Mi lenne, ha valaki titokban egy teljes népcsoportot irtana ki egy mesterséges vírussal?

„Merész és nyomasztó könyvvel jelentkezett Szélesi Sándor, az egyik legismertebb magyar sci-fi-író. Az idén nyáron megjelent, Pokolhurok című könyve egy bezárkózó fiatal tudósról szól, akinek a gyerekkorában állítólag cigányok megölték a szüleit, és ez életre szóló sokkot okozott neki. Így később, amikor pedig már azt hitte, a régi életét hátrahagyta, a Kaliforniai Egyetem genetikusaként a saját érzelmei elfojtása miatt magánéleti válságba kerül. Ezután kifejleszt egy génspecifikus vírust, és visszatér Magyarországra, hogy bevesse. (…) 

A könyv – amiben mellékesen említenek aktuális témákat is politikai tüntetésektől a Saul fián át a migrációig – alapvetően a magyar társadalomban tapasztalható, széleskörű cigányellenességet mutatja be. Ráadásul úgy, hogy egyetlen cigány szereplő sincsen benne, sőt a szereplőknek eszükbe sem jut, hogy szóba álljanak cigányokkal, kommunikáljanak velük.

Osztálytalálkozókon, kocsmákban, ingatlanügyi telefonbeszélgetésben és könyvbemutatókon hangoznak el érdekes tudományos fejtegetések a genetikáról és a vírusokról, visszataszító, összekacsintós, idegengyűlölő párbeszédek a cigányság meg áltudományos előadások a cigány kultúra »mémjei« ellen, illetve olvashatunk hétköznapi emberek hol első kézből, hol hallomásból vett, a cigány–magyar együttélést árnyaló történeteiről is. Ezek egyszerűen megírt, de nagyon ismerős és szomorú pillanatok. (Valószínűleg lenne nem egy olyan, olvasási nehézségekkel küzdő szélsőjobboldali olvasó, aki a hosszas bólogatás közben észre se venné, miről szól a könyv.)

A feszültség pedig úgy épül, hogy végül a zárkózott, lelkileg sivár – és persze eléggé antipatikus – főszereplő úgy dönt, hogy gyakorlatilag majdnem az egész magyar társadalom támogatná a népirtást.”