Az 1914 nyarán kitört nagy háború az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó háborúja volt. A soknyelvű birodalom agg uralkodója a háború harmadik esztendejében halt meg.
„Ferenc József szemében a császári-királyi (1889-től császári és királyi) hadsereg jelentette birodalma oszthatatlanságát, melyet a fekete-sárga zsinórzat, a németül beszélő és kommandírozó, az uralkodójáért halni kész nemzetek feletti tisztikar, alakulatainak évszázados katonai tradíciói és hadijelvényeik mutattak leginkább. A mindig egyenruhában megjelenő uralkodó valóban jelképe volt közös és honvéd katonáinak, hiszen »mindhalálig egy szimbólumnak szolgálunk: a császárnak«. Őfelsége, a »császár és király a katona előtt a legmagasabb fogalom; mert a mindennapi munka egyformasága közben, a szolgálati óra egyhangú ketyegése mellett, a hadjárat vészes küzdelmei között és a csaták és a rohamok viharos haláltusái közepén, a haza üdve, a nép oltalma és jóléte ugyan a döntő végczél, de a haza védura és a népnek legfelsőbb képviselője – a császár és király«.
Ez lebegett minden katona szeme előtt, így álmukból felkeltve is tudták, hogy »Ő Felsége neve ez okból a katonánál a lelkesedés teremtő rugója és egyenértékű az imával. A legfelsőbb hadúrra való gondolás aczélozza meg a katona erejét a nehéz küzdelem és a kemény munka idején; a legfelsőbb hadúrra való gondolat az, mely a katona lelkét egészen áthatja, benne a szent lelkesedést lángra gyújtja és a döntés végpillanatában a hazáért való teljes odaadásra és személyének önzetlen feláldozásra ragadja.«
Az 1914 nyarán kitört nagy háború az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó háborúja volt. A soknyelvű birodalom agg uralkodója a háború harmadik esztendejében halt meg, mely történelmi tragédiáról egykori szárnysegédje, Horthy Miklós sorhajókapitány a következőképpen vallott emlékirataiban: »1916-ban a november 22-ére virradó éjjelen azzal a jelentéssel ébresztett fel első tisztem, hogy I. Ferenc József király és császár őfelsége néhány órával előbb, röviddel 9 óra után örökre lehunyta jóságos szemét. Háziorvosa tanácsa ellenére íróasztala mellett töltötte el még az egész napot, és lefekvéskor parancsot adott, hogy fél négykor keltsék, mert – mint környezetének mondotta – „munkámat még nem fejeztem be”.
Másnap reggel lobogóinkat félárbócra eresztettük. Engedélyt kértem a flottaparancsnoktól, hogy részt vehessek a gyászünnepségen. (…) Jelen voltam a bécsi Szent István-templomban a méltóságteljes, megható és szomorú szertartáson, s utána elkísértük a koporsót a kapucinusok sírboltjába. Érezte, tudta mindenki, hogy a sírbolt ajtaja azt az örökre elmúlt korszakot is lezárta, amelyet legjobban az elhunyt uralkodó testesített meg.«”
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Óriási változás állt be január óta az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos közhangulatban.
December 28-án új korszakba lépnek elektronikai eszközök az Európai Unióban.
