Stan Lee-t mindenki kiszúrta a Deadpoolban, ugyanúgy, ahogy az utalásokat Reynolds korábbi szerepeire, vagy éppen Hugh Jackmanre. Mi most összeszedtünk öt olyan easter egget, azaz rejtett utalást, belső poént, ami talán nem volt ennyire magától értetődő.
Deadpool karaktere mindig is nagyrészt a szuperhős-műfaj kifigurázásáról szólt, nem volt ez másképp az idei filmben sem: feltűnt egy sor Marvel- és DC-utalás. Most összeszedtünk pár olyat, ami talán nem tűnt fel elsőre.
*
Liefeld (író és rajzoló) és Nicieza (író) találták ki Deadpoolt, így nem meglepő, hogy a filmben mindkettejükre találni utalást. Először egy Rob L. feliratú Starbucks pohár repül át a vásznon a film nyitójelenetében, de később azt is láthatjuk, hogy az összecsapás Deadpool és Ajax emberei között a Nicieza utca és a Fabian út kereszteződésében zajlik. És ez még nem minden: Liefeld személyesen is megjelenik egy cameo erejéig.
A képregényekben Bob a Hydra ügynöke volt, egészen addig, amíg össze nem futott Deadpoollal, aki szárnysegédjévé fogadta. Természetesen a filmben nem használhatták a Hydrát, így Bob egyszerűen csak Deadpool egyik ismerőse lett, aki balszerencséjére a végső csatában nem a megfelelő oldalon állt.
A film megjelenése óta mentek a találgatások (még itt a szerkesztőségen belül is), hogy az utolsó harc színhelye az egy helicarrier volt-e, vagy csak egy hatalmas hajó. A választ végül az io9 cikke adta meg, ugyanis megkérdezték azt, aki a hajó dizájnjáért felelt, aki elárulta, hogy az volt a feladata, hogy egy olyan helicarriert tervezzen, ami a lehető legkevésbé hasonlít a Marvel filmjeiben láthatókra.
Van az a jelent, amikor Deadpool a külsejét ahhoz hasonlítja, mint akit megharapott egy radioaktív shar pei, ami nyilvánvaló utalás Pókemberre, ami kevésbé nyilvánvaló, hogy ez egyben utalás magára a képregényre is, ahol Deadpool önmagát Ryan Reynolds és egy shar pei keverékeként írja le.
Így hívták a pizzériát, ahonnan Wade a film elején a pizzát szállította, ami elég egyértelmű utalás Kevin Feige-ra, a Marvel Studios elnökére.
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
