„Ilyenben még nem volt részem” – másodpercekig tartó szabadesés, pánik a magyar válogatott repülőgépén
Tombolt a vihar, ezért komoly rutinra volt szüksége a pilótának.
Képzeljünk el egy olyan társított (kompozit) anyagot, amely érzékelő, beavatkozó, számítási és kommunikációs tulajdonságokat egyesít magában.
A polimerek fejlődése és a számítási eszközök méretcsökkenése mára lehetővé tette efféle matériák létrehozását. Nikolaus Correll, a Colorado Egyetem (Boulder) tanára és PhD-diákja, Andy McEvoy pont ilyet fejlesztett.
A kompozitok két vagy több különböző szerkezetű és makro-, mikro-, vagy nanoméretekben elkülönülő anyagkombinációkból épülnek fel a hasznos tulajdonságok kiemelése és a káros tulajdonságok csökkentése céljából.
Jelen anyag elosztott algoritmusok jóvoltából széles sávban „érzékeli” a környezetet, gyors visszacsatolási mechanizmusával pedig hamar eredeti formájára válthat.
Lehetséges alkalmazásai között a robotikát, színüket és átláthatóságukat módosító lencséket és nyomtatott mechatronikus eszközöket emlegetnek.
A két kutató szerint hamarosan tervezhetünk szerves rendszerek különféle tulajdonságait utánzó „okos” társított anyagokat, amelyek például a tintahal álcázó képességével rendelkezhetnek. Ha hozzáadjuk az autonómiát, ezek a kompozitok az emberhez hasonlóan rugalmas és mozgékony robotrendszereket, repülés közben átalakuló repülőgép-szárnyakat eredményezhetnek.
Előtte persze nagyon alaposan át kell gondolni a robotanyagok tervezését, az őket működtető algoritmusokat, az összetevők interakcióiból kialakuló együttes viselkedésformákat.