Állandó tárlat nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában pénteken, mely Lépésváltás címmel mutatja be az 1945 utáni magyar képzőművészetet.
Az 1945 utáni magyar képzőművészetet mutatja be a Café Budapest Fesztivál nyitóeseményeként bemutatott, Lépésváltás című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Baán László, a Szépművészeti Múzeum és az MNG főigazgatója a pénteki sajtóbemutatón elmondta, hogy a tavaly újraegyesített két múzeum egyik legfontosabb feladata állandó kiállításaik újragondolása. A főigazgató emlékeztetett arra, hogy az újragondolás során erőteljesen átalakították a szocialista modernista enteriőrt, így a Lépésváltás cím az 1100 négyzetméteres kiállítótér korszerűsítésére és az új kurátori megközelítésre egyaránt utal.
Az MNG jelenkori állandó tárlatának átalakítása Petrányi Zsolt, a Jelenkori Gyűjtemény vezetőjének feladata volt. Mint a művészettörténész elmondta, az elmúlt hetven év képzőművészetének legnagyobb hazai kollekciójából, több mint 12 ezer munka közül választotta ki a kiállításba bekerült mintegy 150 darabot; ezek közül 89 nem szerepelt a korábbi állandó tárlaton. A kurátor szerint az MNG-be látogató magyar és külföldi nézők többsége igen érdeklődő, de meglehetősen kevés ismerettel rendelkezik a kortárs magyar képzőművészetről, a Lépésváltás így elsősorban őket szeretné megszólítani.
Petrányi Zsolt három fő szempont mentén akarta bemutatni az elmúlt hetven év művészetét: a különféle együtt élő irányzatok, a korszakformáló kiállítások és a nemzetközi tendenciákkal való kapcsolódások rendszerében. A tárlatra belépőt a kortárs magyar művészet két „origója”, Jovánovics György Ember és Pauer Gyula Maya című, egymással szemben felállított szobrai fogadják, majd a tárlat tematikus helyett inkább kronologikus egységek mentén vezeti végig a látogatót az utóbbi hét évtized hazai képzőművészetén.
A szocialista realizmust és az azt követő időszakot olyan munkák idézik meg, mint Félegyházi László Bútorgyári sztahanovista című olajképe vagy a Sztálin-szoborpályázat fotódokumentációja, de a tárlat figyelmet fordít az 1945 után jelentkezett posztszürreális tendenciákra is. A következő időszakot többek között Csernus Tibor, Gyémánt László és Lakner László vásznai képviselik, majd egyfajta
„időkapszulaként” működő külön terem idézi meg az Iparterv legendás 1968-69-es kiállítását – mondta el a kurátor. Petrányi Zsolt a hetvenes évek avantgárd irányzatainak bemutatásánál szokatlan módon papíralapú munkákat is beválogatott az állandó kiállításba, ezeket azonban műtárgyvédelmi okokból félévente az adott alkotó másik munkáira cserélik majd.
A konceptművészet és a fotórealista festészet fénykorát mások mellett Kelemen Károly és Nyári István munkáin keresztül tárja a közönség elé a kiállítás, amely egymás mellett mutatja be azokat az alkotókat – például Bukta Imrét, Fehér Lászlót vagy Méhes Lórántot –, akiket a nyolcvanas években párhuzamosan működő új szenzibilitáshoz és
„undergroundhoz” sorolnak. A rendszerváltás utáni szekcióban kapott helyet a tárlat címadó munkája, Galántai György 1989-es talpszobra, Szentjóby Tamás szintén emblematikus alkotása, A szabadság lelkének szobra 1992 W mellett. Az ezredforduló utáni magyar művészetet elsősorban nagyméretű installációkon keresztül emelte be a kiállításba Petrányi Zsolt.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
2000. május 28-án veszett nyoma az akkor 11 éves kisfiúnak, Baja környékén. 24 éven át eltűntként tartották számon, végül 2024 júniusában egy bejelentés nyomán a rendőrség egy tanya melléképületében az aljzatbeton alatt elásva megtalálta a fiú földi maradványait.
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
