A Trónok harca a hatodik évadra ért el oda, ahova az első óta igyekezett, és biztosította be helyét a legerősebb női karakterekkel működő tévés történetek között.
„Mivel fantasy sorozatról van szó, az olyan apróságokon nem fogunk fennakadni, mit Arya legendás hasi sebe, mert minek, elég baj volt azzal a szállal eleve, hiszen azon túl, hogy az öreg Freyt a Braavosban tanultak segítségével nyírhatta ki legegyszerűbben Arya, semmi más haszna nem volt, karaktert nem épített, ráadásul feldobott egy érdekesnek induló mellékvonalat a vándorszínészekkel, amit azzal a lendülettel ki is kukáztak (pedig mennyivel frankóbb lett volna a közéjük beálló Arya szála!) Ez a kapkodás egyébként is jellemző volt Weissékre ebben az évadban, mintha túl sokszor éltek volna a deus ex eszközével az ostromlott Meereenbe legjobbkor érkező Danaerystől a Deres alatti csatában Havas Jon felmentésére érkező Völgy-lovagokig.
Az évad egyenetlen volt, és különösen az eleje, unalmas.
Királyvárban és Meereenben nem történt semmi váratlan vagy érdekes, a vallási fanatikusok előretörése és a béketárgyalás a szomszéd faluval típusú történetek annyit azért nem értek, amennyi időt szántak rájuk. Dorne az évadnyitóban került elő, legközelebb meg egy 3 perces snitt erejéig a fináléban, és őszintén szólva a Vas-szigetek királyválasztása sem érdekel jobban a csemegepultos eladó magánéleti válságánál. (Itt Euron révén még lehet valami kavar, de szinte kizárt.) Az nyilvánvaló volt már az évad közepére, hogy az írók a hátralevő két évadra, azaz a fináléra koncentrálnak, és erre rakják fel a bábukat a táblára, ezért kellett annyi szereplőt kinyírni és félretenni. Míg az első három évadban az öt, magát királynak kikiáltó férfi küzdelme állt a középpontban, a hetedik kör majd a Dany-Cersei-Sansa hármas egymásnak feszülését hozza el, a nyolcadik, utolsó évad (2018-ban) pedig az emberek és sárkányaik és az északról érkező élőhalott veszedelem közötti folyamatos küzdelemről fog szólni igencsak.
Ahhoz képest egyébként, hogy milyen mostoha módon bántak az írók a nőkkel az ötödik évadban (ami egyébként jóval gyengébb volt a hatodiknál), nagyon összekapták magukat. Cerseit ugyan alaposan megalázták a hit nevében, de azt ugye senki nem gondolta, hogy hagyja magát, és nem áll bosszút? Ahogy Cersei, Sansa is talpra állt a rémes nászéjszaka után, és eltakarította az útból Ramsayt, Arya egy újabb nevet húzott ki a kis listájáról, Dany pedig végleg eltörölte a rabszolgaságot Essos déli partján, és végre elindult északnak - egy másik nő, Yara Greyjoy segítségével, aki dettó királynőnek tartja magát, csak hogy teljes legyen a sikeres nők köre.”
Dolph Lundgren nem véletlen nem lett A kategóriás akciósztár, a rendező pedig soha többet nem készíthetett mozifilmet. Ezért is érthetetlen, miért érkezik június 4-én a He-Man – A világ ura méregdrága remake-je.
Az RTL új sorozata a kétes hírű rendező és producer pályafutását dolgozza fel.
Háromnegyed óra intenzív és zsigeri akció hardcore metálra komponálva, mégis keserű szájízzel távozunk.
Az talán túlzás, de semmiképpen sem öregbíti Denzel Washington kultikus filmjének hírnevét.
Margaret Atwood olyan univerzumot teremtett A szolgálólány meséjében, amely minden kegyetlensége ellenére magába szippantja a nézőt. Most Testamentumok címmel itt a folytatás egy nem kevésbé nyomasztó világgal.
Rekordszámú szavazat mellett hirdették ki a 2026-os Zsoldos Péter-díj nyerteseit.
A „queerek” sem maradnak műsor nélkül.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
