Félmillió dolláros '56-os emlékművet avattak New Yorkban

Kisebbfajta tömeg gyűlt össze október 23-án, vasárnap délben New Yorkban, a manhattani Riverside parkban, az 1928-as Kossuth-szobornál: a főkonzulátus, a Balassi Intézet és más magyar szervezetek képviselői, az Amerikai Magyar Emlékmű Bizottság tagjai és más magyar közösségek avatták fel együtt az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékművét, amelyet Nagy Tamás tervezett.

Felszólalt a helyi parkbizottság képviselője, méltatta a tízéves munkát Kumin Ferenc főkonzul, aki felolvasta Orbán Viktor üzenetét is, és beszélt az emlékmű létrejöttéről Papp László, a bizottság elnöke is.

Az emlékmű létrehozását tíz éve, az ötvenedik évfordulón határozták el a New York-i ötvenhatosok. Hogy miért, arról így vallott a Mandineren megjelent interjúban Lovas György: „Mert mindenütt voltak szobrok, csak New Yorkban nem! A legnagyobb a Los Angeles-i. 2006 előtt két-három évvel már mindenütt volt szobor, Bostontól kezdve a legkisebb városig, Indianapolisban, Miamiben, Clevelandben, New Brunswickben kettő is, de New Yorkban semmi, a mai napig!”

Ám a bizottságnak nem volt könnyű dolga: „A város kiröhögött minket, hogy 110 nemzetiség van itt, mi lenne, ha mindenki emlékművet akarna állítani. Közben volt szoborépítési moratórium is, mondván, már túl sok emlékmű van a városban” – mondta el úgyszintén a Mandineren megjelent interjúban Papp László.

Kitalálták tehát, hogy azt mondják, a Kossuth-szobrot bővítenék, az nem új szobor. Pályázatot írtak ki, a tizenkét pályamű közül pedig a budapesti Nagy Tamás terve nyert. A terveket azonban számos testülettel jóvá kellett hagyatni: parkbizottság, építészeti bizottság, művészeti bizottság, lakógyűlés… Mindezek pedig nem csak az emlékmű méreteibe szóltak bele, hanem a legapróbb részletekbe is. Hamar kiderült például, hogy szoborról szó sem lehet. A környező épületek lakosai is beleszólhattak a tervekbe, hiszen ők azok, akik nap mint nap látni fogják a kész alkotást.

A legnagyobb teher azonban az anyagi volt: félmillió dollárt, azaz 137 millió forintot kellett letenni a parkbizottság asztalára, amiből 250 ezer dollár a jövendőbeli karbantartási és takarítási költségek fedezete volt. A félmillió dollár nagy részét sikerült összeszedni, már csak 90 ezer dollár hiányzik belőle. Az összeget nagyrészt egyéni adományokból gyűjtötték össze, egy kisebb összeggel a magyar Külügyminisztérium is hozzájárult a szoborhoz.