Persze a lényeg megint a színfalak mögött zajlott. Jásdi István már pénteken este beszélgetésre hívta a fajtával kiemelten foglalkozó borászokat, akik az olaszrizling piaci helyzetét, lehetőségeit, és a 2014-es évjáratot értékelték. Sajnos a sajtót sem erre, sem Mészáros Gabriella szombati előadására nem engedték be. Jásdi beszámolójából azért számunkra is kiderült, hogy a fajta tavaly is hozta a formáját és túlélt.
A 2014-es tételek egységesen jól vizsgáztak, pedig az ország különböző részeiből érkeztek. Azt viszont a házigazda is leírta: "Majdnem mind lemondhattunk a dűlőválogatásokról, amelyek az alapborokat erősítették. Soha nem dolgoztunk még ilyen sokat, ennyire kevésért."
Az olaszrizlinget — amellett, hogy a legelterjedtebb fajta itthon — sokan a Nagy Magyar Fehérbor egyik lehetséges archetípusának tartják. Valószínűleg Horvátországból került hozzánk, ezért angolszász területeken is inkább grasevinaként ismerik. Megbízható, jól alkalmazkodik, a Balatonnál például még a nehéz 2014-es évjáratot is átlagosan csak 30 százalékos veszteséggel vészelték át a pincészetek. Mivel ilyen jól is kezelhető, az olaszt a furmintnál olcsóbban is megkaphatjuk, ami a magyar piacot ismerve nem hátrány. Mindezek mellett viszont képes egyedi lenni, és jó savai miatt a koncepciózusan elkészített szép tételek hosszan érlelhetők is.
Az olaszrizling - szerintem - nem illatos, viszont a termőhelyet, annak ásványosságát adja vissza, kis citrusos sósságot. Amit megkóstoltam szombaton, szinte kivétel nélkül ilyen volt. Tobzódtak az ásványok, általában határozott, kellemes savgerinccel, legfeljebb szolid hordóhasználat mellett. Mondhatjuk, hogy déltől este hatig köveket nyalogattam. Csak igényesen elkészített, tiszta borokkal találkoztam. Volt ugyan egy öregedő darab 2008-ból, de a szép 2006-os somlói St. Ilona feledtette.
Az izgalom Szlovákiából jött
A kőnyalogatás egysíkúságában a legérdekesebb színfolt egyértelműen a szlovákiai delegáció volt. A Kasnyik pincészet az ország déli részéről, a kürti borvidékről érkezett, és hozott természetes (bio) vlassky rizlingeket (olaszrizlingeket). A család nem használ vegyszereket, nem fejt és nem ülepít. Annyira hisznek a természetközeliségben, hogy a 2013-as borokon például csak azért nem volt még címke, mert nem találtak a célnak megfelelő újrahasznosított papírt. A borok kivétel nélkül szépen, tisztán, egyértelműen mutatták a termőhelyet, zsírosabb, kerekebb savak mellett.