Mostanra már valószínűleg mindenki elolvasott legalább egy kritikát a filmről, így szinte mindenki értesült róla, hogy a Batman v Superman nem lett jó. Amiről már kevesebb szó esik az az, hogy ez a film lehetett volna jó is.
„Snyder két olyan hőstípust mutat be, akik önmagukban hordozzák az önkény veszélyét. A filmben érezni annak igényét, hogy reflektálni akar a poszt 9/11-es, fasizálódó politikai nyelv(ek)hez szokott, félelemmel és kilátástalansággal átitatott világunkra, azonban a történet és a karakterek nem szolgálnak kellő támogatást ahhoz, hogy ezeket a gondolatokat a film kifejtse. Luthor - akinek machinációi miatt Superman közellenséggé válik - motivációi nem világosak azon túl, hogy fél a metahumánoktól (kapunk utalásokat arra, hogy valójában egy nagyobb erő ügynökeként tevékenykedik, de ez a kapcsolat egyrészt elsikkad a filmben, másrészt viszont éppen azt a paranoiát gyengíti, ami az egész film egyik témája lenne), ugyanúgy, ahogy Batmant is csak a Superman iránt érzett harag és gyűlölet viszi előre, egészen addig amíg rá nem jön arra, hogy Kent anyját ugyanúgy hívják, mint az övét. Nem viccelek, a két hős kapcsolatában ez a pillanat jelenti a fordulópontot, ami különösen azért meglepő, mert Luthor addigi manipulációi nem lepleződnek le és Wayne jogos haragját sincs mi megszüntesse.
Ez utóbbi momentum mindennél jobban rámutat a film hiányosságaira. Az összecsapott forgatókönyv és szerencsétlen rendezés következtében számtalan olyan jelenet (pl. Wayne rémálmai/látomásai) került a filmbe, amik elhagyásával koherensebb egészet kaptunk volna és talán jutott volna idő arra is, hogy a két főszereplő jellemét jobban elmélyítsék, azonban úgy tűnik Snydernek fontosabb volt, hogy valami rendkívül elvontat, keményet és coolt alkosson, csak sajnos ő nem elég jó alkotó ehhez, így viszont a film a sok töltelék miatt leginkább csak repetitív és unalmas lesz és olyan színészeket pazarol el kisebb szerepekre, mint Jeremy Irons (a karaktere sokkal közelebb áll a Nolan filmekből ismerős Foxhoz, mint bármelyik Alfredhez, de Irons játéka mellett ez egyáltalán nem zavaró). Mellette még a két női szereplő az, akit ki lehet emelni. Amy Adams jól játsza Lois Lane-t, kár, hogy a készítők úgy érezték, hogy ahhoz, hogy bizonyítsák azt, hogy ő egy erős és önálló nő, elég az, ha egyszer tökösnek nevezi egy férfi és amúgy nyugodtan lehet ő a bajba jutott nő (háromszor is). Gal Gadot Wonder Womane szerencsére egyszer sem szorul megmentésre, de valószínűleg csak azért, mert alig szerepel a filmben, ami sajnálatos, ugyanis a csatajelenetben abszolút uralja a vásznat és a kevés civil megjelenésekor is több színészi játékot láthatunk tőle, mint Cavilltől két film alatt.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
A Batman világában játszódó Pingvin igazi oázis a képregény-feldolgozások kietlen sivatagában: bámulatos, ahogyan az HBO sorozatában egy elsőre totálisan érdektelennek tűnő karakterre építve milyen mély és emberi drámát alkottak.
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
