A Mandiner utánajárt: mind Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök, mind Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus kormányzója előnyben részesíti a vörösborral való misézést, a két egyházmegye liturgikus tanácsa pedig 2010-ben kiadott egy kis útmutató füzetet, amiben úgyszintén felhívják a figyelmet a vörösbor gazdagabb szimbolikájára. A hajdúdorogi egyházmegye szemináriumában ráadásul információink szerint mindig vörösborral miséznek.
S hogy milyen borfajtával miséznek a papok? A legtöbbször valamilyen helyi, tájjellegű borral. Ilyen szempontból az egyház „tájtudatos”. A misebor szigorú kritériumai miatt fontos, hogy meglegyen a bizalom a pap és a misebort szolgáltató gazda, pincészet közt. Kajtár Edvárd úgy látja: a jó árú borok általában megbízhatóak, a nagyon olcsóra azonban érdemes gyanakodni. Mindazonáltal a direkt misebornak szánt palackok manufakturálisabb alkotások, így a minőségük és az áruk is felette van az átlagnak, és az ízharmóniájuk is sajátos.
Kajtár Edvárd, akinek testvére borász, elárulja: amikor Pécs környékén volt több falu plébánosa, ő maga is zsűrizett borversenyen. A testes, nehéz vörösborokat szereti igazán. Misézett fehér cuvée-vel, chardonnayval, aszúval, spanyol vörösborral, Olaszországban pedig szicíliai hegyi borokkal is. Hozzátette: itthon a termelők mostanában újra felfedezik az elfelejtett középkori fajtákat, például a homoki kadarkát.