A Szovjetunióba hurcoltak központi emlékművéről vitáztak túlélők, történészek és közéleti szereplők a Gulág-emlékév alkalmából. Galgóczy Árpád költő, műfordító, gulág-túlélő hangsúlyozta: feltétlenül szükség van központi emlékműre, és fontos a helyszín megfelelő megválasztása.
A Szovjetunióba hurcoltak központi emlékművének felállítását szorgalmazták azok a túlélők, történészek, közéleti szereplők, akik a Gulág Programiroda által szervezett megbeszélésen vettek részt az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) háttérintézményében hétfőn Budapesten.
Kovács Emőke történész a Gulág-emlékév szakmai vezetője hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a magyar emlékezetpolitikán belül a Gulág elnyerje méltó helyét. Emlékeztetett arra, hogy a második világháború végén összesen mintegy 800 ezer magyart hurcoltak a Szovjetunióba, akik közül 200 ezren meghaltak.
Horváth Attila egyetemi docens, jogtörténész kiemelte: fontos, hogy az emlékmű mindenkihez szóljon, minél többen értsék üzenetét. Tudatosítani kell a hazai és a nemzetközi köztudatban, milyen súlyú nemzetközi jogba ütköző bűncselekményeket követtek el a magyarok ellen a második világháború végén.
Rajcsányi Gellért, a Mandiner főszerkesztő-helyettese azt hangsúlyozta: központi emlékmű természetesen kell, de a valódi kérdések ezután jönnek. A közterületek ugyanis túlterheltek, egymást követő kormányok egymással feleselő szobrokat állítottak. Fontos lenne, hogy ne a napi érdekek vezéreljék ezt az emlékműállítást, és minőségi alkotás jöjjön létre, amely a valós, mítoszoktól megtisztított történetre irányítja a figyelmet.
A fiatalabb generációhoz tartozó újságíró arra is figyelmeztetett, hogy figyelembe kell venni, a mai tizenévesekhez miként juttathatók el azok az információk, melyeket 10-15 éve még a nyomtatott sajtóból, könyvekből ismertek meg az emberek. A személyes elbeszélést, a családon belüli ismeretátadást semmi nem helyettesítheti – jegyezte meg Rajcsányi Gellért, akinek a nagymamája több mint két évet töltött szovjetunióbeli kényszermunkán.
Galgóczy Árpád költő, műfordító, gulág-túlélő hangsúlyozta: feltétlenül szükség van központi emlékműre, és fontos a helyszín megfelelő megválasztása.
Romics Imre Semmelweis-díjas orvosprofesszor szintén a központi emlékmű fontosságát emelte ki, és arra is figyelmeztetett: a 800 ezer elhurcolt egy része kárpátaljai, felvidéki volt. Ezzel kapcsolatban Kovács Emőke elmondta: a Gulág-emlékévben a határon túl is létesülnek emlékhelyek.
Kő András közíró, újságíró szerint elszomorító, ahogy a médiában megjelenik 1956 vagy a gulágra hurcoltak története, emlékezete. A szív azt diktálja, hogy a Szabadság téren legyen, az ész viszont azt, hogy ne - jegyezte meg az újságíró a leendő emlékmű helyével kapcsolatban. Arra is figyelmeztetett: egy emlékművet ugyanúgy gondozni kell, mint egy sírt.
Pregitzer Fruzsina színész, akinek édesapja nyolc év után térhetett haza a gulágról, szintén a központi emlékmű fontosságát hangsúlyozta, hogy legyen egy hely, ahol az elhurcoltak, elhunytak emléke előtt mindenki leróhatja kegyeletét.
Az Emmi rendezvénysorozata része annak a nyilvános társadalmi vitának, amely előkészíti a 2017 februárjáig tartó Gulág-emlékév végére megépítendő emlékművel kapcsolatos döntéseket.
Az első sokk, a tömeges gyász és a gyülekezetekbe és templomokba való visszatérés után váratlan fordulat állt be: konspirációkkal támadták be Kirk családját, és dúl a harc az örökségéért.
Róma új migrációs programja óriási felháborodást váltott ki: a befogadó családoknak nem jár egyetlen cent sem, miközben egy NGO 400 ezer eurót kap a „koordinációért”.
Egy jól működő állam nem tárgyakban erős, hanem képességekben. Nem abban, hogy mi áll a sarokban, hanem abban, hogy az ország válságban is működik.
A Progresszív Szlovákia párt elnöke, Michal Šimečka néhány napja felvetette, ismerjék el államilag a Beneš-dekrétumok igazságtalanságát. Hiába visszakozott szinte rögtön, szavai nagy vihart kavartak. Nizalowski Attila írása.
A Balaton törtelmének legeredményesebb kutatója november 19-én, az Országos Széchényi Könyvtárban mutatta be a legújabb kötetét, a Balatoni értéktár sorozat harmadik állomásaként. Az Ismeretlen fejezetek a Pannon-tenger vidékéről című munkában tabuk nélkül rajzolódnak ki a Balaton eddig ismeretlen titkai.
A Tisza nyilvánvalóan a Bokros-csomag örököse.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Romba dőlt egy újabb mítosz.
