A Marsbéli krónikák, a Stalker és a Solaris egyaránt inspirálta a kvartettet az új előadásban. Damien Pairon és Stephane Kozik az installáció és az intermédia világa felől érkezik. Most azonban nem hangszobrokat vagy vetített képeket állítanak ki, hanem két nőt. Pontosabban két klónt, akiket úgy irányítanak, mint egy videójáték karaktereit. Négy pályán játszanak velük: egy bizarr frankeinsteines színen, Lara Croft pszichedelikus technopartiján, egy japán teadélutánon, majd a titokzatos jelenetben, amikor a két klón először találkozik egymással...
Az előadás azonban nem olyan könnyed, mint egy menet a Play Stationön: olyan témákhoz ad ugródeszkát, mint a fejlődéselmélet és az agresszió, az emberbe kódolt uralkodási vágy, vagy akár a női kiszolgáltatottság. Arról is elgondolkodhatunk a produkció kapcsán, hogy mennyire van kitéve testünk a digitális világ erejének. Persze a belgák lazasága egyensúlyban tartja a filozófiát és a könnyedséget, hiszen mit is várhatnánk egy párostól, amelyiknek egyik fele digitális reggelit fogyaszt, a másik pedig képregényeken és videójátékokon dolgozik?
Premier: Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2015. 10. 08-09. 20.00
(Közlemény.)