A hősök ma is velünk élnek, még együtt emlékezhetünk azokkal, akiknek erkölcsi tartása áttörte a kommunista diktatúra falait, az ő életpályájuk legyen tanulság mindannyiunk számára – mondta a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szerdán Budapesten, a Gulág-emlékműnél tartott koszorúzáson.
Vargha Tamás közölte: a mi generációnk számára az ártatlanul civilként kényszermunkára a Gulágra elhurcolt magyar férfiak, nők és gyermekek sorsát magába zárta „a feledés emlékműve”. Ezen a „sivatagi közönyön” átlépve a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány 1993-ban állított emlékművet, főhajtásul azok előtt, akik soha nem térhettek már haza a Gulágról.
Hozzátette, a mai tiszteletadás „nemzeti történelmünk keserves pillanataira is figyelmeztet bennünket”, arra, hogy a második világháború utáni magyarság súlyos vesztesége, hogy „a korszakváltás nem a magyar szellemiségben kimunkált erkölcsi értékek mentén történt, hanem a nemzetet elnyomó, idegen nagyhatalom érdekei szerint”.
Ezért az emlékmű hivatása – a megalázottaknak és megnyomorítottaknak vigaszt nyújtani, abban a reményben, hogy egyszer minden gyalázatosságra fény derül – többet is jelent számunkra. Mert a hősök ma is velünk élnek, még együtt emlékezhetünk azokkal, akiknek erkölcsi tartása áttörte a kommunista diktatúra falait. Az ő életpályájuk legyen tanulsággá mindannyiunk számára – fogalmazott.
„Amíg a szívünkben élnek, megmaradnak nekünk”
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója arról beszélt: azért vittek 1944-45-ben tízezreket, százezreket kényszermunkára, közülük tízezreket a Gulágra, „mert egy ország háborút veszített, s a győztesek között volt olyan hatalom, amely úgy gondolta, az országot, amelyet a háború során részben ez az ország is lerombolt, valakinek újra kell építeni”.
Mint mondta, a Gulág világában Európa szinte minden nemzete képviseltette magát. Feltette a kérdést, a Gulágra elhurcoltakat vajon ki kártalanítja, „ha nem is anyagilag, csak lélekben”. Megjegyezte: mi, magyarok „megpróbáljuk a sajátjainkat emlékünkben megőrizni, lélekben és egyébként kártalanítani”, de nem tudja, hogy a sztálini Szovjetunió vagy utódai mennyit tettek ennek érekében.