Az előbbi az emlékezet, az utóbbi az információ. Kognitív tárolással a számítógép ugyanúgy képes különbséget tenni a kettő között, mint az emberi elme. Így dőlne el, hogy mit, hol és meddig tárolna.
Az ötlet a műalkotások megítéléséhez hasonló úgynevezett adatérték mértéken alapul. Az érték megállapításához az IBM nyomon követte az adat hozzáférési mintázatait, illetve, hogy milyen sűrűn használták. A kutatók úgy segítették a rendszer tanulását, hogy a felhasználási környezetre vonatkozó metaadat-címkékkel látták el az adatokat.