Krisztus vére: milyen bor a misebor? I.

A misebornak szőlőbornak kell lennie, nem lehet vizezett, és mentesnek kell lennie az adalékanyagoktól. Még hozzáadott cukor és tartósítószer sem lehet benne. Ez régen nem volt probléma, csak a modern korban az – mondja Kajtár Edvárd, aki azért rámutat: a misebort természetes eszközökkel lehet javítani, így például a mustsűrítmény és a savkoncentrátum hozzáadása megengedett.

A vizezés tilalma viszont azért érdekes, mert a Közel-Keleten, a Szentföldön Jézus idejében is erős borokat termelhettek a borászok, hiszen arrafelé magas a napsütéses órák száma, a talaj pedig sziklás, vulkanikus. Ez érett szőlőből készült, tömény bort eredményez, amit valószínűleg az utolsó vacsorán is vizeztek. Mindazonáltal a pap ad egy cseppnyi vizet a liturgiában a borhoz, ennek azonban szimbolikus oka van, Krisztus két, isteni és emberi természetét szimbolizálja (ekkor mondja azt a szövegrészt a pap, hogy „a bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, ki kegyesen részese lett emberségünknek”). Ez a vízhozzáadás azonban nem lehet több, mint a bor egyharmada, hiszen akkor már kérdéses lenne, hogy vizes borról vagy boros vízről beszélünk-e. 

A szentmisében a bor az átváltoztatással a katolikus tanok szerint Krisztus vérévé válik. Így a bor Krisztus vérének a szimbóluma, de nem csupán az, hanem egy az egyben azzá is válik, „átlényegül”. Az ostya, a kovásztalan kenyér pedig Krisztus teste. A kettő, a kenyér és a bor külön tehát a halál szimbóluma, mintha a vér kifolyt volna a testből. A pap azonban az átlényegített ostya egy darabját az átlényegített borba ejti az áldozás előtt, az áldozáskor ezt az egységet vesszük magunkhoz – a bor és a kenyér újbóli egyesítése az élet, a feltámadás jele.

Miért nem vörös?

Mindezek fényében jogos kérdés, hogy vajon miért nem a vért sokkal egyértelműbben jelképező vörösborral miséznek a papok. Kajtár Edvárd elmondása szerint ennek csupán praktikus okai vannak: ez pedig a liturgiában használt kendők és terítők mosása. A fehérbor kevésbé látszik meg, ha az oltárnál használt, jelentős részben fehér textíliákat éri. Mindazonáltal saját bevallása szerint ő is misézett már vörösborral, a görögkatolikusoknál pedig egyre inkább terjed a vörösborral való misézés. 

A Mandiner utánajárt: mind Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök, mind Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzója előnyben részesíti a vörösborral való misézést, a két egyházmegye liturgikus tanácsa pedig 2010-ben kiadott egy kis útmutató füzetet, amiben úgyszintén felhívják a figyelmet a vörösbor gazdagabb szimbolikájára. A hajdúdorogi egyházmegye szemináriumában ráadásul információink szerint mindig vörösborral miséznek.