- Hogyan írná le a sajátos stílusát?
- Nagytestű, selymes, friss, gyümölcsös borok, melyek száz százalékban a szuper érett alapanyagról szólnak. Ezek a borok a selymességük mellett édes érintésűek.
- Rengeteg hazai és nemzetközi szakértő állítja, hogy Szekszárd hazánk legkülönlegesebb vörösborvidéke. Ön szerint miben rejlik ez a különlegesség?
- Nézze meg a területek színességét. Mindegyik dűlő, minden kis terület más és más. Ezt a színességet, izgalmasságot tükrözik vissza a borok – emellett elegánsak és jól ihatóak. Ehhez persze nem szabad kompromisszumokat kötni, mint például nagyobb mennyiség előállítása egy kicsit gyengébb minőség mellett. Én 45 dekát hagyok egy tőkén, legfeljebb 60-at. Kivárom azt az időpontot minden fajtánál, szinte a tőkére szabva, amikor a legszebb érettségi állapotában van. El kell kapni a pillanatot, minden fajtát a maga idejében, az évjárat függvényében szüretelni. Van olyan szőlő, mely még november végén is kint marad a tőkén. Aztán nagyon fontos az adott alapanyaghoz a megfelelő hordót választani, és olyat kell választani, hogy mindig a gyümölcs domináljon, a hordóból érkező aromák legfeljebb csak nagyon finoman, halkan díszíthetik a bort. A legtöbb boromat szűretlenül palackozom, így még tömörebbek és áradóbbak.
- Tervezi a jövőben a terjeszkedést?