Geisenheimi tanár: Tokaj a világ édesbor-termelőinek új minőségi kihívója

A geisenheimi borászati főiskolán az őszi-téli félévben az egyik feladatom a világ édesborainak bemutatása volt egy kész borlista alapján. Azonban mivel ott csak egy tokaji szerepelt, a tanárommal, Wolfgang Pfeiferrel való konzultációt követően úgy döntöttünk, amennyiben tudok szerezni borokat, nincs akadálya, hogy jelentősen növeljük a tokajiak részarányát. Így a Tokaj Kereskedőházhoz fordultam, akik egy 2014-es kései szüretelésű sárgamuskotállyal, egy 2013-as Késői Arannyal, egy 2013-as ötputtonyos aszúval, egy 2013-as hatputtonyos aszúval, valamint egy 2013-as tokaji eszenciával támogatták a geisenheimi kóstolót. Utóbbi három bor egyelőre hordóminta. A borok a hallgatók visszajelzései alapján magasan a legjobbak közé kerültek: francia, osztrák, görög kihívóik elé.

A borok a következő években is tananyagként fognak szerepelni a borbírálat-órákon. Alább a fenti videó szerkesztett, fordított leiratát olvashatják.

*

Hogy tetszett a tokaji sor, mit szól a borokhoz?

Először is örülök annak, hogy a tokaji borvidék a minőséget célozza meg. Eszembe jutott most az 1973-as kirándulásunk Tokaj-Hegyalján, amikor megkóstolhattuk lényegében az összes bort. Kimondottan szomorú voltam eddig, hogy az elmúlt húsz-huszonöt évben, amióta ezt a tárgyat oktatom Geisenheimben, nem találtam, nem jött velem szembe igazán szép tokaji – Tokaj óriási hagyományai ellenére se.

Az, hogy a borászokban felébredt a legmagasabb minőségre való törekvés, zseniális, a borok pedig, amelyeket kóstolhattunk, sokat ígérőek. Nagyszerű, mennyire már-már ásványosan tiszták ezek a borok és milyen briliánsan ki lett dolgozva az aromatikájuk. Kezdve a kései szüretelésű sárgamuskotállyal, melyben nagyon tetszett, hogy muskotályos aromája játékos könnyedséggel párosul.

Mit szól az aszúkhoz? A 2013-as, már Áts Károly és csapata készítette évjáratból egy öt- és egy hatputtonyos aszú került terítékre.

A két aszú közül az ötputtonyos jelenleg közelebb áll a szívemhez, mert ezt a játékosságot, ezt a könnyed eleganciát, a tiszta gyümölcsöket közvetíti, és egész egyszerűen öröm kóstolni a bort. Hihetetlen a részletgazdagsága is.

A hatputtonyos egy kicsit édesebb, zsírosabb, kövérebb, nagyobb, mindenből egy picit több: az a bor a jövőnek szól. Nála az érdekel, merre fejlődik a következő húsz-harminc évben, mert ez az igazán izgalmas. De jelen pillanatban az ötputtonyost tartom nagyobbra, mert egyszerűen jobban iható, könnyebben érthető. És ez teszi nagyon jóvá, nagyon-nagyon jóvá.

Összességében nagyon örülök annak, hogy ilyen izgalmas, kiválóan elkészített, nagyon tiszta gyümölcsösséget közvetítő borokat kóstolhattam – ezt a rájuk adott pontjaim is kifejezik. (Az 5 puttonyos aszú 98, a 6 puttonyos 95, a 2013-as eszencia 100 pontot kapott – a szerk.) A pontozás egyetlen problémája csak az, hogy differenciálásra kényszerít, ami egyik-másik borral szemben talán kevésbé fair. Nagyszerű és igazán nagy borok ezek, gratulálok hozzájuk.

Hol helyezné el a nemzetközi mezőnyt nézve ezeket a borokat minőségben?

Csak tanácsolni tudom, hogy Tokaj ebben az irányban menjen tovább. Mi, németek büszkék vagyunk édesborainkra – a Beerenauslesekre, a Trockenbeerenauslesekre –, de ezekkel a tokajiakkal nehéz lesz tartanunk a lépést, új minőségi kihívót kaptunk.

Persze, teljesen más karakterűek a boraink: mások a szőlőfajták, mások a borkészítési eljárások is. A hatputtonyos aszú az újfás jegyeivel engem tisztán a sauternes-i Chateau d’Yquem-re emlékeztet. Savszerkezetében, briliáns aromatikájában arra hasonlít. Ha betennék azt a bort egy sauternes-i édesboros sorba egy vakkóstolón, bizony sokakat megtréfálna. Kétségtelenül a legnagyobbak közé tartozik. Árban is.

Felfedezett a borokban valami olyasmit, amit tokaji karakterként lehetne nevezni?

Nehéz ezt megmondani, a karakter leginkább érleléssel jön elő. Ezek a borok még nagyon fiatalok voltak. Ilyen korban sokkal fontosabb, hogy hihetetlenül tiszták, precízek legyenek, hiszen a termőhelyi tipicitás ezeken keresztül tud majd érvényesülni. Korábban – szerintem hibásan – az extrém hosszú fahordós érlelést és ezen keresztül különböző oxidációs jegyeket neveztek tokaji karakternek. Csak most, amikor már másképpen készülnek a tokaji borok, jövünk rá, micsoda gyümölcsösség és komplexitás rejtőzik egy hárslevelűben és furmintban. Persze, ebben van szerepe a komoly technológiának is, el tudom képzelni, hogy nagyon tisztára szűrték a mustokat, ezt mind érezni a borok stílusán. Nehéz belőlük megmondani, milyen a tokaji karakter, ahhoz – már elnézést – túlságosan briliánsak ezek a borok az eddig ismert stílushoz képest.

Az aszúk információink szerint idén kereskedelmi forgalomba kerülnek.