Lépésváltás címmel nyílt állandó tárlat a Nemzeti Galériában

Az 1945 utáni magyar képzőművészetet mutatja be a Café Budapest Fesztivál nyitóeseményeként bemutatott, Lépésváltás című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Baán László, a Szépművészeti Múzeum és az MNG főigazgatója a pénteki sajtóbemutatón elmondta, hogy a tavaly újraegyesített két múzeum egyik legfontosabb feladata állandó kiállításaik újragondolása. A főigazgató emlékeztetett arra, hogy az újragondolás során erőteljesen átalakították a szocialista modernista enteriőrt, így a Lépésváltás cím az 1100 négyzetméteres kiállítótér korszerűsítésére és az új kurátori megközelítésre egyaránt utal.

Az MNG jelenkori állandó tárlatának átalakítása Petrányi Zsolt, a Jelenkori Gyűjtemény vezetőjének feladata volt. Mint a művészettörténész elmondta, az elmúlt hetven év képzőművészetének legnagyobb hazai kollekciójából, több mint 12 ezer munka közül választotta ki a kiállításba bekerült mintegy 150 darabot; ezek közül 89 nem szerepelt a korábbi állandó tárlaton. A kurátor szerint az MNG-be látogató magyar és külföldi nézők többsége igen érdeklődő, de meglehetősen kevés ismerettel rendelkezik a kortárs magyar képzőművészetről, a Lépésváltás így elsősorban őket szeretné megszólítani.

Petrányi Zsolt három fő szempont mentén akarta bemutatni az elmúlt hetven év művészetét: a különféle együtt élő irányzatok, a korszakformáló kiállítások és a nemzetközi tendenciákkal való kapcsolódások rendszerében. A tárlatra belépőt a kortárs magyar művészet két „origója”, Jovánovics György Ember és Pauer Gyula Maya című, egymással szemben felállított szobrai fogadják, majd a tárlat tematikus helyett inkább kronologikus egységek mentén vezeti végig a látogatót az utóbbi hét évtized hazai képzőművészetén.

A szocialista realizmust és az azt követő időszakot olyan munkák idézik meg, mint Félegyházi László Bútorgyári sztahanovista című olajképe vagy a Sztálin-szoborpályázat fotódokumentációja, de a tárlat figyelmet fordít az 1945 után jelentkezett posztszürreális tendenciákra is. A következő időszakot többek között Csernus Tibor, Gyémánt László és Lakner László vásznai képviselik, majd egyfajta
„időkapszulaként” működő külön terem idézi meg az Iparterv legendás 1968-69-es kiállítását – mondta el a kurátor. Petrányi Zsolt a hetvenes évek avantgárd irányzatainak bemutatásánál szokatlan módon papíralapú munkákat is beválogatott az állandó kiállításba, ezeket azonban műtárgyvédelmi okokból félévente az adott alkotó másik munkáira cserélik majd.

A konceptművészet és a fotórealista festészet fénykorát mások mellett Kelemen Károly és Nyári István munkáin keresztül tárja a közönség elé a kiállítás, amely egymás mellett mutatja be azokat az alkotókat – például Bukta Imrét, Fehér Lászlót vagy Méhes Lórántot –, akiket a nyolcvanas években párhuzamosan működő új szenzibilitáshoz és
„undergroundhoz” sorolnak. A rendszerváltás utáni szekcióban kapott helyet a tárlat címadó munkája, Galántai György 1989-es talpszobra, Szentjóby Tamás szintén emblematikus alkotása, A szabadság lelkének szobra 1992 W mellett. Az ezredforduló utáni magyar művészetet elsősorban nagyméretű installációkon keresztül emelte be a kiállításba Petrányi Zsolt.