Először osztották ki a Dragon-díjat az atlantai DragonConon. A díj érdekessége, hogy egy sor kategóriában osztanak külön díjat, így külön versenyeztek a sci-fi, a fantasy, a horror, a katonai SFF és az alternatív történelmi regények. Az első díjkiosztón taroltak a Hugo-díjhoz köthető Sad/Rabid Puppies-kampányhoz köthető szerzők. Azonban a Hugóval ellentétben itt egyelőre nem nyilvános, hogy hányan és kire szavaztak.
Mint mi is beszámoltunk róla, idén új SFF-díjat alapított az atlantai DragonCon. A Dragon-díjat több kategóriában osztják a közönség szavazatai alapján, így külön díj jár például csak az irodalom területén a sci-fi, a fantasy, a YA, a horror, az apokaliptikus, a katonai SFF és az alternatív történelmi regényeknek; de osztanak díjat a képregényeknek, sorozatoknak, filmeknek és társasjátékoknak is. A díjra jelölt művek között idén a kultúrharcot tekintve kiegyenlített volt a mezőny, a győztesek között azonban a Hugo-díjjal ellentétben itt több kategóriában a Sad/Rabid Puppies kampányokhoz köthető jelöltek nyertek. Mutatjuk:
A győztesek között ott van Larry Correia, az első Sad Puppies-kampány szervezője, illetve John C. Wright, a Rabid Puppies-kampányt szervező Vox Day egyik kedvence – utóbbinak, mint ahogy Nick Cole regényének is a Day által alapított Castalia House a kiadója. A díjat egyébként főleg Sad Puppies-szimpatizánsok szervezték: volt, aki azt várta, hogy ez a díj lesz az utolsó szög a Hugo-díj koporsójában. A kategóriák eltérése mellett a fő különbség, hogy itt – WorldConnal ellentétben – nem csak a regisztrált tagok, de bárki jelölhetett és szavazhatott.
Nem tudni egyelőre, hogy a Dragon-díj szervezői nyilvánosságra hozzák-e a szavazás részletes statisztikáit, illetve a győztes kiválasztásának pontos menetét. A Hugo esetében ez egész tanulságos minden évben, az ottani rendszer pedig igyekszik garantálni, hogy az a mű nyerjen, amit tényleg a legtöbben kedvelnek. Itt egyelőre nem világos, hogyan hirdettek győztest, és az sem, hogy végül többen, vagy kevesebben szavaztak-e, mint a másik díj esetében megszokott: a DragonConon alapvetően jóval többen vesznek egyébként részt, mint a WordConon, bár ez utóbbi kifejezetten az irodalommal foglalkozó találkozó, míg előbbi sokkal szélesebb spektrumra koncentrál.
Összeesküvés-elmélet, paranoia és fekete humor. Lehet vitatkozni arról, hogy az Emma Stone főszereplésével leforgatott Bugonia lenne-e Jórgosz Lánthimosz eddigi legkiválóbb filmje, de hogy a legszórakoztatóbb és a leginkább letisztult, az biztos.
A Pluribus az eddig megtekinthető két epizódja alapján több mint ígéretes.
A színész még talán soha nem volt ilyen rossz, mint a Netflix új drámájában. Az Egy szerencsejátékos vallomása minden mást tekintve is a nézhetetlenség határát súrolja.
Az együttműködés Magyarország pozícióját is tovább erősíti a globális filmiparban.
Szombaton a Kolozsvári Magyar Operában mutatták be a Magyar menyegzőt, a részben Kalotaszegen forgatott különleges moziban a népzene, a néptánc energiája adódik össze egy nyolcvanas évek eleji történetben. A premieren jártunk, ahol a főszereplő Törőcsik Franciskát ugyan nem, de sok más szívmelengető kincset találtunk.
De nem hagyja szó nélkül a felnőttek felelősségét sem. A tavaly Cannes-ban nagy sikert aratott francia mozi az HBO Maxon látható.
A közvélemény-kutatások szerint érezhetően erősödött a kormánypárt támogatottsága.
A magyar miniszterelnök jó előre foglalt asztalt egy moszkvai étteremben. Az orosz sajtó beszámolója szerint helyi ételeket fogyasztott