csak egy a gépi tanulás példái közül, amikor ember mutatja meg robotnak, hogy mit kell tennie. Mi is sokat tanulunk másokat lesve, ezt a készséget azonban felettébb nehéz programozni. Intuitíven oldjuk meg, de hogyan kódoljuk rá- és megérzéseinket?

Ezért gondolják egyre többen, hogy bonyolult programozás helyett célszerűbb egy plasztikus bemutató. 2015-ben a Maryland Egyetem egyik robotja például YouTube videókon ismerkedett a főzéssel. Egyesek távirányítják őket első gyakorlataikon, a jó tanár pedig eleve tudja, hogy a gép másként érzékeli a környező világot.

A Google szó szoros értelmében lépésről lépésre tanította meg egy robotnak, hogyan nyisson ajtót. Fontos, hogy a küldött adatokat tudja értelmezni, ami azért nehéz, mert nincsenek a humán anatómiát másoló érzékelőik és más szerkezeteik, azaz egy jó tanár mindezeket figyelembe véve okítja őket.

Vogt szerint ha hatékony a bemutató, a robot eredményesebben segíti humán munkatársait a gyári munkában. Tudja, mikor milyen szerszámra van szükségük stb. Egy ilyen gép jelenléte stresszoldó is lehet.

„Ideális esetben robot és ember együtt olyan dolgokat is megold, amelyekre egyedül vagy külön-külön képtelenek lennének” – jelentette ki a kutató.