A héten mutatták be nálunk a teljesen ismeretlen francia tévéfilm-rendező Michael Hazanavicius furcsa vállalkozását, a The artist - A némafilmes című egész estés mozit. A film végül sokkal több lett, mint egy tisztelgő cilinderemelés a mozi hőskora előtt: egyszerre nosztalgikus és szórakoztató, bájos és megható, csodálatos színészei pedig színt visznek a sztárokkal és gigantikus robbantásokkal, beszélő robotokkal és CGI-szörnyekkel telezsúfolt hollywood-i palettára – hangtalanul és fekete-fehérben.
2012-ben már az is felettébb bátornak számít a filmiparban, aki fekete-fehérben mer forgatni, Hazanavicius színészei viszont ráadásul tényleg egy mukkot sem szólnak. Hogyan tud mégis működni ez a furcsa vállalkozás? A rendező tökéletes stílusérzékkel nyúlt a témához, a korszakot szigorúan annak eszköztárával idézi fel. Hollywood némafilmes hőskorát, illetve annak elmúlását, a hangosfilm kezdeteit parádésan vezényli le: a felhasznált technikától a dramaturgián és gegeken át a színészválasztáson keresztül a sztoriig minden tökéletesen idomul Hazanavicius témaválasztásához.