Már régóta meg akartuk csinálni ezt az interjút, de az egyébként lelkes Ogliéknak mindig közbejött valami: Ogli leforrázta a lábát vagy éppen influenzás lett Big Money. A hosszas egyeztetés után a nyóckerbeli stúdióba érkezve viszont lehengerlő az egykori keményfiú Ogli és társai közvetlensége és pozitív kisugárzása. Viktor lemegy, hogy hozzon nekünk üdítőt, mi pedig belekezdünk az interjúba.
*
„Magyar férfi, uááá, magyar asszony, hozzátok szól ez a Smith & Wesson” (TKO: József utca)
Jól tudjuk, hogy a nyolcadik kerületben születtél? Itt is telt a gyerekkorod?
Ogli G: Valóban itt születtem a Klinikán, de az V. kerületben nőttem fel, a Kálvin tér környékén laktam az első húsz évemben. Annak ellenére tehát, hogy belvárosi srác vagyok, bejártam a Nyolcba, elég érdekes volt a stricik és kurvák világa. Ma ez már egyáltalán nem olyan, mint régen. A Rákóczin annak idején komoly kocsisorok álltak, több száz gyönyörű csaj volt kint. Ezt egyébként meg is énekeltük a TKO-val a „József utca” című számunkban.
Tudod, hogy milyen eredetű az Oglizán név?
Ogli G: Török, de nem tudok semmi közelebbit, senki nem beszél törökül a családban. Ha van egy családfakutató szakember rajongóm, annak azonnal várom a jelentkezését.
Mikor kezdődtek a bandázgatások?
Ogli G: Olyan 18 éves korom környékén már elég komoly szinten kezdtem belefolyni az éjszakai életbe, az iskolát elvégeztem normálisan, aztán kezdődtek a húzósabb dolgok, addig nem is csavarogtam sehova.
Milyen iskolát végeztél?
Ogli G: Autószerelős suliba jártam, de az elvégzése után mint security-s ember kezdtem el dolgozni, vigyáztam áruházakra, parkolókra. Már akkor is én voltam a Kálvin téri Bandi. Központi figura voltam, nálam csapódott le az egész éjszaka. Kinn álltam a Kálvin téren, volt két dobermannom és kijárt hozzánk mindenki, aki élt és mozgott az éjszakában. Olyan sleppem lett, hogy gyakran 50-100-an gyűltünk össze a téren. A lakók eléggé kivoltak. Már akkor dédelgetett álmunk volt párakkal, hogy jó lenne, ha rappelgetnénk és befutnánk. Ott az utcán kezdődött annak idején, mondhatni, hogy akkor mi voltunk az underground. Később kialakultak klubok, ahova le tudtunk járni és meg tudtuk magunkat mutatni. A Kertész utcai Maszk volt az egyik ilyen híres klub, ahova szinte az összes ma befutott előadó is lejárt. Ide járt Ganxsta, Dopeman, az Animal Cannibals, a Fekete vonat – csak hogy a nagyobbakat említsem. Keddenként volt a fő attrakció, Györemix vagy Luigi dj-zett. Éjfélkor felrakták az instru alapokat és utána ment a freestyle, ahol rendes konflikusok is kialakultak, amiből verekedések is gyakran voltak. Egyszer például LL Juniornak csúnyán beszóltak a klubban, fikázták meg cigányozták. Én akkor kórházban feküdtem, de a videófelvételt eljuttatták hozzám. Nem vettem jó néven, hogy ilyen kis suttyó cigánynak lehordták, ezért lementem a következő hétvégén és revansot vettem, megpofozgattam kicsit a srácot. Ezek olyan 1998 körül voltak.
Ezekből a körökből többen neveztek a Fila Rap Jamre. Te nem voltál ezen a rendezvényen?
Ogli G: Ezeket én nem szerettem, én más utat választottam. Olyan demót tudtunk produkálni és olyan jók voltak a szövegeink – ez a TKO lemezen meg is mutatkozik –, hogy azonnal meg is kaptuk az öt éves lemezszerződést a Warnertől. László Viktor abban az időben a 1G Records-nak volt az igazgatója, ami a Warnerrel volt szoros kapcsolatban. Ebből lett a TKO – Mesél az alvilág, ami azonnal akkora siker lett, hogy az első hónapban 12 ezer lemezt adtunk el. Ganxstáékkal jártuk abban az időben az országot. A Fekete Vonattal volt egy konfliktusunk, és ment az üzengetés a szövegekben meg a médiában. Egyébként mi a háttérben köszönő viszonyban voltunk és el tudtunk beszélgetni, de ezt a rajongók nem tudták. Az egyik koncerten belázítottam keményen a rajongókat, azok meg lejöttek a következő héten ugyanott koncertező Fekete Vonathoz, és a rendőröknek úgy kellett kimenekíteni LL Juniorékat. Én rájöttem, ha tényleg ekkora hatással vagyok a rajongóimra, akkor ezzel nem szabad játszani.
Mi volt az inspirációd a szövegek megírására? Az amerikai rap ihletett meg vagy a saját életed?
Ogli G: Nagyon sokan az országban azt csinálják, hogy lefordítgatnak szövegeket és olyanokat próbálnak elrappelni, amiben nem is élnek. Az igazat megvallva nem is tudok olyan szinten angolul, hogy a szlengeket le tudnám fordítani. Én kínosan ügyelek arra, hogy hiteles legyek. Azokból a dolgokból merítek, amik velem is megtörténtek. Nyilván a régi dolgokat nem tudtam teljes mértékben megírni, mert egy bűnszervezetben történtekről nem tanácsos a nyilvánosság előtt beszélni. Ez egy íratlan szabály. A bűnszervezet kapcsán a bűnözői pályám csúcsán, 2001. január 15-én kerültem előzetes letartóztatásba, és akkor 2 év 3 hónapot ültem a Venyigében.
*
„Oltogat az előadó, de én nem tudok semmit/Oltogatjuk egymást, röviden csak ennyi. / Nem szarozott sokat: „húzzál a picsába, / olvasd el a jogaidat és húzzál a zárkába!” / Kattant a bilincs, elvezettek szépen / csoszogtam a zárka felé, hogy ezt én nem értem” (Ogli G: Börtön)
Kicsi Tysonnak az Utca Hercege című könyvét olvastad?
Ogli G: Nem, de bűnelkövetők és bűnelkövetők között is van különbség. Vannak csokitolvajok és kemény gyilkosok. A Kicsi Tyson ebbe az egészbe csak alulról látott bele, és az igazi hitelességet tőlem kapta, szóval nem volt egy Utca Hercege… Mi komolyba’ toltuk, a táplálkozási lánc tetején álltunk, gyakorlatilag a bűnözőket sarcoltuk meg, őket tartottuk kordában. 15-20 éve elég nagy zűrzavar volt az országban, a rendőrség nem állt a helyzet magaslatán, mi pedig egy kicsit visszafogtuk őket. Rendes hierarchia volt, voltak vezetők és katonák, én az egyik ilyen társaságnak voltam a katonája: a vádiratban is úgy határoztak meg, hogy a „keresztapa verőembere” vagyok.
Kicsi Tysonnal hogyan romlott meg a viszonyotok?
Ogli G: Az ok elég egyszerű volt: Kicsi Tyson nagyon tehetséges ember, zeneileg is ügyes és erős szövegeket ír, de teljesen megbízhatatlan. Ő, úgy látom, beleragadt ebbe a csibészes utca-történetbe, ami nekem már nem pálya.
A lecsukásodat megelőző eljárásban mi volt ellened a konkrét vád? Önbíráskodás?
Ogli G: Ááááh, ennél sokkal súlyosabb volt, hétrendbeli, súlyos fenyegetéssel megvalósult zsarolás, plusz aljas indokból elkövetett, súlyos testi sértés. Egy fazon elég komolyan megsérült. Abban az időben hozták be a bűnszervezetek elleni törvényt, és minket ezzel be is gyanúsítottak egyből. Érdekes a sors, mert azzal a nyomozó tiszttel, aki az előadónk volt és a szervezett bűnözés elleni osztályon dolgozott, és akinek végső soron köszönhetem a kényszerpihenőt, ma már közös előadásokat tartok. Vele érdekesen kezdődött a kapcsolatunk: felvittek vallomást tenni, erre én mondtam, hogy vallomás nincs, de írtam egy dalt és elrappeltem neki. Ő ma már bűnügyi régiós igazgató. Börtönökbe, iskolákba járunk előadni, ahol mesélek a fiataloknak a viselt dolgaimról, hogy jó útra tudjuk őket téríteni. Próbálunk megmenteni egy-két arcot, hátha tudunk rájuk hatni. Előfordul az is, hogy a jogász szakemberek előadásain ásítoznak a gyerekek, az én okosításom közben pedig a légy zümmögését is lehet hallani. Jogi egyetemen is 350 ember előtt tartottam előadást.
Az egyetemeken ez inkább csak érdekesség: jellemzően nem az egyetemistákból lesznek kemény bűnözők.
Big Money: Nem, ez arról szól, hogy az egyetemisták lássák, hogy ha büntetőügyekkel akarnak foglalkozni, akkor milyen típusú figurákkal fognak találkozni.
Ogli G: Én igazából több témában tartok előadást. Nem csak a bűnmegelőzésről, hanem a büntetés-végrehajtás rendszeréhez és a Btk.-hoz is hozzá tudok szólni. Én olyan szemszögből látom ezt, ahogy a tanáraik nem. A tényleges életfogytot nem tartom például jó dolognak. Meg egyes esetekben is irreálisnak tartom a kiszabott büntetési tételeket. Például Damu Roland is kapott hat évet, ami nagyon-nagyon sok idő, ha börtönben kell eltölteni. Nekem a 2 év 3 hónap is elég volt, hogy megváltozzak. Hat évnél már az ember személyisége is torzul.
Visszatartó ereje éppen ezért van, nem?
Ogli G: Nem mindenkit tart vissza. Úgy mondanám, hogy nekem szerencsém volt: egy szerető család áll mögöttem. Vallásos ember is vagyok, baráti társaságom is erős, így volt esélyem megváltozni. Ha börtönben lévőknek tartok előadást, akkor arra szoktam biztatni őket, hogy tanuljanak nyelveket, szakmát, érettségizzenek le, használják ki jól az idejüket. Azóta én is elvégeztem egy szakácsiskolát, mert tetszik a szakma, és németül is tanultam. Persze a változtatás nem az egyik napról a másikra történik. Régebben a közlekedési afférjaimat úgy oldottam meg: kiugrottam a kocsiból, hogy „mi van, uáááááááááh”, aztán egyből nekem lett igazam. Ezt levetkőzni nem lehet egyik napról a másikra, ezt meg kellett beszélnem magammal, hogy be tudjam fejezni.
Ma már nem kell félniük tőled a közutakon közlekedőknek?
Ogli G: Nem, abszolút lenyugodtam.
Nem is megy fel a pulzusod?
Ogli G: Dehogynem, nagyon fölmegy. De van egy pillanat, amit elkapok, hogy nem szabad belemenni. Rengeteg konfliktushelyzet van egy napban és az emberek életében. Nekem például napi 8-10 konfliktusom volt a városban, ha ezt mind veréssel intézném el, akkor egy hónap után már elég rosszul állnék. Be kellett látnom, hogy nekem nem az a szerepem, hogy másokat megneveljek. Ezeket a dolgokat már el tudom engedni.
Kicsit elkalandoztunk, térjünk vissza arra, hogy a börtönben mik történtek veled. Be voltál védve, amikor bekerültél?
Ogli G: Persze, nekünk nevünk volt, ezer ismerőssel találkoztam a Venyigében, a harmadát ismertem a háznak. Mondjuk, ha nem is lett volna meg a pozícióm, hamar kivívtam volna, mert akkora botrányt csináltam, hogy egyből felvittek a 8. emeletre a Különösen Veszélyes fokozatba és végig itt is tartottak. Nyolc hónapot egyedül voltam, az nem volt egy leányálom.
Mi volt a botrány, amit csináltál?
Ogli G: Vannak jogaik az elítélteknek, de ezeket egyáltalán nem tartották be. Ezt én kifogásoltam, és a többieket is erre lázítottam. Nem normális, hogy sétára nem vittek ki. A csótányos zárkákba pedig napfény egyáltalán nem szűrődött be, csak a neonlámpa fénye világított. Mást nem tudtam csinálni – olyan kicsi volt a zárka –, mint hogy feküdtem és néztem a neont. Ettől úgy megfájdult a fejem és olyan görcseim voltak, hogy baseballsapkát kellett bekérnem, hogy takarja a fényt. Az a helyzet iszonyú nyomasztó volt. Nem voltak séták, ez nagyon-nagyon durva volt. Abban az időben mindenkivel levelezésben álltam, Helsinki Bizottság, Gönczöl Katalin, ezzel el is értem sok mindent. A napi egy órányi sétát elértem, de az is érdekes volt, mert derékbilincsben, reggel fél ötkor egy ketrecben mehettem körbe-körbe.
Említetted, hogy vallásos a családod.
Ogli G: Igen a nagymamám sekrestyés volt harminc évig, és ugyanott voltam én is elsőáldozó.
Volt hova visszatérni a börtönévek után?
Hát azért nagyon necces volt a helyzet. Anyukámat megviselte, ami velem történt, pánikbeteg lett és le is százalékolták. Ahogy kijöttem a börtönből, két héten belül le is költöztünk vidékre a horvát határhoz, Csurgóra. De már az elejétől fogva vissza akartam jönni Pestre. Kivettem Erzsébeten egy kis fabódét, egy csónakházikót, ott lehúztam fél évet. Egy barátomhoz jártam zsákokkal, mosni a ruháimat.
*
„Egy dolgot köszönök ennek a világnak, / hogy Big Money a Barátom, és egyben a Társam” (Ogli G: High Rollers)
Money, most öntsünk tiszta vizet a pohárba. Hogy hívnak téged igazából?
Big Money: Kispál Csabaként anyakönyveztek.
Hogyan ismertétek meg egymást Oglival?
Big Money: 2003-ben találkoztunk először, építőipari vállalkozóként ukránokkal dolgoztam együtt. A kapocs az volt, hogy Ogli meg jó pár ukránnal ült együtt. Odakeveredett valahogy, beszélgettünk a zenéről is és elindult egy közös munka.
Már régebben is érdekelt téged a rap?
Big Money: Az általános iskolában a sulirádióban működtünk, akkor már sokat játszottunk Salt’n'Pepa-t, Michael Cretu-t, ilyesmiket. Nem ment nálam ez tovább. Nekem ez csak hobbi, úgy voltam vele, hogy először pénzt akartam csinálni. Azt gondolom, hogy az álmaink megvalósításához előbb pénzt kell keresni, aztán azon keresztül jön minden. Az építőipart 2002-ben kezdtem, de két-három év alatt beindult az üzlet és másfél millárdos forgalmam lett. Eleinte kivitelezőként dolgoztam, aztán elkezdtem átsodródni a beruházói oldalra. Volt annyi pénzem, hogy mondtam az Oglinak: vágjunk bele a közös projektbe, és 2007-ben már Cometre és Fonogram-díjra voltunk jelölve.
Ogli G: A „Nyócker” című rajzfilm filmzenéjével homorítottunk egy nagyot.
László Viktor: Az Annecy Animációs Filmfesztiválon is nyert, ez a fesztivál pedig a rajzfilmek Oscarja.
A Big Money név honnan ered?
Big Money: Ezt Ogli találta ki. Gondolkoztunk rajta, hogy nekem is kéne valami művésznév, aztán ez alakult ki. Ilyen nevű rapper vagy producer nincs a világon. Le is fogom védetni…
Ogli G: Nekem nagyon tetszik, elég konkrét.
Money, említetted, hogy külföldön élsz.
Big Money: Már öt éve Szlovákiában élek, ez összefüggésben van azzal, hogy 2008 körül a válságban nem úgy alakultak az üzleti dolgaim, ahogy szerettem volna, 2009-ben fel is számolták az építőipari cégemet. Azóta tartósélelmiszer-kereskedelemmel foglalkozom az Európai Unióban, illetve azon kívülről is importálok, vannak elektronikai cikkek is. Közben a válság miatt rajtam maradt sok lakás és ezeket próbálom kiadni. Párhuzamosan ezzel, járom a világot, úgymint Hong Kong, USA, Közel-Kelet. Az alapvégzettségem környezetmérnök, a kínai piacon egy osztrák céget képviselek, amely folyadékok és gázok elégetésével foglalkozik.
Viktor, te mikor csatlakoztál be a csapatba?
László Viktor: Mi már 17 éve ismerjük egymást Oglival, én már a bűnöző mivoltát is ismertem. Alapvetően a Sexepilben játszom, de amúgy mindenevő vagyok, dj-ztem is vagy 15 évig. A zenekészítésben, az alapok megalkotásában veszek részt. Oglival kiegészítjük egymást, mint Stan és Pan.
Ogli G: A Viktoron kívül nem is tudnám ezt mással csinálni és persze ez igaz Money-ra is. Én, akikkel elkezdtem dolgozni, azokkal – a Kicsi Tyson kivételével – a mai napig együtt vagyok. Big Money nagyon sokat segített nekem talpra állni a börtön utáni években. Olyan értékrendet közvetített felém és annyira kiállt mellettem, hogy egy életre hálás leszek neki.
*
Big Money, Ogli G és László Viktor a stúdióban
„Mellém parkol Ogli G verdája. Szevasz, haver! / ez aztán a kibaszott nagydarab gengszter” (Ganxsta) - „A verda megmaradt, nagydarab is vagyok, de már nem gengszter” (Ogli G)
Akkor most, hogy már tisztábban látunk a ti kapcsolatotokat illetően, térjünk vissza az első igazán nagy közös dobásotokra, a 2005-ös High Rollersre!
Ogli G: A High Rollers-szel hirtelen több millió ember megismert minket, és csúnyán körbekoncerteztük az országot. Ez a börtön után hatalmas fíling volt. Eszembe is szokott jutni a Tibi, aki egy ideig zárkatársam volt, neki magyaráztam minden nap, hogy megcsinálom, majd meglátod, hogy megcsinálom.
Big Money: Indiánnal forgattuk ezt a klipet, és ez az együttműködés meg is maradt a többi klipünknél. Belekerült összesen 4,5 millió forintba. Ötvenen forgattunk kint Trogirban, három napon keresztül.
Kicsoda a klipben feltűnő Yankee?
Ogli G: Már rég ismertük, régen sofőrködött a TKO-s időszak alatt, aztán adtunk neki egy kis teret, azóta Oregonban él, elhagyta az országot.
Már benn elkezdted megírni a dalokat?
Ogli G: Igen, már akkor megfogalmazódtak bennem témák. Úgy írok, hogy szövegfoszlányok merülnek fel és a végén felépül belőle az egész mű. Benn egész lemezeket nem tudtam megírni, mert eléggé beszűkült a tudatom, hiszen nem ért túl sok inger. Ezért benn nem is tudtam olyan brutális szövegeket írni. Ötven méternél hosszabb egyenessel nem találkoztam, amíg be voltam csukva. Öt-tíz méteres terekhez szoksz hozzá, és baromi furcsa érzés, amikor leveszik a bilincset és kilépsz a szabadba. Olyan mintha a Holdról dobtak volna le. Képzeld el, amikor két évig egy embert látsz csak egyszerre, aztán bemész egy boltba és hirtelen tízen vannak körülötted. Olyan zavarban vagy, olyan frusztráló érzés, hogy nem is lehet elmondani. El is mondtam több jogalkotónak, hogy kéne valami átmenetet alkalmazni, nem csak kidobni az embert a derékbilincs után az utcára.
Mikor fogtok kijönni az új anyaggal? Nagylemez formátum lesz?
László Viktor: Igen, nagylemezben gondolkozunk. Itt marketing szempontokat is figyelembe kell venni, hogy üzletileg jól jöjjön ki a lépés.
Big Money: Három klipet tervezünk, egyet-egyet tavasszal, nyáron, ősszel. Az első olyan május környékén jön ki. Igazából image-klipszerű dologban gondolkozunk.
Ogli G: Nagyon régi álmom volt, hogy külföldön befussunk, erről szólt a High Rollers is. Ezzel azonban nem törtük meg úgy a jeget, ahogy szerettük volna, de az azóta eltelt 10 évben mi is komolyodtunk tudásban és erőben is. Majd most átlépjük az országhatárokat. Az eddigi lemezekkel ellentétben, itt nagyon hasonló lesz az egyes számok hangszerelése.
Milyen témákat dolgoztok fel az új lemezen?
Ogli G: Megpróbálunk pozitív erőket sugározni. Lesz egy számunk Budapestről, ami a város gyönyörű arcát mutatja be. Nincs még egy olyan város a világon, aminek ilyen szép fekvése lenne. A számot az ihlette, hogy egy szír barátommal a rakparton ültünk a dugóban délután és felsóhajtott, hogy milyen csodálatos itt minden. És akkor én is megpróbáltam az ő szemszögéből nézni a várost, és megszületett a dal.
Most egyébként is nagy fellendülés érezhető a magyar hip-hop szcénában, szóval az új projekt akár még jövedelmező is lehet. Mi a véleményetek erről a fellendülésről?
Ogli G: A fellendülést üdvözöljük, de mi nem ennek a kapcsán szállunk vissza. Nekünk egyszerűen most állnak úgy a csillagzatok.
A ma sikeres előadókat hogyan értékelnétek? Fűz valamelyikhez szorosabb kapcsolat?
Ogli G: Dopemannel jóban vagyunk, meg Zolee-val is, de egyébként semmi különös. Szeretnék semleges maradni, meg senkivel sem rosszban lenni. Én már nem az az ember vagyok. Ha például valaki beszólna nekem egy számban, arra nem válaszolnék. A új bölcsészrap vonalat abszolút nem követem. Ha valakit meg kell nevezni, hogy kik nyomták jól, akkor a Mega Sound Systemet mondanám 1993-ból, és Sub Bass Monstert is hiteles arcnak tartom.
László Viktor: Nem nagyon követjük az újakat. Akkezdet Phiai jó, ötletes, de más dolgot csinálnak, mint mi.
Big Money: Amikor minket felterjesztettek Fonogramra, akkor a Belga nyerte meg. A Belga meg a rap szerintem nem egy és ugyanaz. Mi a saját utunkat járjuk, és nem akarjuk másét keresztezni.
Mit szóltok Dopeman közéleti szerepvállalásához?
Ogli G: Elfogadom, ha ő ezt akarja csinálni, én nem politizálok ilyen szinten. Azt vallom, hogy egy átlagembernek teljesen felesleges politizálnia. Az egy nagyon komoly dolog, ha kiemeljük a két karizmatikus magyar politikust – Gyurcsányt és Orbánt –érdekes formáknak tartom őket. Mindketten Ikrek, ahogy én is az vagyok. Innentől kezdve van róla elképzelésem, hogy milyen figurák lehetnek: szerintem ők maximalista emberek és megtesznek mindent, hogy jót tegyenek a népnek. Én hiszek az asztrológiában. Szeretném őket személyesen is megismerni. Orbánnak már írtam is fel a Facebookjára, kizárólag pozitív dolgokat, és mintha már lenne is foganatja. Egyébként azt gondolom, hogy az emberek bár elítélik a politikusokat, én kifejezetten kemény szakmának tartom az övékét. Meg kell felelniük a családjuknak, meg kell felelniük a párttársaiknak, meg kell felelniük a választóiknak, meg kell felelniük az ellenzéknek, meg kell felelniük a nagyhatalmaknak. Azért szerintem elég meredek lehet kapni Angela Merkeltől egy felkérdezős telefont. Nem tartom tisztemnek megítélni ezért, hogy a politikusok mit csinálnak jól és mit nem. Gyurcsány különösen jó arc lehet: a táncolós videója nagyon nagy. Gyurcsányt bele is írtam egy új dalomba, mert olvastam, hogy szereti a rapzenét.
Mennyire emlékeznek még rátok az emberek?
Big Money: Abszolút. Múltkor a Király utcában mentünk és szólt a kocsiban a zene. Egy 20-30 fős huszonéves társaság mellett mentünk el és amint észrevettek minket, mind felugrottak, hogy itt van Ogli G és Big Money.
*
Az interjú végeztével belehallgathattunk az új zenékbe, de sajnos Ogli résen volt és mindig precízen kinyomta a diktafont. Annyit elárulhatunk, hogy az „Ez a város” című nótájuk – amit Ogli Budapest himnuszaként is el tud képzelni – nagyot fog ütni.
*
