A fasiszta és az isten

„Snyder két olyan hőstípust mutat be, akik önmagukban hordozzák az önkény veszélyét. A filmben érezni annak igényét, hogy reflektálni akar a poszt 9/11-es, fasizálódó politikai nyelv(ek)hez szokott, félelemmel és kilátástalansággal átitatott világunkra, azonban a történet és a karakterek nem szolgálnak kellő támogatást ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat a film kifejtse. Luthor - akinek machinációi miatt Superman közellenséggé válik - motivációi nem világosak azon túl, hogy fél a metahumánoktól (kapunk utalásokat arra, hogy valójában egy nagyobb erő ügynökeként tevékenykedik, de ez a kapcsolat egyrészt elsikkad a filmben, másrészt viszont éppen azt a paranoiát gyengíti, ami az egész film egyik témája lenne), ugyanúgy, ahogy Batmant is csak a Superman iránt érzett harag és gyűlölet viszi előre, egészen addig amíg rá nem jön arra, hogy Kent anyját ugyanúgy hívják, mint az övét. Nem viccelek, a két hős kapcsolatában ez a pillanat jelenti a fordulópontot, ami különösen azért meglepő, mert Luthor addigi manipulációi nem lepleződnek le és Wayne jogos haragját sincs mi megszüntesse.

Ez utóbbi momentum mindennél jobban rámutat a film hiányosságaira. Az összecsapott forgatókönyv és szerencsétlen rendezés következtében számtalan olyan jelenet (pl. Wayne rémálmai/látomásai) került a filmbe, amik elhagyásával koherensebb egészet kaptunk volna és talán jutott volna idő arra is, hogy a két főszereplő jellemét jobban elmélyítsék, azonban úgy tűnik Snydernek fontosabb volt, hogy valami rendkívül elvontat, keményet és coolt alkosson, csak sajnos ő nem elég jó alkotó ehhez, így viszont a film a sok töltelék miatt leginkább csak repetitív és unalmas lesz és olyan színészeket pazarol el kisebb szerepekre, mint Jeremy Irons (a karaktere sokkal közelebb áll a Nolan filmekből ismerős Foxhoz, mint bármelyik Alfredhez, de Irons játéka mellett ez egyáltalán nem zavaró). Mellette még a két női szereplő az, akit ki lehet emelni. Amy Adams jól játsza Lois Lane-t, kár, hogy a készítők úgy érezték, hogy ahhoz, hogy bizonyítsák azt, hogy ő egy erős és önálló nő, elég az, ha egyszer tökösnek nevezi egy férfi és amúgy nyugodtan lehet ő a bajba jutott nő (háromszor is). Gal Gadot Wonder Womane szerencsére egyszer sem szorul megmentésre, de valószínűleg csak azért, mert alig szerepel a filmben, ami sajnálatos, ugyanis a csatajelenetben abszolút uralja a vásznat és a kevés civil megjelenésekor is több színészi játékot láthatunk tőle, mint Cavilltől két film alatt.”