Felsőfokon – Michael Swanwick: Not So Much, Said the Cat

„Michael Swanwick írásainak a közös jellemzője, hogy igazi sztorikról van szó. Swanwick mesél, elbűvöli az olvasót. A történetek azonnal bevonzanak, viszonylag rövidebb terjedelemnél is olyan világok tárulnak fel, amelyhez egy közepes tehetségű írónak legalább 300 oldalra volna szüksége. A sokszor női, elsőre elveszettnek tűnő, de fejlődő és határozott főszereplők és a mellékszereplők is egyedi, karakteres alakok, a problémák személyesek és szívbemarkolók, a science fiction és a fantasy elemek kezelése pedig jól eltalált. Sőt, néha vegyíti is ezeket az elemeket, és elsőre nem is eldönthető, hogy mit is olvasunk. A legtöbb írása végén csak azt sajnáljuk, hogy nem olvashatjuk tovább regényben, sokkal hosszabban. Stilisztikailag szinte minden kifejezés, szó a helyén van, Swanwick mértani pontossággal bánik a szavakkal.

A science fiction irodalomtörténetében minden a rövidebb elbeszélésekkel kezdődött, a tematika vegykonyháját jelentették, itt lehetett leginkább kísérletezni a stílussal, a vad ötletekkel, és ezt Swanwick jól csinálja. A jól kitalált szituációk majd mindegyikében ott az a csipetnyi humor, szellemesség, ami végképp emészthetővé teszi a sokszor nem evilági kalandokat.

Utóirat: az előszó. Elképesztő ez az ember. A kötet előszavában megkísérli felvázolni eddigi, 1980-as első publikálása óta megtett lépéseit, hogy hol tart most. Öt Hugo-, egy Nebula-, egy World Fantasy- és egy Theodore Sturgeon-emlékdíj, emlékezetes írások tömkelege után még képes leírni azt, hogy reméli, egy nap majd olyan jó író lesz, amennyire csak lehetséges. Michael Swanwick minden szempontból lenyűgöző.”