A misebornak szőlőbornak kell lennie, nem lehet vizezett, és  mentesnek kell lennie az adalékanyagoktól. Még hozzáadott cukor és  tartósítószer sem lehet benne. Ez régen nem volt probléma, csak a modern  korban az – mondja Kajtár Edvárd, aki azért rámutat: a misebort  természetes eszközökkel lehet javítani, így például a mustsűrítmény és a savkoncentrátum hozzáadása megengedett.
A vizezés tilalma  viszont azért érdekes, mert a Közel-Keleten, a Szentföldön Jézus  idejében is erős borokat termelhettek a borászok, hiszen arrafelé magas a  napsütéses órák száma, a talaj pedig sziklás, vulkanikus. Ez érett szőlőből készült,  tömény bort eredményez, amit valószínűleg az utolsó vacsorán is  vizeztek. Mindazonáltal a pap ad egy cseppnyi vizet a liturgiában a  borhoz, ennek azonban szimbolikus oka van, Krisztus két, isteni és  emberi természetét szimbolizálja (ekkor mondja azt a szövegrészt a pap,  hogy „a bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, ki  kegyesen részese lett emberségünknek”). Ez a vízhozzáadás azonban nem  lehet több, mint a bor egyharmada, hiszen akkor már kérdéses lenne, hogy  vizes borról vagy boros vízről beszélünk-e. 
A szentmisében a  bor az átváltoztatással a katolikus tanok szerint Krisztus vérévé válik.  Így a bor Krisztus vérének a szimbóluma, de nem csupán az, hanem egy az  egyben azzá is válik, „átlényegül”. Az ostya, a kovásztalan kenyér  pedig Krisztus teste. A kettő, a kenyér és a bor külön tehát a halál  szimbóluma, mintha a vér kifolyt volna a testből. A pap azonban az  átlényegített ostya egy darabját az átlényegített borba ejti az áldozás  előtt, az áldozáskor ezt az egységet vesszük magunkhoz – a bor és a  kenyér újbóli egyesítése az élet, a feltámadás jele.
Miért nem vörös?
Mindezek  fényében jogos kérdés, hogy vajon miért nem a vért sokkal  egyértelműbben jelképező vörösborral miséznek a papok. Kajtár Edvárd  elmondása szerint ennek csupán praktikus okai vannak: ez pedig a  liturgiában használt kendők és terítők mosása. A fehérbor kevésbé  látszik meg, ha az oltárnál használt, jelentős részben fehér textíliákat  éri. Mindazonáltal saját bevallása szerint ő is misézett már  vörösborral, a görögkatolikusoknál pedig egyre inkább terjed a  vörösborral való misézés.