A Quimby-ügy: közönség elleni izgatás

„Egy. A helyzet az, hogy aki egy politikai rendezvényen szereplést vállal, az bizony egy politikai rendezvényen vállal szereplést, elősegítve a rendezvény céljait. Ezért hívták oda, ezért fizetik, és a szereplés gesztusának bizony ez a jelentése, függetlenül attól, hogy ez melyik párt rendezvénye, függetlenül attól, mennyire tekinti a nagyközönség vállalhatónak vagy vállalhatatlannak, és függetlenül attól is, hogy a művész később milyen nyilatkozatokkal próbálja magát kimagyarázni a helyzetből. Attól, hogy valaki zenész, még nyilván nem hülye, tehát ennyi közéleti tudatosság elvárható tőle. Ha igaz, amit a Quimby ír, hogy ti. egy sor dologban nem értenek egyet a Fidesszel, akkor bizony ordas nagy baromság volt ezt a meghívást elfogadni.

Kettő. A politika nem olyan dolog, amihez tisztességes embernek ne lehetne köze. A politika nem mocskos, hanem hasznos dolog (a vele való visszaélés a mocskos), a politikai véleményalkotás pedig nemhogy kerülendő volna közszereplők részéről, hanem – szerintem – egyenesen morális kötelesség.

Három. Semmiféle hatással nincs – vagy legalábbis nem szabadna legyen – egy művészet józan megítélésében, hogy az alkotónak milyen politikai nézetei vannak. Az olyan absztrakt műfajokban, mint a zene, még kevésbé; kivéve persze, ha direkt politikai intenciókkal bír a mű, de ez a Quimby esetében nagyon nem igaz. Tehát nem, a Quimbynek nincs vége, és akkor is megkerülhetetlenül fontos maradna a zenekar munkássága, ha innentől nyíltan beállna a Fidesz vagy bármelyik párt mögé. (Persze hogy nem fog, ez csak elméleti felvetés.)”