„Idén örömmel tölthet el többeket, hogy a két nagy rivális, az Egyesült Államok és Franciaország ezúttal nem egymást gúnyolja, hanem dícséri. Woody Allen Éjfélkor Párizsban című alkotása valóságos szerelmi óda a „fény városához" és annak kulturális örökségéhez. A nagy esélyes The Artist - A némafilmes pedig egy francia rendező, Michel Hazanavicius hódolata a 20-as évek Los Angeles-e és az amerikai némafilm előtt.
Az igazi politikai harcot azonban a külföldi filmek kategóriája körül igyekszik a média felkorbácsolni. Közel-keleti leszámolás, Irán vagy Izrael? A nagy esélyesnek kikiáltott iráni Egy elválás története izgalmas, sokrétű, mély családi dráma, amiben mindenáron politikai metaforákat akarnak keresni. Többek között a férj Alzheimer-kóros édesapját a gyógyíthatatlan beteg iráni rezsimmel kívánják azonosítani, amit a rendező a karakter leegyszerűsítése miatt utasított vissza.
Az Amerikában tartózkodó Ashgar Farhadi rendezőtől igyekeznek politikai állásfoglalást kicsikarni az iráni kormány ellen, vajmi kevés sikerrel. Az Aranyglóbuszon is csak feleségét, családját és a békeszerető iráni népet dicsérte. Ugyancsak kitért az iráni cenzúra bírálata elől azzal, hogy vannak okos, és vannak ostoba cenzorok. A Los Angeles Times még a városban élő nagyszámú iráni közösségét is felkereste, akiknek a többsége a film feleségének szemléletével értett egyet, aki saját karrierje és lánya érdekében az országból való távozás mellett érvelt.
A New Yorkban született izraeli rendező, Joseph Cedar Lábjegyzet című filmje generációs összecsapás. A jeruzsálemi egyetem Talmud tanszékének két tudósa, apa és fia a világot, az érvényesülést, a tudomány, a kutatás szerepét gyökeresen másként látja. A rendező egy családi összetűzésen keresztül emberi problémákat akart vizsgálni, állítja, hogy többről van szó, mint napjaink izraeli politikájának két vonulatáról.
A közel-keleti politikává alakított filmes versengésben csak a két rendező, Ashgar Farhadi és Joseph Cedar nem akar részt venni. Tisztelik és elismerik egymás alkotását.”