A mesemondás szebbik része az, mikor mást meghallgatsz. Amikor beszélsz, az már csak valaminek a következménye. Annak, hogy meg tudtál hallgatni másokat. Ha én mesét mondok, hírt hozok arról, hogy még beszélni tudó emberekkel találkoztam. Sokszor nem is a mesének a tartalma az érdekes, hanem az a nyelvi észjárás, ami azt az eseményt megragadja. Véletlenek pofoznak. Ahol egy jól éneklő vagy jól beszélő emberek vannak, oda kell menjek. (…) Próbálom az erdélyi tájakat megismerni, de nem tudom, mert ezek a belső tájak egy kicsivel jobban izgatnak. Szeretem az erdőt, de azt a sűrűséget, ami az emberek beszédjében van, azt még jobban” – meséli a művész a Főtér.ro videóján.