Mindenhol avatárok vesznek körül: valódi személyeket jelenítenek meg online, új világokat gyarmatosítanak a moziban. A tudományban viszont korlátozott a szerepük, pedig a Max Planck Pszicholingvisztikai intézet kutatói kimutatták, hogy például a nyelvészetben is nagyon hasznosak lehetnek.
Virtuális avatárokkal vizsgálták valódi személyek interakcióit. A módszerrel nagy pontossággal megállapítható, hogyan alkalmazkodnak egymáshoz, hogyan adnak pluszt a beszélgetéshez.
Előtte az egyik humán félnek a másik tudta nélkül megmondták, milyen módon beszéljen. Sajnos nem minden figyelhető meg így, például a ritmusváltás és az intonáció sem. Ezt követően előre felvett hangfájlokkal is próbálkoztak, de az mégiscsak más, nem helyettesíti a szemtől szembeni kontaktust. Végül a videó mellett döntöttek: az eredeti módszert és a „csak hangot” – mindkettőből a legjobbat – kombinálva határoztak VR-avatár mellett.
A VR fizikai jelenlétet teremt, az avatár viselkedése és beszédmintái a legapróbb részletekig kontrollálhatók. Hatékonyságát úgy tesztelték, hogy a beszélgető felek egymáshoz alkalmazkodva használták a nyelvtant.
Három szituációt vizsgáltak egy kártyajátékban: az elsőben ember vett részt, és előre eldöntött minta szerint beszélt partnerével. A másodikban emberszerű, a harmadikban számítógép-szerű avatár helyettesítette.
A két avatár egyformán nézett ki, csak a viselkedésük különbözött. Az emberszerű valódi arckifejezéseket (mosoly, szemöldök-ráncolás, szemkontakt stb.) használt, a másik viszont semmi ilyet nem tett.
Az emberszerű avatár ugyanolyan jól vizsgázott, ugyanúgy alkalmazkodott a másik nyelvtan-használatához, mint az első szituáció embere. A számítógép-szerű viszont gyatrán teljesített.
Az eredmények azt sugallják, hogy beszélgetéssel kapcsolatos kísérletekben az avatárok eddig kivitelezhetetlen módokon használhatók, és vizsgálható velük az emberi viselkedés.