Egy rosszul megírt termékleíráson múlhat az, hogy a régóta várt aszúsodásból a borászok nem biztos, hogy profitálni tudnak. Ez a termékleírás tartalmazza a különböző bortípusok leírását, illetve azoknak a készítési módját. Ebben a leírásban az aszúkészítés „receptje” nem megfelelő, állítják hegyaljai borászok, akik modellezéssel és számításokkal is igazolták feltevésüket.
A probléma alapja, hogy 2009 óta közös eredetvédelmi szabályozás van a borászatban az Európai Unió területén belül. Ez azt jelenti, hogy az adott országban érvényben lévő eredetvédelem szabályozást, és a borvidéki termékleírásokat Brüsszelnek is el kell fogadni ahhoz, hogy egy borvidékről eredetvédett bor készülhessen. Ezt a termékleírást állították össze rosszul Tokaj-hegyalján, illetve a Vidékfejlesztési Minisztériumban. Ez a leírás alapján elkészített aszú „egy túl cukros, diszharmonikus ital” lehetne.
A szabályok egyik része túlzó, a másik részük viszont nem pontos. Olyan fontos paraméterek hiányoznak a szabályozásból, mint az alapbor mustjának cukorfoka, illetve a sav és a cukor egyensúlyáról sem tesz említést, ami megkülönbözteti a Tokaji aszút más borvidékek botritiszes borkülönlegességétől. A túlzott ellenőrzési gyakorlat egyik része, hogy az aszúszemeket osztályozzák, és a szemek alapján döntik el, hogy milyen minőségű aszúból mennyit készíthet a borász. Ez a tavalyi évben azt eredményezte a borvidéken, hogy több nagy pincészet aszúnak szánt (alap)bora megmaradt. Ez hatalmas veszteséget okozott a pincészeteknek, bár a fogyasztók örülhetnek, hiszen alacsonyabb áron juthatnak magas minőségű borokhoz. Korábban az aszú minőségi osztályba való besorolás utólag történt, így a borász dönthette el, miként használja fel az aszúszemeket.
A borászok úgy gondolják, hogy a tavalyinál sokkal nagyobb károkat okozhat idén a rossz szabályozás, hiszen tavaly csak elvétve jelent meg a botritisz a borvidéken, és kevesen szüretelhettek aszút. Idén azonban nagyon bizakodó mindenki az aszúval kapcsolatban, ezért reménykednek abban, hogy a túlszabályozottsági problémára sikerül valami megoldást találni. Szerintük a megfelelő termékleírásnak általános jellegűnek kellene lennie, és a szőlőről is szólna, de a gyakorlati dolgokba nem menne bele. Ehhez jó minta lehetne az osztrák, a német vagy akár a francia szabályozás.