Adott egy főhős, aki nem is hős: hétköznapi gyerek egy nagyvárosban, a helyszín lehet akár a mai Budapest a mai Magyarországon is, de ez nem derül ki pontosan. Kisszerű életet él kisszerű célokkal, és érzi, valami nincs rendben. Sőt, valami nagyon elromlott. Magánéletében, munkájában, elméjében és lelkében egyaránt.
Aztán jön a törvényszerű összeomlás – aminek a vége egy másik, álomszerű dimenzió megnyílása lesz. Tengerrel, szörfdeszkával – és egy életmódi tanácsadó rókával. Víziók jönnek, álmok, szürreális tájak és különös figurák között bolyong tovább a főhős, hogy rátaláljon arra, ami helyre teszi az életét.
A Hullámlovas ott a legerősebb, ahol mai korunk valójában kényelmetlenül disztópikus világát próbálja szavakba önteni: a vidék haldoklását és a nagyváros nihiljét, s a benne őrlődő emberek belső lelki küzdelmeit. Ahogy a regény átvált a mágikus vízióra, a színek megjelennek és kibomlanak – és innentől mintha a mai reklámvilág esztétikájából ismert, elvágyódásra sarkalló, elképzelt földi és földöntúli paradicsomi állapotok színterei között bóklásznánk tovább.