A Trónok harca hatodik évada a nőkről szólt

„Mivel fantasy sorozatról van szó, az olyan apróságokon nem fogunk fennakadni, mit Arya legendás hasi sebe, mert minek, elég baj volt azzal a szállal eleve, hiszen azon túl, hogy az öreg Freyt a Braavosban tanultak segítségével nyírhatta ki legegyszerűbben Arya, semmi más haszna nem volt, karaktert nem épített, ráadásul feldobott egy érdekesnek induló mellékvonalat a vándorszínészekkel, amit azzal a lendülettel ki is kukáztak (pedig mennyivel frankóbb lett volna a közéjük beálló Arya szála!) Ez a kapkodás egyébként is jellemző volt Weissékre ebben az évadban, mintha túl sokszor éltek volna a deus ex eszközével az ostromlott Meereenbe legjobbkor érkező Danaerystől a Deres alatti csatában Havas Jon felmentésére érkező Völgy-lovagokig.

Az évad egyenetlen volt, és különösen az eleje, unalmas.

Királyvárban és Meereenben nem történt semmi váratlan vagy érdekes, a vallási fanatikusok előretörése és a béketárgyalás a szomszéd faluval típusú történetek annyit azért nem értek, amennyi időt szántak rájuk. Dorne az évadnyitóban került elő, legközelebb meg egy 3 perces snitt erejéig a fináléban, és őszintén szólva a Vas-szigetek királyválasztása sem érdekel jobban a csemegepultos eladó magánéleti válságánál. (Itt Euron révén még lehet valami kavar, de szinte kizárt.) Az nyilvánvaló volt már az évad közepére, hogy az írók a hátralevő két évadra, azaz a fináléra koncentrálnak, és erre rakják fel a bábukat a táblára, ezért kellett annyi szereplőt kinyírni és félretenni. Míg az első három évadban az öt, magát királynak kikiáltó férfi küzdelme állt a középpontban, a hetedik kör majd a Dany-Cersei-Sansa hármas egymásnak feszülését hozza el, a nyolcadik, utolsó évad (2018-ban) pedig az emberek és sárkányaik és az északról érkező élőhalott veszedelem közötti folyamatos küzdelemről fog szólni igencsak.

Ahhoz képest egyébként, hogy milyen mostoha módon bántak az írók a nőkkel az ötödik évadban (ami egyébként jóval gyengébb volt a hatodiknál), nagyon összekapták magukat. Cerseit ugyan alaposan megalázták a hit nevében, de azt ugye senki nem gondolta, hogy hagyja magát, és nem áll bosszút? Ahogy Cersei, Sansa is talpra állt a rémes nászéjszaka után, és eltakarította az útból Ramsayt, Arya egy újabb nevet húzott ki a kis listájáról, Dany pedig végleg eltörölte a rabszolgaságot Essos déli partján, és végre elindult északnak - egy másik nő, Yara Greyjoy segítségével, aki dettó királynőnek tartja magát, csak hogy teljes legyen a sikeres nők köre.”