Fehérek veszik el az ázsiai színészek munkáját!

Scarlett Johansson és Tilda Swinton – két tehetséges színész, akik az elmúlt hetekben nem legújabb alakításukkal kerültek be a hírekbe, hanem azzal, hogy olyan karaktert játszanak, aki eredetileg ázsiai. Kettejük esete nem teljesen azonos, míg a Scarlet Johansson által megformált Kusanagi japán, a Ghost in the Shell pedig Japánban játszódik, ezzel szemben Tilda Swinton karaktere – szemben a Doctor Strange képregényekben szereplő megfelelőjével – nem tibeti, az ő esetében egyszerűen megváltoztatták a karakter származási helyét.

Vizsgáljuk meg először a Doctor Strange kérdését. Az Ancient One a képregényekben egy tibeti férfi, aki kitanítja a fehér Strange-et, aki azután a Föld főmágusa lesz. Sokan felhívták a figyelmet arra, hogy már ez az alaphelyzet is bőséggel merít a kor rasszista sztereotípiáiból (misztikus keleti szerzetes, fehér hódító, aki jobbá válik a keleti tanítóinál stb.), ráadásul – és ez már a film készítőinek érvelése – külön kényes helyzetet teremt a stúdiónak Tibet politikai helyzete.

Kína az egymilliárdos lélekszámával az egyik legnagyobb piaca a képregényfilmeknek, a tavalyi Ultron kora a teljes bevételének több mint hatodát Kínában termelte ki, így nem a Disney nem merte megkockáztatni azt, hogy egy tibeti karakter eljátszásához egy tibeti színészt alkalmaz, azonban azt sem akarták, hogy egy kínai színész játssza el a szerepet, ezért úgy döntöttek, hogy egyszerűen eltörlik a szereplő ázsiai származását.

Így lett az öreg tibeti szerzetesből Tilda Swinton, aki a történet szerint kelta lesz. Nem tudjuk, hogy a film hogyan kezeli majd a témát, reflektál-e a kérdésre, azonban úgy tűnik, hogy maguk a készítők is érzik, hogy nem jól kommunikálták a dolgot, így ugyanis egy kényes politikai helyzetet (és egy régi rasszista toposzt) ugyan elkerültek, azonban helyette sikerült magukra haragítaniuk azokat, akik azt várták, hogy egy ázsiai karaktert ázsiai színész fog játszani.

Tibeti bölcs férfi helyett

Hasonló kérdéseket vetett fel a Marvel készülő Iron Fist sorozata is. Danny Rand – akárcsak Strange – fehér emberként válik az ázsiai misztikus tanok mesterévé. Mostanra már tudjuk, hogy – a képregényeknek megfelelően – fehér színészt szerződtettek a szerepre, azonban a döntés előtt a különböző geek portálokon sorra jelentek meg a véleménycikkek, viták a témában. Volt olyan ázsiai-amerikai író, aki amellett érvelt, hogy egy ázsiai színész szerepeltetése a főszerepben csak a rasszista sztereotípiákat erősítené (minden ázsiai harcművész), sokan pedig azzal érveltek, hogy az eredeti toposz sértő, amit jóvá lehet tenni azzal, ha egy ázsiai színészt alkalmaznak.

Valószínűleg a Marvel is érezte, hogy a kérdés mindenképpen csapdát rejt magában, ezért – pletykák szerint – már elkezdett a fehér főszereplő mellé egy ázsiai szerepre is színészt keresni (valószínűleg Shang Chit akarják behozni a sorozatban társként). Talán ennyiből is kitűnik, hogy mindkét Marvel-cím esetében komplex problémával találták szembe magukat a készítők, amikre megpróbáltak olyan megoldásokat találni, amikkel anyagilag ők is jól járnak, de a közönségüket sem idegenítik el maguktól.

Na de hogy lett japán Scarlett Johansson?

Ehhez képest a Ghost in the Shell esetében eddig még nem hangzottak el a mögötte álló stúdió, a rendező vagy a producerek részéről valódi érvek amellett, hogy miért Scarlet Johanssonra esett a választásuk. Gyakran hozzák fel különböző internetes fórumokon, hogy az animék látványvilága alapján a szereplők nem ázsiaiak, azonban ez elmúlt években több cikk is rámutatott ennek az érvelésnek a hamisságára. Ebben a cikkben például arról írnak, hogy a japánok egyértelműen japánnak gondolják a mangák és animék szereplőit. A nyugatiak pedig azért gondolják őket fehérnek, mert számukra a fehér bőrű ember a sztenderd: ha rajzolunk egy sima pálcikaembert, azt alapvetően fehér férfinek fogjuk gondolni, ha kap egy szoknyát vagy egy masnit, akkor nőnek, ha vonal-alakú szemet, akkor ázsiainak fogjuk tartani. Tehát a mást meg kell jelölni valahogy.

Azonban ugyanez igaz a japánokra: számukra egy pálcikaember japán lesz, hiszen számukra az a sztenderd, nem kell külön ázsiai jellegzetességekkel felruházni. A cikk példaként citálja erre Marge Simpsont, akit a nyugatiak fehérnek gondolnak, miközben a bőre sárga és kék afrofrizurát visel. A cikk felhívja a figyelmet, hogy a fehér embereknek sincs akkora szemük, mint az anime-karaktereknek; és hogy bőrszín tekintetében a japánok nagy része nem tér el szignifikánsan a fehér emberektől. A legtöbb animében éppen a fehér szereplőket szokták más módon rajzolni: szőke haj, kék szem és hosszú orr jellemzi ezeket a karaktereket. 

Tehát a film – melynek főbb szerepeiben várhatóan többségben lesznek a fehér színészek – Japánban játszódik, a főszereplő japán, így tényleg csak egyetlen magyarázatot találni: a készítők egy olyan színészt akartak, akit a világon mindenütt felismernek és aki jó eséllyel bevonzza azokat a nézőket is, akik nem ismerik a történetet. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a készítők maguk is érezték a problémát, azonban ahelyett, hogy elkezdtek volna japán (vagy legalább ázsiai) színészeket keresni a főszereplő mellé, inkább azon gondolkoztak el, hogy digitálisan ázsiaibbá tegyék a szereplőiket. Mintha a Felhőatlasz esetében ez olyan jól sült volna el.

Őt játssza Scarlett Johansson

Persze megtehetik, hogy a történetet átdolgozzák úgy, hogy ne Japánban játszódjon, hogy ne japán legyen a főszereplő, de a kérdés az, hogy akkor meg miért hívják Ghost in the Shellnek. Különösen annak fényében érthetetlen ez, hogy az amerikai filmekben és sorozatokban még mindig alig találni ázsiai szereplőket. Bár az amerikai lakosság összetételéhez viszonyítva nem tűnik katasztrofálisnak a helyzet, hiszen a tévés szerepek 4%-át, a filmes szerepeknek pedig 5%-át játsszák ázsiai (vagy ázsiai származású) színészek (az amerikai lakosságon belül csak 5,8% az ázsiaiak aránya), azonban a készítőknek azzal is számolniuk kell, hogy ezek a filmek nem csak a hazai piacra készülnek. Ráadásul ezek a szerepek ritkán főszerepek és még ritkábban törnek ki a megszokott sztereotípiák börtönéből, pedig 2016-ban ideje lenne, hogy túllépjünk ezeken.