A hazai furmintok legnagyobb találkozóján, a Furmint Február nagykóstolóján olyan könnyű volt elveszni a rengeteg borban, hogy végigkóstolni mindet lehetetlen volt. Így viszont Tokaj került előtérbe. A kérdés, mihez kezdünk a 2013-as borokkal.
Február 5-én ismét megtelt borászokkal és furmintrajongókkal a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeum a Furmint Február nagykóstolóján. Több mint nyolcvan pincészet és nagyjából 160 bor várt azokra, akik arra szánták a délutánjukat, hogy az egyik legkiemelkedőbb hazai szőlőfajta borait kóstolják. Egy ilyen méretű kóstolóra már terv kell, hogy mit kóstoljak és mit nem, de be kell vallanom, nem terveztem előre.
Illetve volt tervem, de az elég egyszerű volt: a lehető legtöbb bort megkóstolni a rendelkezésre álló időn belül. A terv nem volt eléggé sikeres, mert bár a furmintból készült borok java kétségtelenül Tokaj-Hegyaljáról származik, ilyenkor mindig izgalmas megkóstolni az ország többi pontján készülő furmintokat. Ezek egy másik teremben vannak elhelyezve, ahova már csak a kóstoló végére sikerült lejutnom, így sajnos csak néhány nem tokaji furmintot sikerült megkóstolnom, és még a tokajiak közül is olyan nevek maradtak ki, mint a Bott Pince, a Tokaj Nobilis vagy a Királyudvar.
Köveskál és Ménes maradt csak
Azonban azt legalább leírhatom: a köveskáli Pálffy Pincénél beérett az évek munkája a furminttal. A pince harmadik száraz furmintja, a 2013-as az eddigi legszebb, legjobb egyensúllyal és legtöbb réteggel rendelkező boruk a fajtából. A tokajiakon kívül Balla Géza ménesi furmintja rendkívüli ásványosságával szintén egy izgalmas színfoltja volt az estébe nyúló furmintozásnak.
Térjünk át a tokajiakra, ha már főként az ő boraikat kóstolhatta a nagyérdemű. Kezdjük talán a 2014-es évjárat mintáival, amik néhány helyen kóstolhatóak voltak. Többek közt a Tokaj Kereskedőháznál is, akik a rendezvényen erődemonstrációt tartottak, vagy legalábbis nehezen lehetett mire vélni azt, hogy legalább tizenöt egyenpólóba öltözött munkatársuk vonult fel az eseményen. A standjukon televízión vetítés ment, míg a pultjuk mellett nagy vázákban liliomok voltak, amiket az esemény végén romantikus úriemberek párjuknak adhattak, esetleg valaki megpróbálkozhatott új kedvest szerezni ezzel a módszerrel. Nem hiszem, hogy a kóstolónak feltétlen erről kellene szólnia, de ők tudják. Mindenesetre a két minta azt mutatta, hogy a kerháznál tényleg elindult valami, a prémium furmintnak szép gyümölcsei voltak, és fiatal kora ellenére egészen iható volt, míg a Kővágó-dűlőből származó bor a rengeteg ásványosságával és hosszúságával mutatta meg magát, de még egyáltalán nincsen kész.
Nem úgy a Degenfeld Zomborka-dűlőből származó furmintja, amely remek szerkezetével, friss virágosságával, gyümölcsösségével, pici ásványosságával és remek egyensúlyával kitűnt a 2014-es minták közül mostani állapotában. Az évjárattal kapcsolatban a Disznókő száraz furmint mintája is bizakodásra ad okot, így néhány minta alapján úgy tűnik: ami Tokajban a pincékbe került 2014-ből, az rendben lesz.
2013, a nagy kérdés
A furmintok jelentős része azonban a 2013-as évből származott, és ahogy arról az évjárat már eddig kóstolható tételei tanúságot tettek, savakban nem szenved hiányt. Ezért a legtöbb borász hagyott egy kis maradékcukrot is, hogy kerekítse a bort, de azt a néhány grammot meg sem lehet érezni bennük, viszont az ihatóságot jelentősen elősegíti. Az, hogy a 2013-as évjárat mennyire lesz sikeres, csak évek múlva fog kiderülni a borok eltarthatóságát és életútját figyelve. Izgalmas kérdés, hogy a savak mikor kezdenek el egy kicsit lágyulni majd, és milyen formában tartják majd ezeket a borokat. Már ha marad belőlük, hiszen már mostani állapotukban is tudnak izgalmasak lenni. Az általam kóstoltak alapján az alapminőség elég magas az évjáratban, ezért a kóstoló közepén kissé meglepődve tapasztaltam, hogy olyan igazi mellbevágó élmény kevés 2013-as bornál fogott el. Tegyük hozzá, ehhez egy ilyen sok bort felvonultató rendezvény sosem igazán ideális terep. A kedvenc 2013-as furmint kiválasztása leginkább a saját szánk ízén fog múlni, mert sokszor csak kicsi különbségek vannak a borok között. Legalábbis egyelőre. Az is meg fogja találni a maga számítását, aki a gyümölcsösebb borokat kedveli, és az is, aki inkább az ásványosabb tételeket kedveli.
A Ferdinánd pincészet száraz és édes bora is a Szent Tamás-dűlőből származott. Érdemes odafigyelni rájuk.
Azonban néhány tételt mindenképp érdemes kiemelni az évjáratból. Kezdjük talán Balassa István Betsek válogatásánál, amiből a Furmint Februáron a dűlő kvarc altalajú területéről származó bort lehetett kóstolni.
Mi van Mádon?
A bor hihetetlen sokrétű fűszerességével, és ásványosságával hódít, minden egyes kortyban mást és mást fog felfedezni benne az, aki megkóstolja. A dűlő sokrétűsége miatt nagy kedvence a Royal Tokaji borászának, Osváth Fruzsinának is, akinek a Dűlőválogatás bora szép gyümölcseivel, kellemes hordós jegyeivel, és tartalmasságával tűnt ki, úgy, hogy ez egyáltalán nem ment az ihatóság kárára. Habár még csak hordómintaként szerepelt a kóstolón, az egyik legszebb Szent Tamás-dűlőből származó bort a Ferdinánd pincészetnél lehetett kóstolni, amely virágossága, ásványossága és a pont megfelelő mennyiségű maradékcukor miatt tetszett nagyon. Ha már eddig a mádi dűlők borairól volt szó, akkor a Barta pincészet 2013-as Öreg Király-dűlőből származó tétele sem maradhat ki, amely bár még nagyon fiatal, kétségtelenül nagyon szép lesz, valamint az Erzsébet pincének a Király-dűlő lankásabb területéről származó furmintja sem, amely szinte berobban a szájba, olyannyira tele van élettel.
Tállyán a Köveshegy és a Dongó megy most
Eddig csak Mádról volt szó, de mi történik akkor, ha egy mádi borászat Tállyára megy, mégpedig a Dongó-dűlőbe? Aki a végeredményét szeretné megkóstolni, annak a Szent Tamás Pincészetnél kell kopogtatnia, hiszen 2013-ban először készített a pincészet a tállyai dűlőben bort. Mégpedig nem is akármilyet, hiszen a pince borászának, ifj. Szepsy Istvánnak rögtön nagy kedvence lett a tétel, amely illatban könnyedségével, ízében viszont tartalmasságával ejtheti rabul a kóstolóját. Azonban Tállyán nem csak a mádiak, hanem a tállyaiak is egyre izgalmasabb dolgokkal rukkolnak elő. A kóstolón ilyen volt a Szent Benedek Pincészet Köveshegy-dűlőből származó bora, amely gyümölcseivel, virágosságával, és szép szerkezetével mutatta meg a Tállyában rejlő lehetőségeket. Homoky Dorottya, aki ezúttal a Görbe-dűlőből származó, frissen címkézett borát hozta el a kóstolóra, a Köveshegyről elmondta: nagyon szereti azt a dűlőt, és bízik benne, hogy egyszer majd fog tudni ott dolgozni, mert az egyik kedvenc tállyai területe.
A Tállya Wines is bemutatta 2013-as Tállya furmintját
A 2013-as évjárat mellett korábbi borokat is meg,- illetve újrakóstolhatott a közönség. 2012-ből ott volt a kóstolón a Pelle pincészet Szent Tamása, amit már a tavalyi kóstolón is kiemeltem, és szerencsére fénye azóta sem kopott meg, sőt még fényesebb lett a bor összecsiszolódásának köszönhetően.
Orsolyák Attila most is meglepett
Aki ismeri a mádi Holdvölgy pincészetet, az tudja, hogy boraikat hosszú palackos érlelés után 3-4-5 évesen bocsátják csak piacra. Ebben azonban most komoly változás lesz, hiszen egyrészt készül a pincészet Dry névre hallgató bora, a pincére jellemző magas minőségben, valamint a birtokfurmint, azaz a Meditation hamarosan évjáratot vált. A pincészet úgy döntött, hogy a 2009-es után csak a 2012-es bort hozza piacra, amely a rendezvényen már kóstolható volt. A Dorgó, a Betsek és a Nyúlászó dűlők terméséből készült borban szép virágosság, barackosság, ásványosság jelenik meg. Izgalmas és tartalmas bor, ahogy Orsolyák Attila Az én világom névre hallgató bora is. Ez a tétel annyiban kilóg a sorból, hogy furmint és hárslevelű házasítása vulkanikus és löszös talajról szüretelt szőlőkből. Ennek köszönhetően kicsit könnyedebb, kitűnő szerkezete van, és már kellően össze is érett. Citrusok, virágok, ásványok jellemzik a kortyot.
Ha idősebb borokról van szó, akkor nem lehet kihagyni Lenkey Gézát, akinek a 2009-es Hét hordó, és a 2004-es Marcangoló furmintja is nagyon szép egyensúllyal rendelkezik. A Marcangoló emellett élénk savaival és érettségével tesz tanúbizonyságot arról, hogy a száraz furmintokat lehet érlelni.
Lenkey Géza kóstol és kóstoltat
A sok száraz bor mellett néhány pincészet édes bort is hozott a rendezvényre, amelyek üdítő színfoltok voltak a sok száraz bor között. Az általam kóstoltak közül tényleg mindegyik említést érdemelne valamiért, de most csak Orsolyák Attila 2013-as kései szüretét, és a Dobogó Pincészet 2010-es 6 puttonyos aszúját emelném ki. Orsolyák kései bora már az illatában is nagyon sok izgalmat ígér, de ízében erre még rátesz egy lapáttal. Igazi ízbomba, nagyon szép krémes szerkezettel. A Dobogó aszúja ezzel szembe olyan, mintha sárgabarackba harapna az ember, egy pici mézzel. A savak gyönyörűen vezetik, egy pillanatra sem nehezül el a korty. Habár a 2010-es esős év nagyon gyengeként fog bevonulni, vagy vonult be a magyar borászatról szóló történelemkönyvekbe, a tokaji édesek nagy dolgokat mutathatnak abból az évből.
A rendezvényen hatalmas volt az érdeklődés, amit egyrészt jó volt látni, hogy a furmintok a hazai borszeretők milyen népes táborát mozdítják meg. Másrészt viszont néha az embernek az volt az érzése, hogy az egyébként jól szervezett rendezvény kezdi kinőni a Mezőgazdasági Múzeum patinás épületét. De az, hogy ezzel is ráértünk foglalkozni, csak azt mutatja: a furmintokkal minden rendben van.
A képek a Furmint Február Facebook-oldaláról származnak.