A klónok titkos életét táncolja el a Lábán-díjas Arany Virág és Hadi Júlia párosa új előadásukban, a Dar Winnersben. Egy belga videóművésszel és egy francia-lengyel hangszobrásszal kiegészült produkciót a Marsbéli krónikák, a Stalker és a Solaris inspirálta. Premier a Trafóban október nyolcadikán és kilencedikén.
A klónok titkos életét táncolja el a Lábán-díjas Arany Virág és Hadi Júlia párosa új előadásukban, a Dar Winnersben. A duó kiegészült egy belga videóművésszel és egy francia-lengyel hangszobrásszal. Ők irányítják a táncosokat úgy, mint egy videojáték figuráit. A hang és a kép nem csupán dekorációs elemei az előadásnak, hanem szerves részét is képezik: a mozdulatokra real time reagál a zene, a vetítés pedig a hangokat vizualizálja. A Dar Winners felsőkategóriás sci-fi, ami a technikai különlegességeken túl filozófiai témákat is magában hordoz.
A Bodyscape a bodylotion co-dance és a Livescape formációk egyesülése. A két táncos három éve találkozott a pannonhalmi uniós Park in progress projekt kapcsán Stephane Kozik hangszobrásszal és Damien Pairon videóművésszel. Mind a négyen futurisztikus jellegű terveken dolgoztak akkoriban: a nem hallhatót akarták hallhatóvá tenni. A Dar Winners-hez belgiumi hangárokban kísérletezték ki a virtuális valóságot idéző előadás technikáját. A két lány a súlyos lynch-i világot és a filozofikus táncot, a belga művészek pedig a technikai szakértelmet és a funkys lazaságot teszik hozzá a produkcióhoz.
A Marsbéli krónikák, a Stalker és a Solaris egyaránt inspirálta a kvartettet az új előadásban. Damien Pairon és Stephane Kozik az installáció és az intermédia világa felől érkezik. Most azonban nem hangszobrokat vagy vetített képeket állítanak ki, hanem két nőt. Pontosabban két klónt, akiket úgy irányítanak, mint egy videójáték karaktereit. Négy pályán játszanak velük: egy bizarr frankeinsteines színen, Lara Croft pszichedelikus technopartiján, egy japán teadélutánon, majd a titokzatos jelenetben, amikor a két klón először találkozik egymással...
Az előadás azonban nem olyan könnyed, mint egy menet a Play Stationön: olyan témákhoz ad ugródeszkát, mint a fejlődéselmélet és az agresszió, az emberbe kódolt uralkodási vágy, vagy akár a női kiszolgáltatottság. Arról is elgondolkodhatunk a produkció kapcsán, hogy mennyire van kitéve testünk a digitális világ erejének. Persze a belgák lazasága egyensúlyban tartja a filozófiát és a könnyedséget, hiszen mit is várhatnánk egy párostól, amelyiknek egyik fele digitális reggelit fogyaszt, a másik pedig képregényeken és videójátékokon dolgozik?
Premier: Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2015. 10. 08-09. 20.00
(Közlemény.)
A sci-fi-szerzők szinte mindig pontosabban jósolnak a tudósoknál. Szerintük a jövő legfőbb technikai készsége a manipuláció lesz, s bár a világ „fejlettebbé” válik, sivárabb és cinikusabb is lesz a mainál. Mindennapi küzdelmeink tárgya az identitásunk és a szabad akaratunk megőrzése lehet.
Csak azoknak csörgősipkát raktak a fejére és udvari bolondoknak hívták őket.
A szivárványos zászlók és pólók tömkelege mellett rengeteg női ruhába öltözött férfit látni.
Nem maradt reakció nélkül a műsor.
Pedig az alapok még akár működhetnének is. A hetedik évad ugyanis tartalmaz mindent, amire igény lehet, űrharcoktól a csavaros bosszúig, de ez már nem teljesen az a Black Mirror, ami volt.
A tavalyi év csúcsélménye volt a Győri Balett Tranzit est című új bemutatója, amely egyszerre repít el minket egy másik bolygóra és vezet mélyen önmagunkba. A társulat vezetőjével beszélgettünk.
Az ukrán háztartások évről évre jóval többet fizethetnek.
De nem ez volt az egyetlen gond. Volt, aki már a koncert kezdete előtt hazament.
