A legmaradandóbb mutatványt a fellépők közül az izlandi GusGus-nak sikerült összehoznia. A szórakoztató színpadi kiállás önmagában nem lenne elég, hogy bebiztosítson egy olyan ingoványos projektet, mint az élő technóra való éneklés. Túl könnyű giccsbe csúszni, rengeteg különböző apróságra kell figyelni, ezernyi helyen válhat rosszá a produkció. A GusGus-nak mégis sikerült mindenből koncepciójában jót húznia, és ez önmagában is élvezetessé tette a koncertet. A show-élményt talán azt testesíti meg legjobban, ha a hetedik kerület bulinegyedét a holdra képzeljük. Űrromkocsmák hangulata.
Az Art Department koncertről Nagy Levente, a Mandiner alkalmi technokritikusa a következőképp nyilatkozik: „Ez volt a nulladik nap legenergikusabb produkciója. Ez abban is megnyilvánult, hogy a törtritmusokkal is játszó felvezetés után nagyon bátran váltogatták a stílusokat. Az elgondolkodtató és a bulizós részek jól váltották egymást, a korrekten dallamos minimálból a végére egészen erős elektro lett. Ez a két óra pont annyira volt pörgős, ahogyan ezt egy ilyen fesztiválszettől elvárhatjuk”.
A B my Lake egyébként az a fesztivál, amely a legsokszínűbb közönséget képes megszólítani. A tematikus zenei fókusz ellenére a legkülönbözőbb stílusú és életkorú emberek buliznak együtt itt. Az elektronikus zene mára a társadalom legeltérőbb kulturális szegleteiből tud meríteni – persze a maga anyagi és életmódhatárai között. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy ez a fesztivál a gépzenék legkommerszebb és legnépszerűbb válfajaiban éppúgy izgalmasat tud mutatni, mint a kísérletezőbb, ám még befogadható produkciók terén.