Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Amitől ez a film több és jobb, mint a többi zombifilm, hogy szinte mindent a feje tetejére állít, onnantól kezdve, hogy valahol mindenki a zombiknak, vagyis Melanie-nak drukkol.
„Amitől ez a film több és jobb, mint a többi zombifilm, hogy szinte mindent a feje tetejére állít, onnantól kezdve, hogy valahol mindenki a zombiknak, vagyis Melanie-nak drukkol, odáig, hogy a világos, nyílt terektől kell rettegni, és a sötét szobában érezzük magunkat biztonságban. A gyerekhős és a felnőttek kapcsolata egy kicsit az Aliensre, a gyerekek szerepeltetése a Legyek urára emlékeztet, de a történet érdekes és izgalmas, a karakterek pedig jóval túlmutatnak egydimenziós horrorsablonokon. McCarthy kezében gyönyörűen lepukkant a kihalt London, bár azt nem tudom, az ilyen filmekben miért jutunk el 5-6 év (?) alatt odáig, hogy a növényzet a 40 emeletes toronyház oldalát is benövi, és minden, amit ember készített, olyan mértékben rohad le, mintha 500 év telt volna el, de mindegy, ez műfaji sajátosság, egy ilyen filmben a gazzal nem benőtt utca lenne az, amire rásütnénk, hogy hiteltelen.
A forgatókönyvet a film alapjául szolgáló regény írója, Mike Carey írta, és pont annyira alakította át, hogy a történet lényege ne csorbuljon, de a filmes megvalósítás sikerülhessen. A könyv így is sokkal jobb, érdemes elolvasni, még úgyis, hogy előtte beülünk a filmre, mert azt is vétek lenne kihagyni.”