Sikerült annyira karakterhűen ábrázolni az ex-zsoldost, amilyet még MARVEL filmnél nem láttam. Annyira pörgősen osztotta a lövéseket és ezzel párhuzamosan a beszólásokat, hogy két nevetés között alig jutott szünet pihenésre.
„Sikerült annyira karakterhűen ábrázolni az ex-zsoldost, amilyet még MARVEL filmnél nem láttam. Annyira pörgősen osztotta a lövéseket és ezzel párhuzamosan a beszólásokat, hogy két nevetés között alig jutott szünet pihenésre. Minden egyes jelenet tökéletesen épült a másikra, a visszaemlékezések után szó szerint rögtön visszarakta a nézőket a film az akció közepébe. Nem volt fölösleges jelenet, mindennek megvolt a helye. A párbeszédek dinamikusak, nem csak odamondják a karakterek a szövegeiket, és arra kapnak egy reakciót, hanem tényleg élnek a dumák, ami nagyon fontos egy ilyen filmnél.
Minden benne volt, amit elvárhattunk. Idétlen humor, rengeteg politikailag nagyon is inkorrekt beszólás, repülő végtagok, és a kismillió pop-kulturális utalás és easter egg, amik észrevételénél most nem egy elismerő széles mosoly ült ki a nézők arcára, hanem könnyezős röhögés.
A filmet úgy rendezhette meg Tim Miller, kinek tulajdonképpen ez az első mozija, hogy Deadpool az X-Men univerzumban marad. Ez a továbbiakra nézve is izgalmasnak hangzik, hiszen nem egyszer találkozik Wade a képregényekben a többi mutánssal. Persze ebben a moziban is segítségére lesz két X-katona. Egyikőjük Kolosszus, akit jól ismerhetnek a rajongók (bár e filmben kicsit túltolták a szerepét, önmagából jócskán kifordítva), illetve Negaszonikus Tinitorpedó, akinek már csak a neve megér egy misét.
A Deadpool film, és a karakter egy pillanatra sem veszi komolyan magát. Tudja, hol a helye, mit csinál, és nem próbál fölösleges morális feljebbjutást produkálni, hanem úszik tovább az árral. Deadpool maga a megtestesült antihős. Gyilkol, noha imádja ezt tenni, mégis csak a rosszfiúkat kapja el. Profi harcos, regenerálódik, testrészeket növeszt újra, és nem hallgat senkire. Nem akar beállni semmilyen táborba, hogy hősködjön. Őt saját érdekei vezérlik, nem fejlődik sehova, nem válik a szadista bunkóból jófiú. És ez így van rendjén – legalábbis Deadpool részéről.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
