Nagyapáink idején a siller volt a napszámosbor

Azért, hogy a vásárló biztos lehessen benne, hogy a Fuxlit érdemes megvenni, vakteszten döntik el a borászok, saját maguk, hogy melyik az a tétel, ami érdemes a név viselésére. Idén 14 borászat nevezett, de csak kilenc Fuxlit kóstolhatunk. Akik bekerültek, egységes megjelenéssel: róka színű csavarzárral, egyforma üveggel és a grafikán/logón kívül egyforma címkével hozzák forgalomba a 2012-es Fuxlikat.

„Az a közös cél, hogy Kárpát-medencei fajták képezzék a bor alapját, nálunk olyan jól megvalósult, hogy száz százalékban kékfrankosból készült a Fuxli” – mesélt a Tringa Borpince 2012-es Fuxlijáról Gál Attila. A borásztól megtudtuk: teljesen érett szőlőszemekből, viszonylag kései, október közepi-végi szüreteléssel, 24 órás héjon áztatással, reduktív módon acéltartályban, irányított erjesztéssel készült a bor. A Fuxli-csapat új tagjaiként összesen 2000 palackot töltöttek le a borból.

„Ha nagyapáink idejére visszagondolunk, az ő idejükben napszámosbornak hívták a sillert, hiszen ezt fogyasztották minden nap. Akár a szőlőben munka közben, vagy nótázás közben. Nem feltétlenül nagy formátumú borról van szó, sokkal inkább egy kedves, jól érthető, könnyed, gyümölcsös borról” – mondta Gál Attila, aki nem feltétlenül étel mellé ajánlja a Fuxlit, de ha már muszáj párosítani mellé valamit, akkor hideg, egyszerű falatkák, szalámik, sonkák, sajtok mellé tudja a leginkább elképzelni a bort. Annál is inkább, mivel fröccsként is jó a Fuxli.

„Ha nagyapámra gondolok vissza, ő fröccsnek is itta a sillert. Annyira nem gonosz ezt mondani, de gyakrabban fogyasztott sillerfröccsöt, mint vizet” – mesélte Gál Attila, aki reméli, jövőre már több palackkal is be tudnak szállni a közös borba, és sikerül még több szekszárdi termelőt bevonni a projektbe, és jól csengő márkanevet kiépíteni mind borvidéki szinten, mind a Tringa Borpince kínálatában.