Ma lesz a Rizlingnap. Remélem, kialakulnak izgalmas viták, néhány lehetséges „gyújtópontot” előre feldobok.
„1. Az olaszrizlingből pattintott nagybor méltó (verseny)társa-e a nagy furmintoknak, a nagy rajnai rizlingeknek?
2. Mennyire futtatható föl az olaszrizlingek exportja? Ezzel a névvel érdemes-e külföldön próbálkozni, vagy vegyük elő a »nemes rizling« elnevezést?
3. Érlelhető-e hosszú ideig az olaszrizling?
4. Kizárólag vulkanikus talajokon tud nagy bort adni az olasz? Képes-e minden magyarországi, sőt, Kárpát-medencei borvidéken minimum jó, de többségében kiváló minőséget adni az olaszrizling?
5. Lehet-e becsülete a hazai fogyasztók előtt egy olyan fajtának, amelyik a kannás kiszereléstől kezdve ott van a fröccsborok piacán, de a különlegességek között is megállja a helyét?
6. Van-e pálya a gasztronómiában az Olaszrizlingek előtt?
7. Bírja-e az olasz a magas alkoholt és/vagy a maradék cukrot, netán a CO2-vel való »megbolondítást«? Érdemes-e többlépcsős szürettel variálni? (Először »savra szedni«, aztán mustfokra, tartalomra, »alkoholra«?)
8. Meddig terhelhető egy olaszrizling-ültetvény? Tőkénként 2-2,5 kilogramm is adhat jó minőséget? Ne is tőkére, hanem hektárra számoljunk?
9. Fajélesztő vagy spontán erjesztés?
10. Csakis nagyhordó? Új tölgyfával is érdemes próbálkozni? Az acéltartály lenne a tuti?”