Másként viszonyult

A Fényes szelek a leghazugabb !

ki a nemzeti? Senkise. Mi az élet értelme? Jancsó: pina. Ez szerintem jó beszólás volt tőle. Azért volt neki néha egy pár jó ötlete is.

Egy ma is érvényes (Jancsóra nézvést kimondottan hízelgő) válasz nekik, 2002-ből: "Miklós! Vitathatatlanul a legtehetségesebb magyar filmrendező vagy, a hatvanas-hetvenes évek honi értelmiségének kultikus figurája. Filmrendezők generációja azért választotta ezt a hivatást, mert hozzád akart hasonlítani. A legenda szerint létezett Franciaországban olyan utazási plakát, amely a következő szöveggel csábította kuncsaftjait Magyarországra: Jöjjön és ismerje meg Jancsó Miklós országát. Szemben laktunk veletek az akkori Népköztársaság útján, és amikor egy karácsonynapi délelőttön megpillantottalak fölhajtott gallérú háromnegyedes kabátodban sétálni a szemközti járdán, azt hittem, maga az Isten lépdel ott. Emlékszel tán, kamaszkoromban feljártam hozzátok, szerelmes voltam a lányodba, nem tudván, hogy valójában - remélem, nem lesz émelygős - Beléd, illetve abba a világba vagyok belezúgva, amelyet képviseltél. És most néhány kellemetlenebb mondat. Magad sem tagadtad, Miklós, hogy miután túlélted az egyik diktatúrát, hithű sztálinistaként érkeztél a filmszakmába. Elkészítetted az Arat a jászapáti Dózsa című dokumentumfilmedet a parasztság "eredményekben gazdag" mindennapjairól akkor, amikor pontosan tudtad, hogy a padlások le vannak söpörve. Megegyezhetünk abban, hogy ilyesmit tenni legalábbis hiba, ha nem bűn. Leni Riefenstahlt emlegetni tehát nem szerencsés tán. A Szegénylegényekkel vezekeltél, ezt a "botlást" tehetséged okán réges-rég megbocsátotta Neked minden filmbarát és nem filmbarát. Én sem azért hozom fel, hogy revolverezzek, hanem mert egy művésznek, aki ily intenzíven gyötrődött át egy korszakon, nem kéne diktátort kiáltania az alakuló demokráciában. Azt, hogy Ti ez utóbbit 2002-ben épp a Köztársaság téri pártházban véditek - nevezzük a történelem fintorának. Nem tudom, miért, tán mert mindenki szem volt a láncban, Ti is és a honi értelmiség hangosabb része kettős mércével mér: miközben - nagyon helyesen - érzékeny minden jobboldali szélsőségre, hihetetlenül megbocsátó a baloldal morális csámpásságait illetően. Készséggel elismerem, hogy a filmesek-televíziósok élete a Kádár-érában sok szempontból jobb volt. A Te helyzeted, Miklós, és ezt senki el nem irigyeli tőled, kivételesnek számított. Nálatok ittam életemben először dobozos sört, az összes Jancsó gyerek kord Lévisekben feszített, Nyikának olyan lemeztára volt, amit én egyben az életemben nem láttam. Nálatok járva az volt a benyomása az embernek, hogy Nyugaton van. Külföldön élhettél és lényegében - hál' istennek - akkor csináltál filmet, amikor akartál, a szovjet és honi hadsereg annyi katonát bocsátott a rendelkezésedre, amennyire szükséged volt. Így elkészülhettek olyan remekművek, mint a Csillagosok, katonák vagy a Csend és kiáltás. A furfangos észjárású Hernádival könnyedén kidribliztétek Aczél Györgyöt, tortaküldésetek tán vicc volt, de az is belefér, ha nem az. Az értelmiség, ha elkerülte a két abszolút tabut, 56-ot és az orosz megszállást, "szabadon" alkothatott. Hogy briliáns filmed, az Így jöttem voltaképp a megszállás legitimációja, tán azon is el kéne gondolkodni egyszer. Propagandafilm ez bizony, de annyira tehetségesen, hogy ezt nem lehetett akkor észrevenni." Érdemes az egészet elolvasni. Briliáns! http://www.es.hu/kereses/szerzo/F%C3%A1bry%20Sanyi

Kertész Ákos kritikái is ezeket feszegetik a narancsos-szegfűs hülyék szerint.