Krisztus vére: milyen bor a misebor? I.

2012. május 31. 10:30

A miseborok a szigorú szabályok miatt többnyire jó minőségű kézműves borok – mondta a Mandinernek Kajtár Edvárd, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet igazgatója, aki papként maga is nagy borrajongó. Milyen borral miséznek a papok? Honnan szerzik be? Riportunk első része miseborról és a püspöki pincészetekről.

2012. május 31. 10:30
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

A misebornak szőlőbornak kell lennie, nem lehet vizezett, és mentesnek kell lennie az adalékanyagoktól. Még hozzáadott cukor és tartósítószer sem lehet benne. Ez régen nem volt probléma, csak a modern korban az – mondja Kajtár Edvárd, aki azért rámutat: a misebort természetes eszközökkel lehet javítani, így például a mustsűrítmény és a savkoncentrátum hozzáadása megengedett.

A vizezés tilalma viszont azért érdekes, mert a Közel-Keleten, a Szentföldön Jézus idejében is erős borokat termelhettek a borászok, hiszen arrafelé magas a napsütéses órák száma, a talaj pedig sziklás, vulkanikus. Ez érett szőlőből készült, tömény bort eredményez, amit valószínűleg az utolsó vacsorán is vizeztek. Mindazonáltal a pap ad egy cseppnyi vizet a liturgiában a borhoz, ennek azonban szimbolikus oka van, Krisztus két, isteni és emberi természetét szimbolizálja (ekkor mondja azt a szövegrészt a pap, hogy „a bor és a víz titka által részesüljünk annak istenségében, ki kegyesen részese lett emberségünknek”). Ez a vízhozzáadás azonban nem lehet több, mint a bor egyharmada, hiszen akkor már kérdéses lenne, hogy vizes borról vagy boros vízről beszélünk-e. 

A szentmisében a bor az átváltoztatással a katolikus tanok szerint Krisztus vérévé válik. Így a bor Krisztus vérének a szimbóluma, de nem csupán az, hanem egy az egyben azzá is válik, „átlényegül”. Az ostya, a kovásztalan kenyér pedig Krisztus teste. A kettő, a kenyér és a bor külön tehát a halál szimbóluma, mintha a vér kifolyt volna a testből. A pap azonban az átlényegített ostya egy darabját az átlényegített borba ejti az áldozás előtt, az áldozáskor ezt az egységet vesszük magunkhoz – a bor és a kenyér újbóli egyesítése az élet, a feltámadás jele.

Miért nem vörös?

Mindezek fényében jogos kérdés, hogy vajon miért nem a vért sokkal egyértelműbben jelképező vörösborral miséznek a papok. Kajtár Edvárd elmondása szerint ennek csupán praktikus okai vannak: ez pedig a liturgiában használt kendők és terítők mosása. A fehérbor kevésbé látszik meg, ha az oltárnál használt, jelentős részben fehér textíliákat éri. Mindazonáltal saját bevallása szerint ő is misézett már vörösborral, a görögkatolikusoknál pedig egyre inkább terjed a vörösborral való misézés. 

A Mandiner utánajárt: mind Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök, mind Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzója előnyben részesíti a vörösborral való misézést, a két egyházmegye liturgikus tanácsa pedig 2010-ben kiadott egy kis útmutató füzetet, amiben úgyszintén felhívják a figyelmet a vörösbor gazdagabb szimbolikájára. A hajdúdorogi egyházmegye szemináriumában ráadásul információink szerint mindig vörösborral miséznek.

S hogy milyen borfajtával miséznek a papok? A legtöbbször valamilyen helyi, tájjellegű borral. Ilyen szempontból az egyház „tájtudatos”. A misebor szigorú kritériumai miatt fontos, hogy meglegyen a bizalom a pap és a misebort szolgáltató gazda, pincészet közt. Kajtár Edvárd úgy látja: a jó árú borok általában megbízhatóak, a nagyon olcsóra azonban érdemes gyanakodni. Mindazonáltal a direkt misebornak szánt palackok manufakturálisabb alkotások, így a minőségük és az áruk is felette van az átlagnak, és az ízharmóniájuk is sajátos.
 
Kajtár Edvárd, akinek testvére borász, elárulja: amikor Pécs környékén volt több falu plébánosa, ő maga is zsűrizett borversenyen. A testes, nehéz vörösborokat szereti igazán. Misézett fehér cuvée-vel, chardonnayval, aszúval, spanyol vörösborral, Olaszországban pedig szicíliai hegyi borokkal is. Hozzátette: itthon a termelők mostanában újra felfedezik az elfelejtett középkori fajtákat, például a homoki kadarkát.
 
 
Püspöki pincészetek
 
A püspökségeknek hatalmas szőlői voltak az államosítás előtt az országban, amelyből ellátták miseborral a templomaikat. A képlet nem volt egyszerű, az egyházmegyéknek egymás területén is lehettek birtokaik (Pannonhalmának például a veszprémi egyházmegyében), sőt olyan kusza helyzetek is adódtak, hogy egy pécsi főnemes gyulafehérvári érsek lett, így nem csak az egyházmegye szőlői, hanem a pécsi magánbirtokai is az érsekség papjainak szolgálatában álltak. 
 
A rendszerváltás utáni kárpótlási törvény azonban nem tette lehetővé a püspökségek földjeinek (és így a szőlők) visszaigénylését, szemben például Romániával. Így ma a legtöbb magyar egyházmegyében a papok maguk szerzik be a misebornak valót. Még a Tokaj-közeli debrecen-nyíregyházi püspökségnek és az egri érsekségnek sincs püspöki pincészete. A kivétel a győri püspöki pincészet pár évvel ezelőtti megszűnése óta Pannonhalma, Pécs, Veszprém és Esztergom-Budapest: Veszprémnek nem csak saját pincészete, hanem saját szőlői is vannak, a pécsi püspöki pincészet és a Prímás Pince viszont veszi a bort, amit maga palackoz. 
 
A veszprémi érseki pincészet vezetője, Varga Ferenc a Mandinernek elmondta: jelenleg összesen hat hektár szőlőjük van, három hektár Felsőörsön és három hektár Balatonalmádinál, az Öreghegyen. Az érsekségnek sokkal több szőlője volt, többek közt a több száz évig az érsekség birtokában lévő Mindszentkállán, ott azonban megszüntették a művelést, mivel nem volt kapacitásuk fenntartani a teraszos ültetvényt. Jelenleg elsősorban olaszrizlinget tartanak, de akad némi kékfrankos és muscat ottonel is.
 
Kézműves módszerrel termelnek,
 
hagyományos az érlelés és a feldolgozás is, az összes bor alkalmas misebornak. Nem csak a veszprémi egyházmegyét látják el, hanem a szombathelyit is, és a kaposváriból is sokan tőlük szerzik be a misebort, ahogy a pesti és a budai ferencesek is tőlük vásárolnak (ezek szerint a Ferenciek terén és a népszerű, Margit körúti vasárnap esti félnyolcas misén is olaszrizlinggel miséznek).
 
Az esztergomi érsekségnek a Felvidéken voltak a birtokai, így hagyományos szőlőiből nehezen tudna beszerezni bort. A Prímás Pince műemléki pincerendszerét az intézmény honlapja szerint a főszékesegyház építésekor alakították ki az 1800-as évek közepén, hogy az esztergomi érsekség területéről érkező borokat tárolják itt, illetve a várhegy mesterséges rámpájának kialakításakor a feltöltés mértékét csökkentsék. A Prímás Pince alagútja és termei így nem kiásás útján, hanem feltöltéssel keletkeztek. A 3700 négyzetméteres pincerendszert 1824-re fejezték be, és a bor tárolása mellett egyéb mezőgazdasági termékek raktározására is alkalmas volt. A szovjet megszállás után állami vállalatok raktáraként üzemelt. Az egyház a rendszerváltás után kapta vissza, ám annak nagy részébe 2006-ig nem lehetett bejutni.
 
Ezután állították helyre és kapott helyet benne a prímási pincészet – ezzel párhuzamosan Erdő Péter bíboros, prímás, érsek megalapította a 12 tagú Prímási Borrendet (soraiban többek közt Csányi Sándorral, Demján Sándorral, Kovács Árpád egykori ÁSZ-elnökkel, Lomnici Zoltánnal, Vizi E. Szilveszterrel, Zwack Péterrel és Béres Józseffel), a projekt gazdasági felelőse pedig a Vinum Primatis Zrt. lett. A pincészet nem termel bort, ellenben az egész Kárpát-medencéből válogat, és feladatának tartja a borkultúra ápolását is. A fő termék azonban a Prímási Bor (Vinum Primatis), amely csak tájbor lehet, azaz az adott vidékre jellemző szőlőfajták használhatók csak fel a bor készítése során, a pincészet pedig egy-egy tételt teljes egészében felvásárol. Misebort is forgalmaznak, ám nem jellemző, hogy a papok innen látnák el magukat, ezt inkább reprezentatív célokra használják.
 
A püspöki pincészetek többnyire rendezvényközpontként is funkcionálnak, a Pécsi Püspöki Pincében például egymást érik a Lackfi János-, Lovasi András-, Bognár Szilvia-estek. Emellett a turisztikai vonzerejük és a bennük rejlő reklámpontenciál sem elhanyagolható. Számos pincészet alkalmaz sommeliert. Pécsen egyébként a pincészet munkatársának elmondása szerint eddig csak palackozták a bort, de idéntől már szőlőt és mustot vesznek. Tavaly kékfrankost, portugiesert (rosénak), csomorikát, irsai olivért, hárslevelűt, juhfarkot és királyleánykát vettek. 
 
Egészen sajátos helyzetben van a gyulafehérvári érsekség: Torockó és Nagyenyed környékén vannak saját szőlői, ezekben pedig ősi középkori szőlőfajtákat telepítettek újra. A sajátos, a bor számára nem túl kedvező erdélyi, hegyvidéki klíma miatt ezek a borok egyedi ízvilágot képviselnek. A temesvári egyházmegyének Arad körül vannak szőlői.
 

Szilvay Gergely riportjának második részét, melyben a szerzetesrendek borairól és a zéró toleranciáról lesz szó, holnap olvashatják.
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vendéen
2018. szeptember 06. 18:00
Látom, te is utoljára az oviban láttál messziről papot, a teológiához is ennyi közöd van.
Gumimaci
2018. szeptember 06. 17:59
"A miseborok a szigorú szabályok miatt A misebornak szőlőbornak kell lennie, nem lehet vizezett, és mentesnek kell lennie az adalékanyagoktól. Még hozzáadott cukor és tartósítószer sem lehet benne." Szóval az már szigorú szabálynak számít, hogy a misebor szőlőből készül. Azért kiváncsi vagyok, hogy a nem szigorú szabályok szerinti borok miből vannak? Fagyállóból?
Holdlátó
2012. június 12. 09:14
Csak azért megnyitni egy postot, hogy odahányj a végére... bámulatos.
Vendéen
2012. június 02. 22:04
Ajánlott olvasmány: http://mandiner.blog.hu/2011/06/06/az_inkvizicio_vedelmeben http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/a_spanyol_es_a_romai_inkvizicio
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!