Hat könyv, amit nagyon szerettünk az első félévben

Eléggé fantasy-orientált félévi válogatást teszünk most ide az legjobb idén megjelent címekből, pedig China Miéville-t és Lev Grossmaant például be se válogattuk. A második félévre reméljük, hogy a sci-fi is felhozza magát, és mi is jobban felhozzuk magunkat sci-fiből – hamarosan jön a recenzió a Seveneves-ről, amint a féltéglányi (viszont elég jó) regény végére érünk. Addig is itt van a hat kedvenc, a Mandiner.sci-fin is recenzált első féléves megjelenés.

*

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Remek világot épített fel ebben az Agave Könyvek gondozásában érkező fantasyben Robert Jackson Bennett, és nem átallott ezt egy rendkívül izgalmas cselekménnyel is tetézni. Ezt írtuk róla: „Bár egy gyilkosságból és egy azt kinyomozni készülő kémből indulunk ki, a történet se nem krimi, se nem valami Le Carré-féle kémsztori, hanem egy jól átgondolt fantasy-kaland, ahol a tétek oldalról oldalra nőnek, annyira, hogy végül az egész geopolitkai egyensúly forog kockán – sőt, a teljes status quo.”

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Sci-fi és politika: két terület, amely számos formában érintkezik egymással. Tóth Csaba politológus a sci-fi univerzumok politikai rendszereinek belső logikáját vizsgálta az Athenaeum által kiadott kötetben, egészen izgalmas eredménnyel (és néhány szerkesztési hibával). A sci-fi politológiájáról nem írtunk külön recenziót, de alaposan elbeszélgettünk a szerzővel: „A sci-fi univerzumok politikáját azért érdemes tanulmányozni, mert ez a műfaj arra törekszik, hogy valamiféle tudományos megalapozottsága legyen. Az érdekelt, hogy ez a megalapozottság a természettudományi mellett lehet-e társadalomtudományi is” – mondta Tóth.

Naomi Novik: Rengeteg

Bár akadt néhány problémánk Naomi Novik immár kétszeresen díjnyertes meseelemekkel dolgozó fantasyjével, a Gabo SFF által kiadott Rengeteggel, a könyv hangulata egészen magával ragadó volt. Ezt írtuk róla: „Ahogy az említett jelölések is jelzik: a Rengeteg egy jó könyv. Számomra igazi page-turner volt, nem szívesen tettem le, hamar a végére is értem. Azt viszont nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mitől volt jó a könyv.”

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Scott Hawkins regénye igazi fekete ló: a Fumax elég fura borítót gyártott hozzá, a fülszöveg alapján is csak egy közepes regényre számítottunk, ehhez képest egy erős szöveget, egy izgalmas világot és egy remek cselekményt kaptunk. Ezt írtuk róla: „Ami biztos: ez egy őrült regény remek karakterekkel, néha kissé viszolyogtató eseményekkel és sodró prózával, ahol gyakran fogalmunk sincs róla, hogy mi történik, de az a szerencse, hogy ilyenkor általában az éppen narrált szereplő sem tudja, hogy mi történik – így már az is izgalmas, hogy ő mit fog fel az egészből.”

Sepsi László: Pinky

Nem csak azért van külön hely a szívünkben Sepsi László Libri által kiadott regényének, mert a szerző magyar. Sepsi szépirodalmi igényű, urban fantasybe oltott noirja leginkább hasonlataival és párbeszédeivel nyert meg minket. Ezt írtuk róla: „A Pinkyben minden oldalon van egy remek odavetett hasonlat, egy megszólalás, egy reakció, amiért rajongok, amiért úgy érzem, hogy ezt a szöveget a magamévá tudom tenni. Ne szaporítsuk tovább. A Pinky egy remek választás úgy urban fantasy-rajongóknak, mint kortárs irodalmi olvasóknak. A közmondásos naranccsal szemben rózsaszín, élettel teli, és még szerencse, hogy a miénk. Olvassátok!” Emellett beszélgettünk is a szerzővel.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak

A Pinky mellett a másik idei fő kedvenc N. K. Jemisin könyve, Az ötödik évszak. A szokatlan narráció, a megkapó, tragikus poszt- és pre-, sőt: állandóan apokaliptikus fantasy-világ és az egész regényt megülő sötét tónus igazi remekművé teszik a könyvet. Ezt írtuk róla: „A remekül felépített világ és a történet tehát simán működhet egy konzervatív fantasy-rajongónak is, mert igazából vérbeli, sötét tónusú fantasyvel van dolgunk, ami mindenféle mondanivaló méricskélése nélkül is szórakoztat. A világ mellett pedig az okos narratíva és a könyvben megjelenő társadalmi problémák jelenléte tesz róla, hogy meglegyen az a plusz, ami kimozdít a komfortzónából.”

*

Pintér Bence történészként végzett az SZTE-n és az ELTE-n. 2012 óta a Mandiner újságírója, a Mandiner.sci-fi főszerkesztője, emellett pedig A szivarhajó utolsó útja című alternatív történelmi kalandregény (társ)szerzője.