Nagy a baj: válságos helyzetbe került a magyar borászat

Szalai Laura, Őry Krisztina és Rajcsányi Gellért írása a Mandiner-hetilapban

A borfogyasztás tradíció, identitás, közösségi élmény, ennek ellenére egyre kevesebb bort iszunk. Nemcsak itthon, globálisan is csökken a bor­fogyasztás, aminek hátterében több ok húzódik meg. Egyrészt a borászszakma is küzd a gazdasági nehézségekkel, másfelől egyre nagyobb teret nyer az egészségesebb életmód és annak népszerűsítése – a mozgalom kétségkívül megtépázza a borfogyasztás renoméját. Ezzel részben összefügg, hogy a Z-generáció más attitűddel fordul a bor felé, mint a korábbi nemzedékek. A legnagyobb problémát pedig a klímaváltozás jelenti: a jelenség, mint tudjuk, a mezőgazdaság minden ágazatát érinti, de a szőlőtermesztés különösen ki van téve a szélsőséges időjárási viszonyoknak. A hagyományos szőlőfajták nehezen reagálnak a változásokra, s egyre nagyobb kihívást jelent a szőlőültetvények védelme a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben, ami rengeteg anyagi ráfordítást és vegyszerhasználatot igényel.

Ahogy a szekszárdi Takler pincészet tulajdonosa, Takler Ferenc mondja lapunknak: a magyar szőlészet és borászat a huszonnegyedik órában van. „Az utóbbi években látványosan csökkent a magyar bor népszerűsége, különösen a vörösbor helyzete romlott” – fogalmaz. A szakmával az 1960-as évek vége óta foglalkozó borász egy szemléltető példával jelzi, hogy mekkora a változás: a szőlő felvásárlási ára az utóbbi években egyre csökkent, s a folyamat már ott tart, hogy egy kilogramm kék szőlő ára a harminc évvel ezelőttinek az 50-60 százaléka – az előállítási költsége viszont minimum a négyszeresére emelkedett. A magyar bor az egyik legolcsóbb bor lett a külhoni piacokon. „Átfogó intézkedések és támogatások nélkül a birtokok nem tudnak fennmaradni, erőfeszítéseink ellenére lassan csődbe mennek.

A baj az, hogy a mai magyar borfogyasztóknak egy szűk szeglete igényli a minőségi borokat, és ez sajnos nem elég a talpon maradáshoz” – hívja fel a figyelmet.

Megérkezett az amerikai kabóca

A klímaváltozás hatásai közül most az amerikai szőlőkabóca terjedése állítja a legnagyobb kihívás elé a hazai szőlészeteket. A probléma egész Európát sújtja. Ez a rovar terjeszti a szőlőültetvényeket megtámadó aranyszínű sárgaságot. Ellene nem, csupán a kabócákkal szemben lehet védekezni. „A felmelegedéssel új kártevők jelentek meg. A szőlőgyilkos filoxéra után száznegyven évvel ismét amerikai kártevő támad, az aprócska szőlőkabóca hurcol be végzetes kórt. Ahol az aranyszínű sárgaság megjelenik, ott előbb-utóbb kivágják az ültetvényeket” – vázolja a helyzetet Jásdi István csopaki borász. Takler Ferenc hozzáteszi, tetézi a bajt az egyre több elhagyott, nem művelt ültetvény, amely potenciális betegséghordozóvá válik.

Bár mint Jásdi Istvántól megtudjuk, Csopak környékén még nem okozott károkat a kór, a Villányi borvidéken már jelen van. Gere Andrea a hetedik generációs villányi borászcsaládból érdeklődésünkre elmondja, mindösszesen két fertőzött tőkét találtak, de a hatóságok megtették a szükséges óvintézkedéseket. „Egyelőre nincs nagy probléma, de nem szeretnénk a homokba dugni a fejünket, komolyan kell venni. Már a borvidéki hegyközségi tanács is összeült, hogy átbeszélje a hatóságokkal és a növény­védelmi szakemberekkel, mi a leghatékonyabb megelőzési terv. Ezenkívül növényvédelmi tájékoztatókat is tartottak a megelőzés kapcsán a borvidéken” – avatja be lapunkat a borász.

Lőrincz György, az egerszalóki St. Andrea pincészet alapítója szintén arról számol be, hogy ők is várják a szakemberek és az ágazati vezetők javaslatait és útmutatásait. „A gyors reagálás kiemelten fontos. Figyelmesebben kell gazdálkodnunk, monitorozni kell a területeket a megbetegedett tőkék azonnali kivágása és megsemmisítése céljából. Az amerikai szőlőkabóca kedvelt növényeit – erdei iszalag, éger, bálványfa – a szőlőskertek körül kontrollálni, gyéríteni szükséges. A betegséget hordozó kabócák elleni permetezés pedig megkerülhetetlen” – mutat rá.

A közös gondolkodás és cselekvés szükségességét is hangsúlyozza: 

Takler Ferenc úgy látja, szerencsére minden szinten érzékelik a veszélyt, ezért reményeik szerint uniós alapból támogatni fogják a védekezést. A probléma már a kormány ingerküszöbét is elérte, Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter jelezte: felkészültek a fokozott védekezésre, és az eddigi támogatások mellett a kezdeményezésükre még idén uniós döntés születhet arról, hogy a betegség elleni védekezés százszázalékos támogatást kapjon.

2020 az utolsó normális év

A kártevők terjedése mellett az aszály, a hirtelen érkező csapadék és a hőmérséklet növekedése is mind olyan következménye a klímaváltozásnak, amelynek hatásaira a borászoknak be kell rendezkedniük – ám kérdés, hogy az őshonos fajták milyen gyorsan tudnak vagy tudnak-e egyáltalán alkalmazkodni. Jásdi István szerint talán a 2020-as esztendő volt az utolsó normális évjárat téli, tavaszi és kora nyári csapadékkal, normális, napsütéses, de elviselhető hőmérséklettel. Azóta száraz telek és aszályos nyarak követik egymást egyre hosszabb kánikulai időszakokkal. Emlékeztet, hogy a tankönyvek szerint Magyarország a szőlőtermelés északi határán fekszik, ám az ezredforduló óta egyre északabbra húzódik a határ – jó példa erre a korábban inkább vodka­készítéséről híres Lengyelország, ahol már ötszáz nagyobb borászat működik. „Nehéz lenne eltagadni a klímaváltozást” – húzza alá Jásdi. Úgy véli, némi vigaszt nyújthat, hogy az aszályos időkben kevésbé sújtják a szőlőt a gomba- betegségek: a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürke­rothadás. Megjegyzi azt is, hogy a termés az aszályos években talán kevesebb, de minőségben nem marad el a legjobb évjáratokétól.

Gere Andrea úgy véli, a legnagyobb kihívás a kevés csapadék, ezzel összefüggésben pedig a legfontosabb feladat a víz megtartása. „El kell gondolkoznunk bizonyos területeken öntöző- rendszerek kialakításán. A kevés csapadék minden szőlőfajtát érint, ebben nincs különbség az őshonos fajták tekintetében sem” – magyarázza.

Takler Ferenc szerint több céltudatos intézkedés szükséges ahhoz, hogy a vízhiány káros hatásait mérsékelni tudjuk. „Előnyben kell részesíteni a szárazságot jobban tűrő alanyokat, átgondolt technológiával csökkenteni kell a talaj kipárolgását, a lombfal ideális szerkezetével csökkenteni a tőke vízigényét, a termés korlátozásával pedig biztosítani kell a magas minőséget és a szőlőtőkék túlélési esélyét, valamint szükséges figyelmet fordítani a szőlő kondicionálására is” – hoz példákat.

Lőrincz György ebben a kérdésben is a közös gondolkodásban látja a megoldást. „Igyekszünk tanulni. Persze nem egyformák az adottságaink és a lehetőségeink, ezért muszáj, hogy helyben, a saját borvidékeinken is legyen kutatás, vizsgálódás és közös munkálkodás. Ez is egy közösségi feladat. Sajnos többször felmerül bennem a kérdés, hogy megvan-e bennünk a kellő akarat, hiszen ez a munka is igényel személyes, egyéni áldozatvállalást. Ugyanakkor bíznunk kell, van Gondviselőnk, aki amellett, hogy ámulatba ejtő termőhelyeket bízott ránk, meghallgatja az imáinkat is, persze a cél érdekében nekünk is cselekednünk kell. Ma is jelen van a saját érdek hangsúlya, az önzőség. Hajlamosak vagyunk rá, de ha áldást akarunk, akkor figyelnünk kell a másik ember szükségletére is.”

Füves cigi a bor helyett

Merőben új jelenség az alkoholfogyasztás csökkenése, ami immár tartós trend Európában és Észak-Amerikában, s a jelenség különösen a fiatalabb nemzedékekre jellemző. Körükben általánosságban megfigyelhető az elutasítóbb magatartás az alkohollal szemben; az amerikai Forbes cikke szerint a Z generáció átlagosan 20 százalékkal kevesebb alkoholt iszik, mint az ezredfordulón születettek, akik szintén kevesebbet isznak, mint az előző nemzedék tagjai. A jelenségről korábban megkérdeztük Rókusfalvy Pál nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztost, aki a Mandinernek elmondta: a világban bizonyos egészségtrend uralkodik, amelynek hatására a fiatalok egyre inkább mellőzik az alkoholt. Amerikai kutatások szerint ha egy fiatalnak egy pohár bor és egy füves cigi között kell választania, akkor az utóbbi mellett dönt. „Erős kihívást jelent, hogy a környezetükben sok helyen legalizálják a kannabiszt. Látjuk a német sörpiac számait is: tíz évvel ezelőtt még megmosolyogták az alkoholmentes söröket, ma a német sörpiac mintegy 8 százalékát teszik ki. Akinek az alkoholmentesség fontos szempont, az az egész borkultúrát elutasítja” – mutatott rá. Rókusfalvy szerint a trendre reagálnia kell a szakmának, úgy véli, ha alternatívát tudnak kínálni a csökkentett alkoholtartalmú borral, más lehet a helyzet.

– mondja felvetésünkre Gere Andrea, és hozzáteszi, az alkoholmentes borok alternatívájaként sokkal inkább el tud képzelni egy kombuchát vagy alkoholmentes gin-tonikot. Úgy látja, az alternatív italokra most még sok szem szegeződik, aztán ez is szépen lecseng majd, megmaradnak bizonyos italok, és megint jön valami új. A fiatalok mindig is szerettek kísérletezni, új dolgokat kipróbálni – teszi hozzá.

Jásdi István rámutat, a piacon egyre több olyan kihívója van a bornak, amely kizárólag szintetikus alapanyagokat, koffeint, citromsavat, ízesítőket tartalmaz. „Tagadhatatlan, hogy az energiaitalok és a könnyű drogok a fiatalok egyre növekvő részét csábítják el” – jegyzi meg. Gere Andrea szerint az, hogy a fiatalabb nemzedék tudatosabban áll a bor- vagy úgy általában az alkoholfogyasztáshoz, üdvözlendő – mint mondja, a borászok is a kulturált borivás mellett érvelnek. „Ám az olyan szélsőségekkel, amelyek a borfogyasztás teljes kiiktatását hirdetik az egészségi kockázatára hivatkozva, nem tudok azonosulni” – szögezi le Gere. Úgy véli, hogy minden szélsőséges nézet csak ideig-óráig tud fennmaradni, vissza fogunk tehát térni a normalitásba, a kulturált és mértékletes borfogyasztáshoz, amely több ezer éve életünk része. „A bor kultúra, hagyomány, örökség, a szőlőültetvények építik-szépítik a természeti környezetet, a bornak közösségépítő ereje van, és mértékkel fogyasztva jótékony hatása is. A mi feladatunk, hogy tudjunk a borról úgy beszélni, hogy az ne megijessze a fiatalokat, hanem inkább felkeltse az érdeklődésüket. Nem borszakértőket akarunk nevelni, hanem olyan fiatalokat, akik meglátják a borban a szépséget, a történeteket, az embereket, vagy pusztán csak élvezik a bort és annak világát” – fejti ki.

Takler Ferenc is erre utal, amikor azt hangsúlyozza, a szakma évek óta erőfeszítéseket tesz, hogy népszerűsítse a mértékletes borfogyasztást a felsőoktatási intézményekben, egyes egyetemeken kreditpontos képzésként is. A fiatalok bortól való elfordulása kapcsán felidézi, hogy a kilencvenes években nagy lendülettel kezdtek az ágazat megújításához: új fajtaválaszték, modern ültetvények, hozamkorlátozás és szakmai tisztesség tette lehetővé a borkultúra megteremtését. Rendszeressé váltak a boros rendezvények, bemutatók, gasztronómiai események, amelyekre tömegesen érkeztek a fiatalok is. „Mi, borászok egyre jobb borokat készítettünk, ezt kommunikáltuk, és a fiatalokat a bor szeretetére tanítottuk. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. A szakma keresi a fogyasztók kegyeit, próbálja kielégíteni az új szokásokhoz kapcsolódó igényeiket: alkoholmentes borokat, narancsborokat és még egy sor különféle szlogenekkel tarkított terméket degradált belőlük, és már a minőség is csorbát szenvedett. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a fiatalok elfordultak a bortól, amely bizalmi termék, kell a termelő garanciája és az ár-minőség megfelelő kialakítása. Ma olcsó bor kell erős marketinggel” – szögezi le a borász. Hozzáteszi: nem csoda, hogy drámaian csökkent az egy főre jutó éves borfogyasztás, 35 literről körülbelül 15 literre.

 Úgy véli, a világ az egyetemes értékek ellen dolgozik, és a fiatalok nem ismerik eléggé ezeket az értékeket. Ám mint mondja, mindig van remény. „Öröm látni, hogy vannak családok, amelyek áthagyományozzák a kulturált borfogyasztást, vannak kíváncsi fiatalok is, akik bortermelőket látogatnak meg, és érdeklődnek, a borok megismerésében átélik az emberi közösség örömét. Tudjuk, de nem hangoztatjuk, hogy a mértékletes borfogyasztásnak vannak jótékony hatásai is az egészségre. Vajon miért nem hallani ezekről? El kell mondanunk azt is, hogy a bor finom” – hangsúlyozza.

Gere Andrea szerint a kulturált borfogyasztást edukációval és az életérzés átadásával lehet népszerűsíteni, s azt kell tudni átadni, hogy a bor a kultúrvilág része. Úgy látja, a borturizmusban nagy lehetőség rejlik, hiszen platformot teremt és lehetőséget ad a bor kontextusba helyezésére és a történetek elmesélésére.

Exportban a jövő?

Kérdésünkre, mi kellene ahhoz, hogy jövőképes szerkezetben működjön tovább a magyar borászat világa, Takler Ferenc leszögezi: nem a borászatok nagysága vagy szerkezete határozza meg a talpon maradást. „A bajok gyökere az alapanyag veszteséges előállítása. Amíg a szőlő termelése képtelen nyereséget hozni, nincs mire építeni.”

Az árképzést szerinte alulról kell kezdeni.

„Ki kell végre mondani, hogy egy kilogramm szőlő előállítása a hegyvidéki szőlőterületeken 200 forint alatt nem lehetséges. Erre kell építeni a költségeket egészen a piacig” – nyomatékosítja.

Jásdi István rámutat, nagyjából tizenkét nagyüzem termeli a magyar bor háromnegyedét, s csaknem kétezer kistermelő próbálkozik a túléléssel. „Még a nagyüzemek is két nagyságrenddel kisebbek, mint a versenytárs söripari vagy energiaital-vállalkozások. Marketingerőben nem vehetjük fel velük a versenyt” – érzékelteti a különbséget. Mint mondja, a bortermelők errefelé hozzánőttek a kihívásokhoz, ám vannak, akik a növekvő nyomás alatt és a költségek emelkedése miatt felhagynak a szőlőtermesztéssel. 2004 óta körülbelül 40 százalékkal csökkent a szőlőtermő területek nagysága.

A szakma részéről abban egyetértés van, hogy a magyar bor túlélésének záloga a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. Ezt a külföldi piaci jelenlét is elősegítheti, amiben nem állunk rosszul. Rókusfalvy Pál idén arról számolt be, hogy a magyar borexport 2024-ben növekedett, 1,4 millió hektoliternyi bort adtak el tavaly, 154 ezer hektoliterrel többet, mint 2023-ban, ez egyben az egyik legmagasabb érték 2003 óta. Gere Andrea szerint a magyar borkivitelen mindig van mit javítani, és nagy szívfájdalma, hogy még nem sikerült átütő sikert elérni a magyar bor presztízsének emelésében. 

Néhány hete százötven külföldi szakember látogatott el az országba a Magyar Bormarketing Ügynökség szervezésében, sok ilyen esemény kellene még” – jegyzi meg. Takler Ferenc az egyik fő problémaként azonosítja, hogy a magyar borexport legnagyobb része lédig kiszerelésben értékesül, szerinte közös, egységes gondolkodásra, marketingmunkára lenne szükség ahhoz, hogy a magyar bor palackos kiszerelésben, minőségének meg­felelő áron kerüljön a hazai és a külföldi piacokra.

A Gere pincészet egyébként sokat dolgozik az exportterületeken, bár a magyar piac jelentősebb, ezt tudatosan is alakítja így. „Egy adott ország a saját boraihoz mindig lojálisabb lesz, mint a külföldihez, ez itthon sincsen másként. A világ sok országában jelen vagyunk a borainkkal az Egyesült Államoktól az európai országok jelentős részén át Japánig. Nem a mennyiségre törekszünk az eladásokban, hanem inkább a presztízsre, arra, hogy jó helyen legyünk jelen a borainkkal.”

Ezt is túléljük!

S hogy mi a konklúzió? Bár számos kedvezőtlen körülményt jártunk körül megszólalóinkkal, Jásdi István szerint 

 – nem csak Magyarországon, a világon mindenütt. Hazai viszonylatban szerinte optimizmusról tanúskodik, hogy már négy egyetemünkön folyik borászképzés, újabb és újabb modern borászatok épülnek uniós támogatásból. „Megújul a bortermelő városok központja, Európa leghosszabb gyalogoshídja épült fel Sátoraljaújhely mellett, négycsillagos szálloda és tornacsarnok létesült a Rákóczi Szövetség hegyaljai gyermektáborában” – sorolja a fejleményeket. Összegezve úgy látja: a magyar bor sok nehéz időszakon van túl, ezt is túléli.

Takler Ferenc szerint nem használt a borfogyasztás ügyének néhány megmondóember hamis próféciája; mint emlékeztet, volt, aki az alkoholfogyasztást, benne a borfogyasztást a droghasználatnál is sokkal károsabbnak vélte. „Pedig köztudomású, hogy a bor a legegészségesebb alkohol, amelynek sok évszázadra visszatekintő kultúrája van. Az is nyilvánvaló, ősi tapasztalat, hogy az egészséges borkultúra az alkoholizmus legfőbb ellensége. Család- és közösségmegtartó ereje bizonyított tény” – mutat rá. Szerinte azok a borászatok gondolkodnak jól, amelyek látják, hogy a borkultúra nemcsak a bor fogyasztásából áll, hanem a bort mint egyfajta életérzést kell eljuttatniuk a fogyasztókhoz. A borturizmus még mindig megtartóerő, és a fogyasztónak szüksége van a személyes kapcsolatra, nem beszélve a pincészetnél szerzett élményekről. „Borbirtokunk is ennek a gondolkodásmódnak köszönheti, hogy a működése folyamatos. Tíz éve üzemelő borhotelünk nagy segítséget nyújt a szekszárdi és azon belül saját boraink kommunikálásában, helyi értékesítésében” – említi.

Lőrincz György úgy látja, egyszerűen „tenni kellene a dolgunkat közösen. Olyan bort termelni, ami a feladatunk: egyénit és sajátosat, termőhelyet kifejezőt és finomat. Minden szinten – kis- és nagytermelőként is – lehet jól dolgozni. Szent Efrém szerint a józanság, az állhatatosság, az alázatos- ság, de legfőképp a szeretet sokat segít”.

Sauska: A szélsőségek helyett mi lenne, ha egy olyan pohár bort választanánk a vacsora mellé, ami minőségi?

Pohl Péter birtokigazgató és Kovács Gergely kereskedelmi igazgató értékelték az ágazat helyzetét.

Egyre nagyobb kihívást jelent a borászoknak az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínűsárgaság-fertőzés. Önöket hogyan érinti a jelenség?
Mindig is figyeltük a kabóca megjelenését és védekezünk ellene, így ezúttal sem ért minket meglepetésként. Folyamatosan csapdázunk, ha beteg tőkét találunk, azt kivágjuk, és mindezek mellett az ültetvény kondícióját, immunrendszerét is erősítjük, villányi dűlőinken például biostimulátoros lombtrágyázással.  Ebben az évben szőlészetileg nem volt extrém nehézségünk, szőlészeti csapatunk időben lereagálta, amit kellett.

Utóbbi megjelenése a klímaváltozással függ össze, s ha már klímaváltozás: az egyre szélsőségesebb időjárásra hogyan lehet berendezkedni?
Míg az őshonos fajták a helyi klímához már hozzá voltak edződve, addig a nemzetközi fajtáknak duplán kell alkalmazkodniuk: a hazai éghajlathoz és a változó időjárási viszonyokhoz. Az öntözés teret hódított a déli országokban. Ezt mi nem a terméshozam növeléséért, sokkal inkább stresszmentesítés céllal alkalmazzuk, hogy az érési folyamat minél optimálisabb legyen, ne lassuljon be a tanninos érés, miközben a cukorfok tovább emelkedik és esetleg túl magas lesz az alkohol. Emellett magát az ültetvényt használjuk a szomszéd sor fürtzónájának árnyékolására, nem levelezünk és ennek megfelelően csonkázunk. Az UV perzselés ellen kaolinos kezelést is használtunk a fürtzónában, ez a természetes kőpor alapú, fehér bevonat direkt napvédelmet ad a bogyóknak. Szintén támogató a nyári stresszhatások kivédésében, ha több fürtöt hagyunk a tőkén, mert egy augusztusban érkező aszályos időszak alatt extrém mértékben veszít vizet és aszalódhat a szőlő. Egy légköri aszály akár egy hétig is eltart, ilyenkor nagyon gyorsan párolog a víz – egészséges mennyiségű fürttel jobbak a növény esélyei, a szőlőbogyó ilyenkor mintegy víztartályként szolgál. A szőlőművelésben pedig túl vagyunk egy paradigmaváltáson. Az a cél, hogy minél inkább egyensúlyban tartsuk, tápanyagokkal felturbózzuk az ültetvényeket és nőjön a tőkék vitalitása, ezzel együtt az ellenállóképesség mind a fertőzésekkel, mind a vízhiánnyal szemben. A hőmérséklet hullámzására érzékenyebb cabernet franc például sokat profitálhat a tavaszi, biostimulátoros lombtrágyázásból.

A hazai és a globális borfogyasztás is csökkent, aminek hátterében több ok áll, például az egészségesebb életmód térnyerése, ezzel összefüggésben pedig az alkoholmentes-csökkentett alkoholtartalmú alternatív italok növekvő népszerűsége. A Z-generáció egészen más attitűddel fordul a bor felé, mint a korábbi nemzedékek. Milyen stratégiával lehet válaszolni a jelenségre?
A borfogyasztás globális csökkenésének okai nagyon összeetettek. Egyedül a 65 év feletti generációnál nőtt valamelyest a fogyasztás, ami azonban veszély is, hiszen ez a fogyasztói csoport tűnik majd el a leghamarabb. Magyarországon látványos a demográfiai csökkenés, miközben a piacon elképesztő széles a kínálat és az új alternatívák száma – sikeres és kevésbé sikeres termékkategóriák jelennek meg. Eközben a társadalom is erőteljesen változik: az egyszerű, rövid üzenetek korát éljük, a mélyebb könyvek helyett a könnyen befogadható filmekét. Miközben a borról is tudunk új platformokon, rövid formátumokat választva kommunikálni, a borvilág mégis egy komolyabb odafigyelést, hátteret, tapasztalatot igénylő játéktér. Meghatározó társadalmi hatás az elmagányosodás is. A bor társasági ital, de a fiatalabb generációk az online térbe helyezik át életterüket, ez a közösségi szerepe a bornak könnyen elvész, a személyes találkozók, közös élmények pozitív hatásaival együtt. Az egészségtudatosság és longevity üzenetei már jó ideje arra kondicionálnak minket, hogy védjük magunkat a káros hatásoktól, a légszennyezéstől a mikroműanyagokig. 3-4 éve elérte az alkoholt is egy negatív kommunikációs hullám, mára pedig – a töményitalok után – a borokat és söröket is. A legizgalmasabb kérdés: a radikalizációval szemben képesek leszünk-e fenntartani egy egészséges egyensúlykeresést? A szélsőségek helyett mi lenne, ha egy olyan pohár bort választanánk a vacsora mellé, ami minőségi, a lehető legtisztább, és egy fenntarthatósági értékekre adó pincészettől érkezik?

Hogyan lehetne népszerűsíteni a kulturált borfogyasztást, ezzel összefüggésben pedig milyennek látják a borturizmusban rejlő lehetőségeket?
A Sauskánál egyik legszebb feladatunknak érezzük, hogy a borkultúrát edukáción, találkozási pontokon, programokon keresztül erősítsük. Hagyományokat szeretnénk teremteni, közel hozni a borokat minden generációhoz: egy jól sikerült egyetemi előadáson, fesztiválokon és kóstolókon, egy TikTok edukációs videóval, és még inkább személyes élményeken keresztül. Mostanra erre már három lokáción is lehetőségünk van: a budafoki pincelátogatásra könnyebb időt találni, mint egy borvidéki kirándulásra. A villányi Sauska 48 éttermünkben egészestés gasztronómiai íven kísérjük végig a vendégeinket, Rátkán pedig a világhírű tokaji terroir közvetlen élményét adjuk a borászat teraszáról, egy pohár furmint pezsgővel a kézben.  Nem kétséges, a borturizmusban még mindig óriási lehetőségek rejlenek. Egyelőre azok a borturisztikai pontok működnek igazán jól, ahol a vendégek számára sétatávolságban vannak a borászatok, éttermek, szállások. Amíg a zéró tolerancia és a közösségi közlekedés hiánya az ország minden borvidékén megoldandó feladat, addig korlátozottak a lehetőségek. A Sauskánál saját eszköztárunkkal mindent megteszünk vendégeinkért, de ez a tényező jelenleg sokakat visszatart még a borprogramok szervezésétől.

Nyitókép: Shutterstock