A sztori? Nem lesz elég fordulatos. Kiszámítható lesz. Jobbat vártál tőle, minthogy elismételje a klasszikusok drámai, de egyébként összességében követhető történeti ívét
„A sztori? Nem lesz elég fordulatos. Kiszámítható lesz. Jobbat vártál tőle, minthogy elismételje a klasszikusok drámai, de egyébként összességében követhető történeti ívét (nem az ezredfordulós agyrémtrilógiáról van szó, az követhetetlen). Más kor, más elvárások: a Jedi visszatér idején az, hogy Vader Luke apja, egy nem annyira megszokott narratív elem filmes alkalmazása volt. Egyszerűbben fogalmazva: nem volt követelmény, hogy a történet csavaros legyen. Ma a közönség az amerikai sorozattermelésen edződik, amely fordulatot fordulatra halmoz, és a moziban is túl vagyunk már Fincher (Harcosok klubja, Hetedik), az azóta már vállalhatatlan Shyamalan (Hatodik érzék, Sebezhetetlen) rendezésein, vagy Nolan filmjein (A tökéletes trükk, Eredet). A csavarok és a csattanók, a befogadó bizonytalanságban tartása meghatározza a forgatókönyvírást, nélküle a film suta és kiszámítható. A Star Wars legújabb epizódjával (sőt, az egész trilógiával és az univerzum egyéb filmjeivel, sorozataival) kapcsolatban már bőven rendelkezünk elég információval ahhoz, hogy összerakjuk a történetet és legyen néhány elég jól közelítő teóriánk a lehetséges fordulatokra. Nem fog minket – igazán – meglepni.
Ez a film ráadásul furán lesz összerakva, nem lesz rendes „egész”. A vége nyitva marad, a cselekmény szinte el sem indul, a probléma épp csak kilátásba helyeződik. Bevezető jellegű lesz, nem érezni rajta azt a „grandiózusságot”, amit elvártunk volna. A szereplők egy részéről beszélnek, de nem látjuk őket, a legfontosabb helyszínekre nem repülünk el az Ezeréves Sólyom hátán, a legnagyobb űrcsaták valahol a kamerán túl, egy messzi galaxisból sejlenek csak fel csupán az elhangzó párbeszédek homályából. Hát persze. Hisz Az ébredő Erő nem egy film, hanem bevezetés egy trilógiába, bevezetés egy univerzumba (mint a Marvel képregényhőseinek univerzumába volt mondjuk az első Bosszúállók). Nem feladata a lezártság, sőt: minden létező szempontból elhibázott lenne egy teljes történetet elmesélnie (nem utolsó sorban piaci szempontból).”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Ügyvédje szerint F. János előadásai nem objektívek, és nem vehetőek figyelembe bizonyítékként.
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
