Ha a Sound a felhajtott gallérú Lacoste pólók, a Hegyalja a bakancsos/tornacipős egyetemisták, a Sziget pedig különcök és a külföldiek gyűjtőhelye, akkor a VOLT idén egyértelműen a tizenéves hipszterkezdemények alapbulija, amit péntek estére Ákos újabb bőrlehúzása tört meg kicsit. Hogy a hőségriadó közben mi bírta mozgásra Sopron közönségét, utánajártunk.
Úgy tűnik, a VOLT 20. szülinapjára sem nőtte ki magát, de érik. A GYSEV Keletiből induló partijárata – amin péntek délben csak harmincasok ültek –, a felújított vasútállomás VOLT infópulttal, a város különböző részeiből 15 percenként induló fesztiválbuszok csak a legszembetűnőbb jelei voltak annak: Sopron már együtt él a rendezvénnyel. Együtt, egy olyan fesztivállal, ami amúgy az elmúlt tíz évben nem sokat változott: a színpadok a helyükön maradtak, a pizzások a tavalyi keréknyomba gurultak be, még legós és bakelit lemezes fülbevalót is ugyanott kapni. Persze, így legalább biztosan tudja az ember, merre kell mennie részegen, ha a másik mellére is mintát festetne, és nem fullad eltévedés miatti giroszozásba az egész.
Sajnos a kort is csak lassan éri utol a VOLT: 2012-re sem sikerült ingyen wifivel lefedni a placcot, és a lányok még mindig a WC-k melletti csapokban mossák a hajukat a fürdő előtti órás sorban állásról lemondva. Alapos mosakodásra persze minimális az igény, a konzervmosdók környékén a „jóvan, bazdmeg, ma sem mosok fogat”, illetve a „te kezet mostál, és mások látták, hogy velem vagy!” mondatok gyorsan helyre raktak: aki itt meghaladná tizenéves önmagát, az jobb, ha legfeljebb a Heti Válasz borstandjain belül mozog.
A VOLT mindig is az észak-dunántúli tinédzserévek szinte kötelező programja volt, és ez a tendencia csak erősödött. „Mindenhol ezek a kölykök, ezek már drogozni sem tudnak rendesen” - panaszolta egy szétvarrt harmincas, aki szerint az új generáció mindenféle Kínából rendelt növényvédőt tol a seggébe, aztán összefossa a bokáját egy kis leszbikus dubsteptől.
A rocker, punk, hippi, alter, emo tizenévesek most ugyan többnyire hipszterként egységesülve, de a közel tíz évvel ezelőttihez hasonló hozzáállással kavarták fel a Lővér Új Széchenyi Terv Kemping porát. Itt voltak még ugyan a hátrányos helyzetű kisebbségek: az ördögbotosok, a nonfi és a fültágítós, japán tetkós csoport, az előírt rasztamennyiség, a későn érő huszonévesek és a kiégett, felnőni nem akaró harmincasok, de az átlagéletkor megállt 18-nál, és ezt csak a hétvége kirobbanása tolta később följebb.
Valószínűleg ezt erősítette Ákos is, aki péntek este a VOLT-on debütált szintirock műsorával, amely egyébként korábbi számainak elektro feldolgozását takarta. Ákos dobos és szintis társai előtt seggbe cuppanó cicanadrágban, bonanza bakancsban, kellemesen kigyúrt felsőtesttel, és a Depeche Mode Dave Gahanjénhez hasonló, enyhén homoerotikus tánclépések után gyöngyöző homlokkal gyakorlatilag egyedül uralta a színpadot, és sorakoztatta azokat a dalokat, amit egy rendes magyar ember a halálos ágyán is fel tud mondani (Helló, helló!). A VOLT tinijei azért éreztették a távolságot köztük és az Előkelő idegen pólósok különös csoportja között: csak kellő mennyiségű sörbong után kezdték dallamra mozgatni ajkaikat. Ákos egyébként kedves volt, gondolt azért azokra is – ha valami baleset folytán akadna ilyen -, akik nem követik napról napra nyomon munkásságát: gondos artikulációját alig fokozva (nem is nagyon lehet) néha előre elárulta a refrént, hogy mindenki skandálhassa: „Sztereotipikus, tipikus sztereó!”. Szerencsére rögtön egy Utolsó hangos dallal szépített, meg hát legalább jól szólt, és baromi hangos is volt. „A vállalhatatlan rímek ellenére szerintem ez jobb, mint valaha” – üvöltötte fülembe az egyik legnagyobb magyar zenekar tagja, hozzátéve: „csak a többiek meg ne lássák, hogy én ezen itt vagyok”.
A közönséget elnézve eredetileg az idősebbeket vonzotta a Röyksopp is, hozta letisztult elektróját, régi slágereit, amelyekre ma is mondhatjuk: joggal nyerte el értük 2002 szinte összes európai zenei díját. „De hát basszus, 2012-őt írunk” – üvöltötte valaki előttem a tömegben egy valószínűleg hasonló mondatra reagálva, és tök igaza volt. A skandinávok, bár nemrég dobták ki új albumukat, azzal is egyértelművé tették már: valami nem a régi. A Happy up there, a Girl and the robot, meg igazából az összes ismert nótájuk közben hiába ugrált világító kabátban az énekes, és hiába rohant végig a közönséget kettéválasztó folyosón: a nézők menekültek. Egy óra körül már lazán besétálhatott a hatszáz négyzetméteresre növelt küzdőtér első sorába az, aki akart, senkivel sem kellett megverekednie a hererázó, lazán bólogató, foghíjas tömegben.
„Honnan jöttél, van barátod, hol alszol ma?” – tértek itt már lépten-nyomon a lényegre a fiúk, és így ürült ki lassan a soproni puszta péntek éjjel. „Pihenni kell, persze, vagy legalább vízszintesben, tudod, hogy szombaton újra nekifuthassunk, ja nem, sátram az nincs, de gyere, nézzünk itt neked is valamit, mi is a csillagjegyed?” – próbálkozott a már majdnem húsz éves, rekreáció szakos focista, akit a gimiből kiérve láthatóan kezd megcsapni a hipszterség szele.
Ő maradt, én mentem, kellett az energia a szombati, sokkal családiasabb délelőttre, mert akkor az éjjel-nappal színes szemüvegben nyomuló hipsterjugend arcokat tíz éven aluliak próbálják meg kibillenteni egyébként sem stabil fesztivállapotukból.
Az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy most leginkább pénzadományra van szükség, mert így lehet leghatékonyabban segíteni a bajbajutott családokat.
A rendőrség egyelőre nem érti. Mi sem.
A Pécs környéki fesztivál szervezői hangsúlyozzák, a drog rossz, és előre figyelmeztetnek: fokozott rendőri ellenőrzésekre lehet számítani.
A fesztiválozás valódi élményét a kockázatok aláássák, a biztonság viszont segíti. Idén is érdemesebb lesz tehát drogfogyasztás nélkül, felszabadultan, élvezettel bulizni.
A magyar mozgóképnek nemcsak több mint egy évszázados múltja van, de sok műfajban egyre virágzóbb jelene is. Ezt ünneplik június 18-ától 21-éig Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban.
Zenei, kulturális, kulináris és lelki programok várják a hétvégi FelöltŐ fesztivál résztvevőit a székelyföldi Gyergyószentmiklóson.
Aki ezt a Kontextus-részt megnézi, jobb, ha felkészül arra, hogy bizony felkavaró dolgokat hall majd Zalatnay Saroltától.
A Európai Bizottság elnöke utolsó leheletéig küzd a Budapest Pride sikeréért.
