A zsánerirodalomnak megvannak a mesterei, és az egyik ilyen különleges író az amerikai Michael Swanwick. Ő abba a sorba illeszkedik, ahol Neil Gaiman, Kelly Link, Ted Chiang, Ken Liu vagy Robert Reed található: mindannyian a kisprózában alkotnak egészen elképesztőt
„Michael Swanwick írásainak a közös jellemzője, hogy igazi sztorikról van szó. Swanwick mesél, elbűvöli az olvasót. A történetek azonnal bevonzanak, viszonylag rövidebb terjedelemnél is olyan világok tárulnak fel, amelyhez egy közepes tehetségű írónak legalább 300 oldalra volna szüksége. A sokszor női, elsőre elveszettnek tűnő, de fejlődő és határozott főszereplők és a mellékszereplők is egyedi, karakteres alakok, a problémák személyesek és szívbemarkolók, a science fiction és a fantasy elemek kezelése pedig jól eltalált. Sőt, néha vegyíti is ezeket az elemeket, és elsőre nem is eldönthető, hogy mit is olvasunk. A legtöbb írása végén csak azt sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább regényben, sokkal hosszabban. Stilisztikailag szinte minden kifejezés, szó a helyén van, Swanwick mértani pontossággal bánik a szavakkal.
A science fiction irodalomtörténetében minden a rövidebb elbeszélésekkel kezdődött, a tematika vegykonyháját jelentették, itt lehetett leginkább kísérletezni a stílussal, a vad ötletekkel, és ezt Swanwick jól csinálja. A jól kitalált szituációk majd mindegyikében ott az a csipetnyi humor, szellemesség, ami végképp emészthetővé teszi a sokszor nem evilági kalandokat.
Utóirat: az előszó. Elképesztő ez az ember. A kötet előszavában megkísérli felvázolni eddigi, 1980-as első publikálása óta megtett lépéseit, hogy hol tart most. Öt Hugo-, egy Nebula-, egy World Fantasy- és egy Theodore Sturgeon-emlékdíj, emlékezetes írások tömkelege után még képes leírni azt, hogy reméli, egy nap majd olyan jó író lesz, amennyire csak lehetséges. Michael Swanwick minden szempontból lenyűgöző.”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Ilyés Laura Vanda : Ez a pillanat megér pár örömkönnyet!
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
