Nyilatkozta korábban, hogy Az ember tragédiája rajzfilmes pályájának lezárása lesz. Ez igaz?
Ez inkább úgy értendő, hogy kibírom, ha nem csinálok több filmet. Nagyon fárasztó szakma, amit 51. éve gyűrök - tavaly lett volna a kerek évforduló. A darab 150 éves. Vannak rövidfilmterveim, de ha belegondolok, ez mivel jár, akkor azért meggondolom magam. Van három olyan tervem, melyeket szívesen megcsinálnék, de miután összeomlott a filmtámogatási szisztéma, nekem most nem ezen kell törnöm a fejemet. Az NKA elnökeként a Nemzeti Kulturális Alapnál nem pályázhatok, a Mozgókép Közalapítvány pillanatnyilag nem létezik. Ha 2012-re megvalósul Andy Vajna elképzelése arra nézve, hogyan kellene a kulturális kormányzatnak kezelnie a filmtámogatási rendszert, akkor törhetem a fejem. Emellett viszont rengeteg dolgom van, melyeket nem kevésbé tartok fontosnak, ezért szoktam azt mondani, hogy semmi baj nem történik, ha többé nem csinálok filmet. Persze a három említett terv nagyon ígéretes, de kevés olyan filmet csináltam, ami jobb lett filmen, mint elképzelésben - kettő ilyen van, a Sisyphus és a Küzdők, talán még a Mélyvíz is. Van két fekete-fehér rövidfilm-tervem, illetve egy másik, amely filmtechnikailag nehéz, hogy vajon el tudom-e érni azt a hatást, amelyet szeretnék. Tavalyelőtt pályáztam a Mozgókép Közalapítványnál az egyikkel, de elutasítottak - ebből is látszik, hogy lehetek én egy nagy bivaly ebben a szakmában, mégis úgy elutasítják a tervemet, mint a pinty, ha úgy gondolják.
Ezek a film(terv)ek miről szólnának?
Az egyik zenei téma, melyet igazából a Liszt-évre kellett volna megcsinálnom, mivel Liszt-zenét is akartam volna használni hozzá: A Villa d'Este szökőkútjainak egy részét. Arról szól, hogy a zene árad. Szó szerint tessék érteni, tehát hogy úgy árad, akár a víz - animációban nagyon nagy lehetőség ezzel játszani. A másik ötletet azért nem árulom el, mert az alapján meg tudná csinálni más az ötletet. Ezek a filmek még nagyon régen születtek meg bennem, akkoriban, amikor a Küzdők. A művészetre kitaláltam néhány furcsa, szürreális megoldást. A Küzdők ugye arról szól, hogy a szobrász elkezdi faragni a követ, a kő pedig egy idő után visszafaragja őt. Így a zene szerepéről, hatásáról is lehetne beszélni, a harmadik történet pedig a színészről szól, arról, hogy mi történik vele ahogy a színpadon belebújik egy alakba, utána pedig vissza kell öltse a saját arcát. Ezek rendkívül izgalmas dolgok a művészetben élő ember számára, igazi drámák. Nem feltétlenül szomorú drámák, de nagy drámák. A Küzdők sikere mutatja, hogy ez egy hatásos dolog. Nem tudom, hogy mennyi erőm lesz kibontani ezeket a terveket, vagy akár magára a rajzolásra is, a kisujjam is néha inkább útban van, mert görbül be magától. Elkövetkezhet egy olyan pillanat, hogy azért nem tudok rajzolni, mert mindig útban van, és akkor le kell vágni (nevet).