A Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, egy korszak és egy nemzedék kultikus alakja, hangulatának tolmácsolója január 22-én lett volna 70 éves. 1970 körül kezdett dalokat írni, alkotótársa Bereményi Géza író, filmrendező lett. Életének meghatározó része volt az indián kultúra iránti vonzódása. Társaival 1961-ben Bakonybél közelében a Bakony hegység egyik eldugott völgyét „indián területté” nyilvánították, ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort.
Cseh Tamás munkásságát 1993-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban – Bereményi Gézával közösen – a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért.
2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála. A halálos kórral vívott három éves küzdelem után Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én Budapesten hunyt el.