Nagy Kornél történész olyan dokumentumokat talált, amelyek azt bizonyítják: legalább az 1200-as évig visszanyúlóan van bizonyíték a magas színvonalú hegyaljai szőlőtermesztésre, a korabeli okiratokban pedig ma is létező dűlőnevek is szerepelnek.
Nagy Kornél történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Központ Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa olyan levéltári adatokat talált nemrég, amelyek azt bizonyítják, hogy Tokaj-Hegyalján már az 1200-as években is termesztettek szőlőt. A történész kutatásai során számos olyan 13., 14. és 15. századi levéltári forrást talált, melyben konkrét hegyaljai dűlőneveket említenek.
Nagy Kornél kutatásai azt igazolják,
hogy az 1200-as évektől írásos nyoma van a hegyaljai szőlőkultúrának. Az aszú korábbi említését nem sikerült fellelni, de a történész elmondta: a források alapján lehet tudni, hogy miként folyt a szőlőművelés és mikor volt a szüret. Ezek az adatok nem bizonyítják, hogy aszúborok is készültek, de olyan termelési körülményekre utalnak, hogy elvileg elképzelhető, hogy a 16. századi említést megelőző évszázadokban is készülhetett aszú, vagy legalábbis szamorodni típusú édes bor – áll az Inforádió hírében.
Mint az az Inforádió Hordóminta magazinjában elhangzott: a borvidéki mítoszok szerint az első aszúbort Szepsi Laczkó Máté készítette a 17. század elején. A történész szerint ez azonban biztosan nem állja meg a helyét, hiszen Szepsi Laczkó Máté korábban élt, és ha az első aszút nem is neki köszönhetjük, nagy szerepe volt a borvidék életében, hiszen ő volt az, aki központi szerepbe helyezte a furmintot.
Legalább hétszáz éves dűlők
A történész kutatása szerint az első oklevélben említett dűlő az erdőbényei Szent Margita (a mai Magita), ezt egy 1200-as dokumentum említi. A szintén erdőbényei Meszesen 1255 óta, a a sátoraljaújhelyi Oremuson 1333 óta, a sárospataki Megyeren 1342 óta, a mádi Kővágón és a mezőzombori Disznókőn 1413 óta, a tállyai Hasznoson 1462 óta, az olaszliszkai Előhegyen pedig 1474 óta folyik a szőlőtermesztés. A történész kutatásai várhatóan fél éven belül, egy Mádról szóló ismeretterjesztő kiadványban jelennek majd meg, néhány év múlva pedig egy tudományos munka formájában is szeretné majd publikálni mindezt Nagy Kornél.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A hazai kávézás történetét talán még sosem tálalták elénk ilyen okos, mégis szórakoztató módon, ráadásul közpénz felhasználása nélkül.
Egy hónap vízen járás után a győztes Tisza Párt elkövette első igazi hibáját, politikai és kormányzati értelemben egyaránt. Kohán Mátyás írása.
