„- Egy tokaji borász számára tehát az aszúkészítés nem portfólió-bővítésről, inkább egyféle küldetésről szól?
- Egy bizonyos szinten igen, hiszen mi sem készítünk belőle jelentős mennyiséget. A borvidék iránti tiszteletből viszont nem engedhetjük meg, hogy azokból az évjáratokból, amelyek erre alkalmasak, ne készítsünk aszút.
- Azt mondod, csak az aszúkészítés szempontjából jó években foglalkoztok ezzel a borral.
- Csak a legjobbakban. 2003-ban és 2007-ben is készítettünk hat puttonyos aszút. Más puttonyszámmal szerintem nem is érdemes foglalkozni. Már a korábbi aszúinknál is a törvény által előírt cukortartalom fölött jártunk, csak nem írtuk rá a palackokra.
- Miért nem látod értelmét az alacsonyabb puttonyszámú aszúnak?
- Úgy gondolom, az azoknál meghatározott követelményeknek egy jó édes szamorodnival is meg lehet felelni. Ha a szamorodnit visszahelyezzük a régi szerepébe, akkor az kiválthatja az alacsony puttonyszámú aszúkat. Ha ez megtörténne, gazdagabbak lennénk egy régi történelmi kategóriával, és ezzel egy időben tisztulna a kép.
- Az aszúnál tehát csak a maximum értelmezhető?
- Ha rettenetes mennyiségű kézimunka befektetésével formába akarjuk önteni a természet lényegét, akkor nem tehetjük meg, hogy ezt felhígítjuk. Az aszúnál szerintem nincs más út, a lényeget kell esszenciális formában megmutatni.”