A nemzeti össztermék csökkenésének időszakában a költségvetés elvben az EU-s és nemzeti támogatásokkal megvalósult sok ezer milliárdos fejlesztések újonnan piacra lépő termékeinek, szolgáltatásainak forgalmiadó-többletére és a támogatásból felépített vállalkozások társasági adójára építhet. Persze csak akkor, ha ezek a fejlesztések tényleges kereslet kielégítésére épültek. Abban az esetben, ha a májusfa felállításával befejeződött a nemzeti össztermék növekedésére kifejtett hatásuk, és a csőd elkerüléséhez újabb és újabb támogatásokra lesz szükségük a kedvezményezetteknek,
akkor beruházásaik költségvetésre gyakorolt hatása romboló lehet.
Támogatott piaci jelenlétük szétveri a szervesen, saját forrásokból építkezők pozícióit. Kellemetlen meglepetés érheti azokat a konjunktúrában meggazdagodott vállalkozókat is, akik megtakarításaikat a legbiztosabbnak látszó ingatlanpiacba, lakóparki lakásokba fektették. Ezek ahelyett, hogy bevételt termelnének, folyamatos költségeket generálnak és értékük is csökken. Falnak ütköznek azok a vállalkozások is, amelyek a pályázati feltételek előírásai miatt nem létező piaci keresletre termeltek és súlyos készletekkel terhelik raktáraikat.
Az állami segítséggel felépített bankok átmenetileg kisegíthetik az azonos tulajdonosi körbe tartozó döcögő vállalkozásokat, de ez a megoldás a bankok és a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyezteti; és csak olyan katasztrofális következményekkel és terhekkel járó állami beavatkozásokkal kerülhető el, mint a kilencvenes évek több bankkonszolidációs csomagja.
Ha nemzeti tőkésosztályra szükség van,