El kéne hagyni a területet

„Volt az Ászoknak még egy Üvegtigris büféje is, egyébként. Hatalmas ötlet. Tényleg senkinek nem szúrja a szemét ez a kampány? Hogy egy sörgyár a szénhülye alkoholista figuráját teszi meg reklámhordozónak? Oké, legalább őszinte, de ezt így hogy? Vagy a cégnél senkinek nem esett le, hogy az Üvegtigris elmeroggyant alkeszek börleszkje? Hogy az utánozni vágyott menzeli-hrabali világból minden emelkedettséget, humánumot, nosztalgikus fényt, valódi érzelmet és heroizmust kigyilkolva kapjuk az Üvegtigris minden szempontból nyomorult, fogyatékos, röhejes alakjait. »Sose szabad fullba nyomni a kretént« – mondta Kirk Lazarus, de a magyar sörgyárak marketingesei nem látták a Trópusi vihart. Vagy tényleg ez a képük a magyar fogyasztókról.

Szóval a folyékonykenyeres TonyCaviaral és a grabancos armando_otchoával (meg még egy-két környéken állóval) próbáltunk együtt elfogyasztani egy korsó kávés ízesítésű Ászokot, mérsékelt sikerrel. Ilyen arckifejezéseket, amiket ennek a folyadéknak az ízhatása okozott, ritkán látni emberi lényeken. Az íz pontosan leírható egy mondatban: mintha a legpocsékabb kapuccsínóport kavarta volna valaki bele a normál Ászokba. Ez semmit nem ad vissza a pillanat döbbent iszonyatából.

A fesztivál legmaradandóbb élménye sajnos. Pedig kísérleteztünk egy-két klasszikus magyar sörrel, hátha javítottak rajtuk valamit, persze semmit, mindent elsöprő kukoricadara-cunami mind, aztán persze a skót Brew Dog 5 am. Saintjét és Punk IPÁ-ját csapoló Csakajósör Gergő előtt táboroztunk le, és ittunk szorgalmasan.”