A Szovjetunióba hurcoltak központi emlékművéről vitáztak túlélők, történészek és közéleti szereplők a Gulág-emlékév alkalmából. Galgóczy Árpád költő, műfordító, gulág-túlélő hangsúlyozta: feltétlenül szükség van központi emlékműre, és fontos a helyszín megfelelő megválasztása.
A Szovjetunióba hurcoltak központi emlékművének felállítását szorgalmazták azok a túlélők, történészek, közéleti szereplők, akik a Gulág Programiroda által szervezett megbeszélésen vettek részt az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) háttérintézményében hétfőn Budapesten.
Kovács Emőke történész a Gulág-emlékév szakmai vezetője hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a magyar emlékezetpolitikán belül a Gulág elnyerje méltó helyét. Emlékeztetett arra, hogy a második világháború végén összesen mintegy 800 ezer magyart hurcoltak a Szovjetunióba, akik közül 200 ezren meghaltak.
Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész kiemelte: fontos, hogy az emlékmű mindenkihez szóljon, minél többen értsék üzenetét. Tudatosítani kell a hazai és a nemzetközi köztudatban, milyen súlyú nemzetközi jogba ütköző bűncselekményeket követtek el a magyarok ellen a második világháború végén.
Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztő-helyettese azt hangsúlyozta: központi emlékmű természetesen kell, de a valódi kérdések ezután jönnek. A közterületek ugyanis túlterheltek, egymást követő kormányok egymással feleselő szobrokat állítottak. Fontos lenne, hogy ne a napi érdekek vezéreljék ezt az emlékműállítást, és minőségi alkotás jöjjön létre, amely a valós, mítoszoktól megtisztított történetre irányítja a figyelmet.
A fiatalabb generációhoz tartozó újságíró arra is figyelmeztetett, hogy figyelembe kell venni, a mai tizenévesekhez miként juttathatók el azok az információk, melyeket 10-15 éve még a nyomtatott sajtóból, könyvekből ismertek meg az emberek. A személyes elbeszélést, a családon belüli ismeretátadást semmi nem helyettesítheti – jegyezte meg Rajcsányi Gellért, akinek a nagymamája több mint két évet töltött szovjetunióbeli kényszermunkán.
Galgóczy Árpád költő, műfordító, gulág-túlélő hangsúlyozta: feltétlenül szükség van központi emlékműre, és fontos a helyszín megfelelő megválasztása.
Romics Imre Semmelweis-díjas orvosprofesszor szintén a központi emlékmű fontosságát emelte ki, és arra is figyelmeztetett: a 800 ezer elhurcolt egy része kárpátaljai, felvidéki volt. Ezzel kapcsolatban Kovács Emőke elmondta: a Gulág-emlékévben a határon túl is létesülnek emlékhelyek.
Kő András közíró, újságíró szerint elszomorító, ahogy a médiában megjelenik 1956 vagy a gulágra hurcoltak története, emlékezete. A szív azt diktálja, hogy a Szabadság téren legyen, az ész viszont azt, hogy ne - jegyezte meg az újságíró a leendő emlékmű helyével kapcsolatban. Arra is figyelmeztetett: egy emlékművet ugyanúgy gondozni kell, mint egy sírt.
Pregitzer Fruzsina színész, akinek édesapja nyolc év után térhetett haza a gulágról, szintén a központi emlékmű fontosságát hangsúlyozta, hogy legyen egy hely, ahol az elhurcoltak, elhunytak emléke előtt mindenki leróhatja kegyeletét.
Az Emmi rendezvénysorozata része annak a nyilvános társadalmi vitának, amely előkészíti a 2017 februárjáig tartó Gulág-emlékév végére megépítendő emlékművel kapcsolatos döntéseket.
Jókai Mór méltatlan gúny céltáblája lett, amiért idős korában elvette feleségül a nála csaknem 55 évvel fiatalabb Nagy Bellát. Az pedig, hogy vagyonát is ráhagyta, hosszú családi perpatvart hozott magával.
1956 hőseinek nem adatott idő ezen viták lefolytatására. Nekünk kötelességünk, hogy legalább kísérletet tegyünk rá.
Különbséget lehet tenni az ízléses és ízléstelen, a hiteles és a hiteltelen kritikák között.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
Nincsenek véletlenek.
Halmi István videóüzenetében kiemelte, hogy a sorkatonai szolgálattal elvettek tőle másfél évet, amikor tanulhatott, dolgozhatott vagy vállalkozhatott volna.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
