Háborúban az Anonymous

Történelmi lecke Natalie Portman-nel

Guy vagy Guido Fawkes 1570. április 13-án született York városában, és ott is nevelkedett. Később áttért a katolikus vallásra, a spanyolok oldalán harcolt a németalföldi protestánsok ellen, majd Angliába visszatérve konspirálni kezdett, társaival megszervezte a méltán „minden idők legbénábbjai” közé sorolható lőporos-összeesküvést a protestáns I. Jakab király ellen. A merényletig el sem jutottak, lebuktak, hősünket 1606. január 31-én hóhér lógatta volna fel. Ehelyett az akasztófára lépve a mélybe vetette magát, nyakát szegve halt meg. A sajnálatos felnégyelést azonban így sem kerülte el…

A november 5-én ünnepelt bukás napján azóta égetik országszerte hatalmas máglyákon Fawkes bábuját, jobb helyeken tűzijátékot is rendeznek a tiszteletére. Megítélése sokat változott az évszázadok során, árulóból fiktív karakterré, szórakoztató figurává vált. Társairól teljesen megfeledkeztek, ő viszont a populáris kultúra ikonja, kvázi modern akcióhős lett, jellegzetes arca és álarca mélyen bevésődött a kollektív tudatalattiba.

A 2005-ös V mint vérbosszú amerikai thriller mielőtt a közeljövő Londonjába, egy orwelli diktatúrába kalauzolna, feleleveníti a lőporos összeesküvést, Fawkes alakját. 400 évvel később az ő álarcát viselő V oszt igazságot, és Natalie Portman segítségével robbantja fel a zsarnokságot jelképező parlamentet.

#OpParis

A városi legenda szerint vagy Fawkes alakja, vagy még inkább a film annyira megtetszett az Anonymous hackercsoportnak – aktivista és hacktivista sejtek lazán szervezett, ma már legendás nemzetközi hálózatának –, hogy a tagok az ő álarcát viselik, ami egyben a csoport jelképe is. Kormányzati, vallásos és vállalati oldalak (szcientológia, Sony PSN, Zetta drogkartell, Aszad szíriai elnök stb.) ellen elkövetett – agyonmediatizált – DDoS-akciókkal (szolgáltatásmegtagadással járó/túlterheléses támadásokkal) vált ismertté, sokak szemében hírhedtté.

Jelenlegi céljuk kivitelezéséhez a történelmi Fawkes-énál viszont több bölcsesség, lelemény, trükk és ügyesség kell. A párizsi merényletek után ugyanis hadat üzentek az Iszlám Államnak. A történelem egyik number one balekjának maszkjában a történelem egyik legembertelenebb, de fanatizmusában is racionális terrorbrigádja ellen. Földalatti cyberhadviselés kontra aszinkron vérgőz.

A szervezet egyik álarcos szóvivője YouTube-videón jelentette be franciául, hogy tudásukat az „emberiség egyesítésére” használják fel, és a csoport tagjai levadásszák az iszlamista szélsőségeseket.

Hasonló nyilatkozatot tettek közzé a Charlie Hebdo elleni merénylet után is. Az eredmény: többezer IS-hez köthető közösségimédia-fiókot bénítottak le. Az akció különösen a Twitteren bizonyult sikeresnek.

Az #OpParis (Párizs hadművelet) eddigi eredményei: kedd délig 5500-nál több IS-párti Twitter-fiók blokkolása, érintett Facebook-, Twitter-, Instagram- és Tumblr-profilok publikálása, sok radikális oldal elérhetetlenné tétele, az egyik feltételezett európai toborzó fizikai lakcímének nyilvánosságra hozása, egyes szimpatizánsok személyes adatainak kiszivárogtatása. (Magyarul itt tehetünk bejelentéseket, itt pedig a magyar nyelvű felhívás olvasható..)

Elemeznek az elemzők

Milyen következményekkel járhat a hadüzenet? – tette fel a kérdést a BBC a tech-szakértő Dan Simmonsnak és az IS-specialista biztonsági elemző Charlie Winternek.

Az IS-honlap és a kapcsolatba hozható összes oldal, közösségi média, toborzó és szimpatizáns site-ok, sötétweb-lapok és gyanús webszerverek támadása, hacker-módszerekkel kivitelezett kommunikációs zavarok – hangzott a válasz. A közelmúlt hasonló akciói viszont inkább csak ideiglenes fennakadást, fiókok felfüggesztését, IP-címek azonosítását, semmint komoly zavarokat okoztak.

A problémát – az IS létezését – aligha fogják megoldani, de a terrorszervezet az általa monopolizált terek folyamatos támadásával egyre kevesebb nyilvánossághoz jut. Honlapok eltűnésével, újjáéledésével, újbóli eltűnésével számolhatunk. Kérdés, melyik fél bírja tovább, az Anonymous vagy az infokommunikációs szürkeállományban szintén nem szűkölködő Iszlám Állam. Csak bizakodhatunk, hogy a világ nem bolondul meg annyira, hogy az utóbbi…

Az a kérdés is felmerült, hogy az Anonymous akciója mennyire nehezíti meg, esetleg zavarhatja-e titkosszolgálatok és más hivatalos biztonsági szervezetek munkáját.

Nyilván érinti, de különösebben nem zavarja őket. Maximum abban, ha túl korán tűnnek el honlapok. Biztonsági szolgálatok is lekapcsolhatnak bármilyen oldalt, általában mégsem teszik, mert a weblapon keresztül könnyebb személyeket nyomon követni. Inkább valahogy átveszik az oldal feletti irányítást, ami az Anonymoustól sem idegen. Persze a számítógépes ismeretekkel rendelkező terrorista is bármikor megváltoztathatja online identitását, egyiket-másikat az életben nem fogják azonosítani, se Anyonymousszal, se nélküle.

Összességében viszont mindkét szakértő pozitívan értékeli a Guy Fawkes maszkosok kezdeményezését.

Tűzijáték Rakka felett?

Az Anonymous előnye az államok és „hivatalos” nemzetközi szervezetek cyberhadviselésével szemben, hogy az online térben lényegében ugyanolyan aszinkron módon csap le, mint az ISIS a valóságban (és a digitális világban is).

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Minisztériumához tartozó Cyberbiztonsági és Kommunikációs Információközpontban (NCCIC; Arlington, Virginia) a közeljövő háborújára készülnek, olyan konfliktusokra, melyek előzöngéit a 2007-es Észtország és a 2008-as Grúzia elleni cyberoffenzíva, valamint az iráni nukleáris létesítményekre 2010-ben rászabadított Stuxnet szemléltetik a legjobban. Az ezen események által előrevetített valóságban bombázni sem kell az ellenséget, elég programokkal, vírusokkal és férgekkel lebénítani a kritikus infrastruktúrát, hogy aztán országrészek maradjanak fűtés nélkül télvíz idején, gyilkos gázok szabaduljanak el nagyvárosok felett, irányíthatatlan káosszá váljon egy-egy metropolisz tömegközlekedése stb.

Az utóbbi öt-tíz év sorsdöntő cyberháborús változása, hogy a digitális arzenál védekezés mellett támadásra is alkalmas már. A fejlesztések titokban történnek, bármely állam, terrorista és aktivista csoport, magánszemély legyárthatja, megvásárolhatja a gyilkos programot, csak pénz és technikai hozzáértés kell hozzá. Az Iszlám Államnak (egyelőre) mindkettő megvan. Ki is használják a fejlett és nyílt társadalmak sebezhetőségét: mivel minden behálózva, és az egész infrastruktúrát számítógépes rendszerek irányítják, túl sok a támadási felület, és a komoly támadó potenciál ellenére sem képesek elhárítani minden attakot. Az IT paradoxonja, hogy az infokommunikációs technológiákban kevésbé fejlett országok kisebb veszélynek vannak kitéve, mint a „nagyok.” Az online térben pont ezért hasznosak az Iszlám Állam ellen az Iszlám Állam gyakorlatát kiválóan ismerő Anonymous-féle csoportok. Nem infrastruktúrát védenek, hanem támadnak. Kérdés, hogy mekkora arzenállal. Velük szemben az Iszlám Államnak kell a saját infrastruktúráját védenie, támadóból védekező pozícióba vonulnia.

Guy Fawkes aligha fog Rakka felett vigyorogni, kései utódai ezúttal viszont tényleg hasznos szolgálatot tehetnek. Leginkább persze az kellene, hogy az iszlám is átmenjen már azon a szekularizációs folyamaton, amin a kereszténység és a judaizmus rég átesett, és amire a vallás alaptermészeténél fogva a buddhizmusban soha nem is volt szükség.