A Mandiner utánajárt: mind Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök, mind Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzója előnyben részesíti a vörösborral való misézést, a két egyházmegye liturgikus tanácsa pedig 2010-ben kiadott egy kis útmutató füzetet, amiben úgyszintén felhívják a figyelmet a vörösbor gazdagabb szimbolikájára. A hajdúdorogi egyházmegye szemináriumában ráadásul információink szerint mindig vörösborral miséznek.
S hogy milyen borfajtával miséznek a papok? A legtöbbször valamilyen helyi, tájjellegű borral. Ilyen szempontból az egyház „tájtudatos”. A misebor szigorú kritériumai miatt fontos, hogy meglegyen a bizalom a pap és a misebort szolgáltató gazda, pincészet közt. Kajtár Edvárd úgy látja: a jó árú borok általában megbízhatóak, a nagyon olcsóra azonban érdemes gyanakodni. Mindazonáltal a direkt misebornak szánt palackok manufakturálisabb alkotások, így a minőségük és az áruk is felette van az átlagnak, és az ízharmóniájuk is sajátos.
Kajtár Edvárd, akinek testvére borász, elárulja: amikor Pécs környékén volt több falu plébánosa, ő maga is zsűrizett borversenyen. A testes, nehéz vörösborokat szereti igazán. Misézett fehér cuvée-vel, chardonnayval, aszúval, spanyol vörösborral, Olaszországban pedig szicíliai hegyi borokkal is. Hozzátette: itthon a termelők mostanában újra felfedezik az elfelejtett középkori fajtákat, például a homoki kadarkát.
Püspöki pincészetek
A püspökségeknek hatalmas szőlői voltak az államosítás előtt az országban, amelyből ellátták miseborral a templomaikat. A képlet nem volt egyszerű, az egyházmegyéknek egymás területén is lehettek birtokaik (Pannonhalmának például a veszprémi egyházmegyében), sőt olyan kusza helyzetek is adódtak, hogy egy pécsi főnemes gyulafehérvári érsek lett, így nem csak az egyházmegye szőlői, hanem a pécsi magánbirtokai is az érsekség papjainak szolgálatában álltak.
A rendszerváltás utáni kárpótlási törvény azonban nem tette lehetővé a püspökségek földjeinek (és így a szőlők) visszaigénylését, szemben például Romániával. Így ma a legtöbb magyar egyházmegyében a papok maguk szerzik be a misebornak valót. Még a Tokaj-közeli debrecen-nyíregyházi püspökségnek és az egri érsekségnek sincs püspöki pincészete. A kivétel a győri püspöki pincészet pár évvel ezelőtti megszűnése óta Pannonhalma, Pécs, Veszprém és Esztergom-Budapest: Veszprémnek nem csak saját pincészete, hanem saját szőlői is vannak, a pécsi püspöki pincészet és a Prímás Pince viszont veszi a bort, amit maga palackoz.
A veszprémi érseki pincészet vezetője, Varga Ferenc a Mandinernek elmondta: jelenleg összesen hat hektár szőlőjük van, három hektár Felsőörsön és három hektár Balatonalmádinál, az Öreghegyen. Az érsekségnek sokkal több szőlője volt, többek közt a több száz évig az érsekség birtokában lévő Mindszentkállán, ott azonban megszüntették a művelést, mivel nem volt kapacitásuk fenntartani a teraszos ültetvényt. Jelenleg elsősorban olaszrizlinget tartanak, de akad némi kékfrankos és muscat ottonel is.
Kézműves módszerrel termelnek,
hagyományos az érlelés és a feldolgozás is, az összes bor alkalmas misebornak. Nem csak a veszprémi egyházmegyét látják el, hanem a szombathelyit is, és a kaposváriból is sokan tőlük szerzik be a misebort, ahogy a pesti és a budai ferencesek is tőlük vásárolnak (ezek szerint a Ferenciek terén és a népszerű, Margit körúti vasárnap esti félnyolcas misén is olaszrizlinggel miséznek).
Az esztergomi érsekségnek a Felvidéken voltak a birtokai, így hagyományos szőlőiből nehezen tudna beszerezni bort. A Prímás Pince műemléki pincerendszerét az intézmény
honlapja szerint a főszékesegyház építésekor alakították ki az 1800-as évek közepén, hogy az esztergomi érsekség területéről érkező borokat tárolják itt, illetve a várhegy mesterséges rámpájának kialakításakor a feltöltés mértékét csökkentsék. A Prímás Pince alagútja és termei így nem kiásás útján, hanem feltöltéssel keletkeztek. A 3700 négyzetméteres pincerendszert 1824-re fejezték be, és a bor tárolása mellett egyéb mezőgazdasági termékek raktározására is alkalmas volt. A szovjet megszállás után állami vállalatok raktáraként üzemelt. Az egyház a rendszerváltás után kapta vissza, ám annak nagy részébe 2006-ig nem lehetett bejutni.
Ezután állították helyre és kapott helyet benne a prímási pincészet – ezzel párhuzamosan Erdő Péter bíboros, prímás, érsek megalapította a 12 tagú
Prímási Borrendet (soraiban többek közt Csányi Sándorral, Demján Sándorral, Kovács Árpád egykori ÁSZ-elnökkel, Lomnici Zoltánnal, Vizi E. Szilveszterrel, Zwack Péterrel és Béres Józseffel), a projekt gazdasági felelőse pedig a Vinum Primatis Zrt. lett. A pincészet nem termel bort, ellenben az egész Kárpát-medencéből válogat, és feladatának tartja a borkultúra ápolását is. A fő termék azonban a Prímási Bor (
Vinum Primatis), amely csak tájbor lehet, azaz az adott vidékre jellemző szőlőfajták használhatók csak fel a bor készítése során, a pincészet pedig egy-egy tételt teljes egészében felvásárol. Misebort is forgalmaznak, ám nem jellemző, hogy a papok innen látnák el magukat, ezt inkább reprezentatív célokra használják.
A püspöki pincészetek többnyire rendezvényközpontként is funkcionálnak, a
Pécsi Püspöki Pincében például egymást érik a Lackfi János-, Lovasi András-, Bognár Szilvia-estek. Emellett a turisztikai vonzerejük és a bennük rejlő reklámpontenciál sem elhanyagolható. Számos pincészet alkalmaz sommeliert. Pécsen egyébként a pincészet munkatársának elmondása szerint eddig csak palackozták a bort, de idéntől már szőlőt és mustot vesznek. Tavaly kékfrankost, portugiesert (rosénak), csomorikát, irsai olivért, hárslevelűt, juhfarkot és királyleánykát vettek.
Egészen sajátos helyzetben van a gyulafehérvári érsekség: Torockó és Nagyenyed környékén vannak saját szőlői, ezekben pedig ősi középkori szőlőfajtákat telepítettek újra. A sajátos, a bor számára nem túl kedvező erdélyi, hegyvidéki klíma miatt ezek a borok egyedi ízvilágot képviselnek. A temesvári egyházmegyének Arad körül vannak szőlői.
Szilvay Gergely riportjának második részét, melyben a szerzetesrendek borairól és a zéró toleranciáról lesz szó, holnap olvashatják.