3D nyomtatott divat

Divat a harmadik ipari forradalom viharában

A mostanában gyakran emlegetett „harmadik ipari forradalom” egyelőre legelterjedtebb – de még mindig a „nagy áttörésre”, talán a fősodorrá válást elhozó úgynevezett gyilkosan jó alkalmazásra (killer application) váró – technológiája a 3D nyomtatás (3DP). Egyes elemzők szerint a 3DP-ben „alaptermészeténél” fogva lehetetlen az ilyen alkalmazás: népszerűsége a darabok egyediségében, személyre szabhatóságukban rejlik, tömeges gyártásra a viszonylagos lassúság miatt még nem alkalmas. A vélemények arról is megoszlanak, hogy mely területen következhet be az áttörés: egyesek a gyógyászatban és a kapcsolódó bionyomtatásban (amely sokak szerint viszont a 3DP-től független diszciplína), mások a fémnyomtatás 2016-ra jósolt térhódításában, megint mások a járműipari hasznosulásokban látják a majdani áttörést.

Az egyik legizgalmasabb alkalmazási terület viszont a divat világa. Innovatív tervezők évek óta kísérleteznek a technológiával, előszeretettel használják gyakran szokatlan és meghökkentő munkáikhoz. A new yorki Francis Bitonti és a számos területtel (mellékesen időnként divattal is) foglalkozó MIT-s Neri Oxman mellett az 1984-es születésű Iris van Herpen alkotásai a legeredetibbek: nosztalgia, naprakész csúcstechnológia, futurista design és időtlen szépség találkozik bennük.

Jelenleg az atlantai High Museum of Artban tekinthető meg május 15-ig 15 kollekció 45 darabja. Az elsők 2008-ban, a legújabbak idén készültek.

Összművészet

A kiállítás címe Iris van Herpen: a divat átalakítása. Nem véletlenül – kevés divattervező kísérletek olyan mértékben és intenzitással a 3D nyomtatással és más csúcstechnológiákkal, mint van Herpen. Ezeket a technológiákat nem öncélúan, az újdonság szépségéért használja, hanem mert bizonyos ötleteit más, hagyományosabb eszközzel képtelenség megvalósítani. Teszi ezt úgy, hogy közben a klasszikus varrásról sem feledkezik meg. Ruháihoz változatos és gyakran „furcsa” anyagokat használ: mágneseket, esernyő fémvázát, hajókötelet és más eredeti rendeltetésétől eltérő módon használt tárgyakat.

A 3D technológiák egyik európai élharcosa a belga Materialise például vele teszteltette 2013-ban TPU 92-A1 nevű nagy szakítószilárdságú, dinamikusan terhelhető, kopásálló, -20 és +80 fok között működő új anyagát. Tervei megvalósításához az adott anyagot mindig egyedi és újfajta módon munkálja meg. Cseppet sem véletlen, hogy alkotásaihoz tudósokkal, technológusokkal konzultál, dolgozik együtt.

Úgy teremt divatot, hogy művei túlmutatnak a divaton. Szakterületeken átívelő, szakterületeket egybefogó összművészetet teremt, miközben olyan hírességeknek tervezett már ruhát, mint Lady Gaga, Beyoncé vagy Björk.

„Mesterségbeli tudás és innováció a technikában és az anyagokban. Haute couture modern megközelítésben, a kézi varrás régi, elfelejtett technikái és a digitális technológia különleges találkozása. A divatot a szépség és a megújhodás közötti extrém ellentmondásig viszi el, teljesen egyedi módon értékeli újra és fejezi ki a valóságot. Semmiféle bevett szabályrendszer nem alkalmazható rá” – írta egyik méltatója az atlantai kiállítás kapcsán.

Munkái középpontja a Nő, testi és érzelmi szépségével. Elveszett harmóniák igézete és illúziója egy széttöredező világban…

A mozgás a kulcs

„Így fejezem ki a személyiséget, hangulatot és a kulturális környezetet. Összes munkámban egyértelműsítem, hogy a divat művészet, bemutatható és magunkon viselhető, és nemcsak tartalomtól megfosztott funkcionális kereskedelmi eszköz. Igyekszem szemléltetni, hogy időtlen pluszértéket ad a világhoz. A ruhaviselet az önkifejezés izgató és ellentmondást nem tűrő formája. Nem értek egyet a forma követi a funkciót szlogennel. A mozgás a testben és a test számára is rendkívül fontos, akárcsak az én munkáimban. Formával, szerkezettel és az anyag újszerű együttes használatával próbálom sugallni és megvalósítani az ideális feszültséget és mozgást” – vallja.

Legújabb kollekcióját az októberi Párizsi Divathét közönsége csodálhatta meg. Egyedi látványban részesültek. A show közben három nyomtatórobot varrt a Trónok harcában Tarthi Brienne-t és a Csillagok háborúja új epizódjában Phasma kapitányt alakító Gwendoline Christie-re különös ruhát. A robotokat – mozgó szobrokat – Jolan van der Wiel tervezte.

„Van Herpen munkái feltárják létezésünk titkos struktúráit, többdimenziós élményt adnak arról, hogy milyen élőnek lenni. A múltban, jelenben, jövőben, az összes ősi és mitikus formáikban való nyomozásra hívnak” – véli van der Wiel.

Van Herpen párizsi kollekciója más szempontból is újdonságnak számított: a 3D nyomtatás mellett más digitális gyártótechnológiákat, lézervágást és CNC marást szintén alkalmazott. A természet formái, indiai erdők élő fák formálta különleges hídjai adták az ihletet.

A természet más darabjaiban is ösztönző erő, éltető forrás – természet és high tech harmóniája, mint a jelen Japánjában.

Életrajzi adalékok

A nemzetközileg is elismert arnhemi ArtEZ Művészeti Intézetben tanult divattervezést, 2006-ban diplomázott. Gyerekkora óta érdekli a divat, de első nagy szenvedélye a tánc volt, és csak középiskolás korában kezdett el ruhakészítéssel foglalkozni. A diploma megszerzése után egy évvel saját divatcéget alapított. Már az első munkáival felhívta magára a figyelmet, különféle díjakkal ismerték el, és a párizsi Haute Couture „szindikátus” tagjai közé is beválasztották.

Hamar ráébredt, hogy a puha ruhaanyagok korlátozzák szoborszerű elképzelései megvalósításában, és a felismerés után elkezdett újakkal kísérletezni, sőt saját maga is fejlesztett anyagokat. Munkáit nem véletlenül hasonlítják sokszor szobrokhoz. Magunkon hordható szobroknak azonban mégsem tekinthetők, legalábbis a szó klasszikus értelmében nem: mindegyiket áthatja a mozgás dinamikája, a környezetével állandó interakcióban álló női test.

A mozgás, az átalakítható anyagok vezették el a gyorsprototípus-készítésig és a 3D nyomtatásig. A divat világában ő alkalmazta először a 3DP technológiát. Megfogta a benne rejlő végtelen potenciál és a finom részletek kidolgozásának lehetősége, amelyre más módszer vagy alkalmatlan, vagy sokkal időigényesebb.

A kollekciók címei magukért beszélnek (a teljesség igénye nélkül): Törékeny jövőidejűség (2007), Mumifikálás (2009), Sugárzás invázió (2009), Szinesztézia (2010), Kristályosodás (2010), Légvárépítés (2011), Mikro (2012), Hibrid holizmus (2012), Feszültség (2013), Megtestesített vadon (2013), Biokalózkodás (2014), Mágneses mozgás (2015), A végtelen meghackelése (2015).