Merfelsz Gábor: Határozott elképzelésem van a vörösborról

A szekszárdi borvidék különleges figyelmet érdemel, mivel borai úgy sűrűk és vastagok, hogy közben kifinomultak és elegánsak. Azért mutatjuk be Szekszárdot elsőként éppen Merfelsz Gábor pincészete és munkássága szemszögéből, mert ő olyan képviselője a borvidéknek, aki nem hajlandó semmiféle kompromisszumot kötni, ha a csúcsminőségű borok előállításáról van szó. Borai valódi egyedi stílusú élménynedűk, sűrűk, kirobbanóan gyümölcsösek és simogatóan bársonyosak. 

- Szekszárdi születésűként természetes volt a szőlő és a bor közelsége?

- A nagyszüleim Szekszárdon mindig foglalkoztak borral. Emlékszem, sokszor jártam ki nagyapámmal a szőlőbe, a bor szeretete is természetes volt számomra. De a felsőoktatásban eltöltött időszak után közgazdászként kezdtem dolgozni.

- Mi inspirálta arra, hogy polgári foglalkozása mellett olyan időigényes, édes terhet vegyen a nyakába, mint a saját pincészet irányítása?

- Budapesten az egyik kirakatban megláttam egy Tiffán-rozét. Megvettem, megkóstoltam, és nagyon tetszett az egyedi ízvilága. Ezután, akármerre jártam, mindenhol megkóstoltam a rozékat, de természetesen a vöröseket is. Aztán a vörösborról határozott elképzelésem alakult ki. Megálmodtam egy egyedi stílusú bort, majd belevágtam a saját pincészet megteremtésébe, hogy az álmot meg tudjam valósítani.

- Hogyan írná le a sajátos stílusát?

- Nagytestű, selymes, friss, gyümölcsös borok, melyek száz százalékban a szuper érett alapanyagról szólnak. Ezek a borok a selymességük mellett édes érintésűek.

- Rengeteg hazai és nemzetközi szakértő állítja, hogy Szekszárd hazánk legkülönlegesebb vörösborvidéke. Ön szerint miben rejlik ez a különlegesség?

- Nézze meg a területek színességét. Mindegyik dűlő, minden kis terület más és más. Ezt a színességet, izgalmasságot tükrözik vissza a borok – emellett elegánsak és jól ihatóak. Ehhez persze nem szabad kompromisszumokat kötni, mint például nagyobb mennyiség előállítása egy kicsit gyengébb minőség mellett. Én 45 dekát hagyok egy tőkén, legfeljebb 60-at. Kivárom azt az időpontot minden fajtánál, szinte a tőkére szabva, amikor a legszebb érettségi állapotában van. El kell kapni a pillanatot, minden fajtát a maga idejében, az évjárat függvényében szüretelni. Van olyan szőlő, mely még november végén is kint marad a tőkén. Aztán nagyon fontos az adott alapanyaghoz a megfelelő hordót választani, és olyat kell választani, hogy mindig a gyümölcs domináljon, a hordóból érkező aromák legfeljebb csak nagyon finoman, halkan díszíthetik a bort. A legtöbb boromat szűretlenül palackozom, így még tömörebbek és áradóbbak.

- Tervezi a jövőben a terjeszkedést?

- Nem, nem tervezem. Gyönyörű területeim vannak a világ egyik legszebb borvidékén. A fajták, amelyekkel foglalkozom, különösen szép arcukat mutatják itt. Minden egyes boromba beleálmodom az elképzelésemet, és amikor megkeresnek az emberek a pincészetben és azt mondják hogy azért kedvelik a boraimat mert összetéveszthetetlenek más pincészet boraival, akkor kamatostul kapom vissza azt a rengeteg erőt, amit igényel ez az egész.

Szerzőnk négy Merfelsz-bort is kóstolt, ezekről itt olvashat.